-Őt...nem sikerült kimentenünk.-nézet rám Tony bár nem láttam az arcát hisz a vasember álarc fedte. Ekkor egy olyan színtű fájdalom hasított belém amit szavakkal se lehet kifejezni.
-De Matt..-motyogtam miközben könnyek gyűltek a szemeimbe. Tehetetlennek éreztem magam.
-Tony vissza kell mennünk érte!-kiáltottam.
-Carly...már túl késő..-mondta.
-Nem,nem nem!-rántottam ki magamat a szórításából. Szerencsére nem voltunk messze a talajtól így simán landoltam. Egyből a töröt autóhoz rohantam.
-Matt!-kiáltottam,majd neki estem a kocsinak.
-Matt!-ordítottam.
-Carly.......-suttogta egy hang a kocsiból.
-Matt!-töröltem meg a szemeimet.
-Kérlek...ne..sírj miattam...-küszködött. Ekkor Vasember szállt le mellém.
- Tony légyszíves segíts! Szedd ki a kocsiból!-könyörögtem a nagybátyámnak.
-Állj hátrébb!-utasított,majd kivágta a lézerével Mattet. Tele volt az arca sebbel és a lábán egy hatalmas sérűlés ékeskedet.
-Mind kettőtöket azonnal kórházba kell vinni!-mondta Tony aggodva.
-Elöbb vidd Mattet neki súlyosabb.-mosolyogtam rá. A nagybátyám csak bólintott egyet és felszállt. Addig én leültem a rét közepére és néztem ahogy a szép kék égbolton úsznak a fehér bárány felhők.

Nem sokára már én is a kórházban voltam begipszelt kézzel.
-Jaj Carly úgy aggodtam érted!-futott oda hozzám Pepper amint kiléptünk Tonyval a rendelőből. Az ölelése melegséggel és nyugalommal töltött el.
-Semmi bajom.-mosolyogtam rá. Ekkor Tony is mellénk lépet és ráemelte kezét a vállamra.
-Örölük,hogy megvagy Camy.-kacsintott egyet mire csak a szemeimet forgattam.
-Carly vagyok!-nevettem el magam. Ekkor mindenkiből öszinte nevetés tört ki.
-És Matt hogy van? Úgye nincs semmi komoly baja?-néztem aggodva a nagybátyámra.
-Nyugi túlélte.-legyintett Tony,mire Pepper egy szúrós pillantással jutalmazta.
-A 112-es szobában fekszik. Nyugodtan nézd meg.-mosolygott rám a nagynéném. Egyből megindultam a helyeség felé. Mikor odaértem illedelmesen bekopogtam,majd bementem.
-Szia.-mosolygott rám Matt.
-Szia.-ültem le mellé.
-Hogy vagy?-néztem végig rajta.
-Most már jobban. Köszi,hogy nem hagytál ott.-mondta,majd egy meleg puha dolgot éreztem a kezemen. Az ő kezét.
-Sose hagynálak ott.-suttogtam,mire ujjait rákulcsolta az enyémekre.

REMÉLME TETSZIK!!!❤️❤️❤️ TUDOM TUDOM A VÉGE KICSIT NYÁLAS LETT BOCSI!!!