Carly szemszöge:
Féltem. Nem tudtam mi lesz velem....Tudom,hogy nagy erő birtokában vagyok...és azt is hogy ezzel sok minden jár. Például,hogy kiderül,hogy egy őrült az apám és mindenki vagy a saját oldalára akar állítani vagy pedig el akarja venni az erőmet...
Az ég még mindig a vér színeiben pompázot. Nem sütöt a nap,de valamennyi fény még így is jutott. Hirtelen valami vagy valaki elém állt ezzel árnyékot vettet rám. Szép lassan kinyitottam a szemeimet és magamban imádkoztam,hogy ne kelljen harcolnom senkivel. Mikor teljesen kinyitottam zöldes szemem,jobban megnéztem az előttem álló lányt.
-Nora?-pislogtam.
-Carly? Te meg hogy kerülsz ide?-segített fel a barátnőm. Nem tudtam köpni nyelni se csak odaléptem hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
-Elrabolt az apám,de elküldtem egy elég távoli helyre viszont tudom,hogy nem fogja feladni így kitudja mennyi időm van...-magyarázkodtam.
-Figyelj! Nem maradhatsz itt!-mondta aggodva Nora. Volt valami aggasztó a hangjában.
-Ez hogy érted? És egyeltalán hol vagyok?-kérdeztem réműlten.
-Te most a Titánon vagy...vagyis ott ahol Thanos él és bármikor rád találhat és akkor megkínoz,majd elveszi az erőd vagy megöl...de rád szükségünk van,mert csak te tudod legyőzni az apám!-válaszolta azzal futásbak eredt.
-Várj!-kiáltottam,majd utána eredtem. Egy űrhajó roncshoz vitt.
-Itt egy darabig biztonságban leszel...-sóhajtotta.

Tony szemszöge:
Azonnal lerohantam a műhelybe. Belehelyeztem a műszerbe a kővet...és működött! Gyorsan felvettem az egyik páncélt és átléptem a....Titánra. Minden olyan lehangoló volt. Egy vesztes csata színhelye ahol elvesztettem egy kölyköt...de most nincs időm erre! Meh kell találnom az unokahúgom..

Carly szemszöge:
Nora már elaludt én pedig néztem a vörös eget ami most sötétebb lett mint eddig. Így arra lehetet következtetni,hogy este van. Én is tudtam volna aludni,de egyszerűen nem akartam. Hiányzot Steve,Matt,Pepper,de legjobban Tony... Már majdnem lehunytam a szemeimet amikor egy világító portál féle jelent meg.