Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Szabadság?

Nem válaszoltam. Elkezdtem Nora felé menni. Megérezte,hogy mi a szándékom ezért a pengéket védekezően maga elé tette,viszont minden erőmmet beleadva meglendítettem a jobb karomat és a hatalmas,nehéz,vastag lánc akkora csapást mért Norára,hogy összeeset,majd a bilincsek leestek a kezeimről. Gyorsan odarohantam Stevehez. Megnéztem van e még pulzusa......nem volt. Meghalt.....
Nem! Nem halhatott meg! Nem engedem! Mind ez Nora hibája! Egy köny csordult le az arcomon,ami egyenesen Steve sebébe eset. A könny cseppek egymást követték. Hirtelen valaki megfogta a kezemet.
-Ne sírj!-mondta,majd magához ölelt. Steve volt az. Gyorsan megtöröltem a szemeimet és rámosolyogtam.
-Már azt hittem örökre elvesztelek!-szorítottam meg,majd ismét egy könny csepp csordult le az arcomon,de ez a boldogságtól.
-Nyugodj meg! Nins semmi baj!-simogadta meg a fejemet,majd Nora felé nézet.
-Vele meg mi történt?-kérdezte.
-Kiütőttem.-sóhajtottam.
-Mi? De hogy?-nézet rám zavarodottan Steve.
-Egy vasláncal,de majd elmesélem.-legyintettem,majd felkeltem a földről és odamentem Norához.

-Nem volt hipnotizálva.....-néztem magam elé.
-Ezt meg hogy érted?-kérdezte,miközben ő is felkelt.
-A szemei teljesen normálisnak tűntek, egyszerűen önmaga volt. Nem irányította Thanos.-magyaráztam.
Steve erre nem mondott semmit,csak átkarolta a vállamat.
-És most akkor mi legyen vele?-kérdeztem.
-El kéne vinni Tony laborjába,mivel általa olyan információkat tudhatunk meg amik szükségesek lesznek,hogy legyőzzük Thanost.-felelte. Erre csak bólintottam. Hirtelen égető fájdalmat éreztem a csúklomnál.
-Szzzz!-sziszenten fel miközben a másik kezemet a csúklómra szorítottam.
-Carly? Minden rendben?-kérdezte aggodalmasan Steve. Nem tudtam egy értelmes választ kinyögni...retentő érzés volt. A földre zuhantam és sötét lett körülőttem minden. Egy tóparton találtam magamat. Körbenéztem,de nem láttam senkit,ezért odasétáltam a vízhez. Mikor odaértem leültem a partra és élveztem a nyugalmat, a lágy szellő ahogy cirógatja az arcomat és a tücskök halk ciripelése. Olyan békés volt minden. Már már túl békés..... Ez nekem gyanús. Mégis hol vagyok? Mi ez a hely? Miért égnek folyton a csúklomón a jelek? Mik ezek a jelek? Hol van Nora? Hisz szinte minden látomásomba benne van..... Ez valami más volt.... Rossz előérzetem van.....

REMÉLEM TETSZIK!!!!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro