Carly szemszöge:
-Nincs a régi házatokban és a város nyugati részén.-lépet be az ajtón Steve. Én az asztalnál ültem. Az arcom piros volt a sírástól és a fejem iszonyatosan fájt.
-Nem..nem tűnhetett el...-makogtam.
-Hé,Carly! Nyugodj meg! Megtaláljuk.-jött oda hozzám Matt és szorosan megölelt. Bólintottam egyet aztán felálltam és felmentem Molli szobájába. Nyom nélkül senki se tűnhet el! Felkapcsoltam a villanyt és megnéztem a fiókai tartalmát. Egy pulcsin kívűl nem hiányzott semmi. Szóval a szőkést kizárhatjuk. Éppen a böröndjéhez leptem mikor zajt hallottam az erkélyről. Azonnal odarohantam.
-Molli?-nyitottam ki a terasz ajtót.
-Öm...szia..Carly..-makogta.
-Hali!-intett nekem Pókember(?)
Összehúzott szemöldökkel néztem rájuk.
-Ti ketten...-kezdtem bele.
-Oh..izé,mi nem csak hát izé...-vakargatta a tarkóját zavarában Molli.
-Nem mi nem,csak megtámadták én pedig visszahoztam.-magyarázta meg gyorsan Pókemeber.
-Megtámadták?-akadtak fen a szemeim.
-Igen.. egy kopasz fa..akarom mondani egy faszi.-válaszolt Molli.
-Oké. Most kérlek menj be!-utasítottam. Nem tagadom iszonyatosan ideges,mérges és feszült voltam. Mikor a húgom olyan távolságba került,hogy nem hallhatott minket kicsit közelebb léptem a megmentőjéhez.
-Figyel Pókember! Én nem tudom,hogy mi folyik itt,de szeretnélek megkérnie gy apró szívességre.-suttogtam.
-Hallgatlak!-nézet rám.
-Mollira most több veszély fenyeget mint gondolnád és szeretném,ha vigyáznál rá!-mondtam.
-Szóval legyek a testőre?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam.
-Számíthatsz rám!-biccentett. Hálásan néztem rá és egy megnyúgtató érzés kerített hatalmába. Örülök,hogy Peter vigyázni fog Mollira...

Miután megegyeztem Pókemberrel bementem a húgom szobájába aki éppen az ágyán ült és hatalmas boci szemmekkel bámult. Haragudtam rá,de megértettem,hisz én is csináltam ilyet... Nem is egyszer... Leültem mellé és magamhoz öleltem.
-Sajnálom!-furta bele az arcát a vállamba Molli. Sóhajtottam egy nagyot aztán eltoltam magamtól,hogy a szemeibe nézhessek.
-Figyelj! Tudom,hogy min mész most keresztül. Hidd el én is átestem ezen,de mint látod túléltem. Viszont egy dolgot kérek tőled! Ne szökj el többé! A nővéred vagyok és aggodom miattad.-magyaráztam,mire a húgom bólintott egyet aztán magához szorított.
-Szeretlek Carly!-mondta.
-Én is Molli.-pusziltam meg a feje búbját.
-Viszont most menj és zuhanyozz le aztán egyél valamit.-adtam ki az utasítást.
-Oké.-felelte azzal felpattant az ágyról és kiment a szobából. Én is követtem a példáját csak én nem a fürdő hanem a konyha felé vettem az irányt. Mikor leértem minden egyes szempár rám meredt.
-Megvan.-mosolyogtam biztatóan.
-Hála Istennek!-sóhajtott Steve.
-Juhú!-mormogta Tony.
-Ez szuper!-mosolygot Matt.
-Ha nem bánjátok én most lefeküdnék aludni mert eléggé megviselt a mai nap.-ásítottam. Steve helyeslően biccentett egyet.
-Elkísérlek.-kulcsolta rá ujjait az enyémekre Matt.
-Rendben.-mosolyogtam.

A szobámboz érve kinyitotta előttem az ajtót.
-Mylady!-hajolt meg mire elnevettem magam.
-Uram.-pukedliztem,erre Matt hirtelen megragadta a derekamat és magához húzott.
-Olyan régen láttalak mosolyogni.-suttogta miközben az arcomat fürkészte. Erre nem tudtam mit mondani. Helyette lábujjhegyre emelkedtem és megpusziltam az orrát. Viszont nem érte be ennyivel mert megcsókólt.
-Szeretlek.-mosolygott.
-Én is.-nevettem halkan. Még pár percig ott álltunk egymás karjaiba,majd ásítottam egyet.
-Jóéjt! Holnap reggel jövök.-mondta,aztal nyomot egy puszit a fejem búbjára és elment.

REMÉLEM TETSZIK!!!!❤️❤️❤️ ÚR ISTEN!!!NAGYON RÉGEN NEM VOLT RÉSZ ÉS NAGYOOOON SAJNÁLOM,DE MOST MIMDEN ÖSSZEJÖTT,LEGFŐKÉPPEN AZ,HOGY HOLNAP LESZ ÉLETEM LEGELSŐ BÁLJA!!! SZÓVAL TÉNYLEG RETTENTŐEN SAJNÁLOM!!! VISZONT KÖZBEN ELÉRTÜK A 19K-t!!!❤️❤️❤️❤️EL SE HISZEM ÉS KÖSZÖNÖM!!! NAGYON SZERETLEK TITEKET!!!❤️❤️❤️❤️❤️