Egy sötét nyirkos helyen ébredtem. A kezeimet hatalmas vasláncok tartották. Retentően fájt a fejem,a csúklóm éget.
-Na végre felébredtél.-halottam meg egy ismerős hangot.
-Hol vagyok?-nyitottam ki a szemeimet.
-Egy olyan helyen ahonan nem juthatsz ki, csak ha átadod az erődet.-mondta,majd egy női alak jött elő az árnyékból. Nora.
-Hol van Steve?-néztem körbe ilyedten.
-Egy biztonságos helyen,de csak addig lesz az amig együtműködsz.-nézet velem farkasszemet Nora.
-Ezt mégis hogy érted?-húztam össze a szemöldökeimet.
-Add átaz erőd!-kiáltotta,majd megragatta a nyakamat.
-Neeem....-nyögtem mivel Nora majdnem megfújtott. Erre elvette a kezét és kiment. Ott maradtam egyedül egy nyirkos,sötét szobába és fogalmam se volt,hogy hogyan szabaduljak ki. A láncok nagyon erősek voltak,képtelenség elszabdni vagy kitépni őket. Hirtelen kicsapodott az ajtó és Nora jött be rajta,de nem egyedül. Mivel vele volt Steve is.
-Na,jó idefigyelj vagy átadod az erődet vagy a kis ugri bugri barátod meghal.-mondta,majd a kezéből egy hatalmas tör szerüség jött ki.
-Ne! Carly ne add át!-kiáltotta Steve. Nem tudtam mit tehetnék. Ha átadom az erőmet Thanos ellen semmi esélyünk se lenne,de ha nem adom át akkor Nora megöli Stevet.
-Na, ketyeg az óra!-mormogta.
-Ne,Carly! Én nem érek annyit,hogy az univerzum elpusztuljon!-mondta Steve.
-Nora állj le!-kiáltottam,mivel időközben Rogers nyakáhot emelte a pengét.
-Add át!-mondta. Nincs más esélyem. Vagy mégis? Lehet,hogy Nora elméjét is tudnám irányitani,bár kevés az esélye mivel egy félisten gyereke,de a remény hal meg utoljára. Ezt mindig anyukám mondta,mikor kicsi voltam,de őt Thanos megölte! Emlékszem arra a pillanatra amikor elvesztettem. A húgom a konyhapultnál rajzolgatott,apa a lépcsőn jött le,anya pedig ott ült mellettem a kanapén és olvasott én meg tévéztem. Még most is hallom a húgom rémült kiáltását. Apa utolsó szavai.....és anya az utolsó perceiben szorosan megölel. Elvesztettem őket. Mindörökre.... Annyira szomorú és mérges voltam.
A szemeim zölden kezdtek el izzani,majd az összes érzelmemet Norára irányítottam,de nem történt semmi.
-Ez rám nem hat.-mondta,majd átföfte Steve melkasát.
-Neeeee!!!-üvöltöttem,majd összeestem. Kiszakitottan a plafonból a láncokat....nem voltam magamnál,csak düht éreztem. Nora iránt. Felnéztem. A szemeim még mindig zöldek voltak. Steve a padlón feküdt,Nora pedig ott állt ledöbenve mellette. Felálltam.
-Ezt meg mégis hogy?-akadt ki Nora.( valami nem stimmelt,mivel nem láttam semmit a szemében. Nem volt feketéb. Vagyis teljesen magánál van.)

REMÉLEM TETSZIK!!! BOCSI,HOGY CSAK MOST ÍRTAM,DE MEGSÉRÜLT A KEZEM ÉS NEHEZEN TUDOK ÍRNI!