Ez nem én vagyok. Carly Stark a nevem Tony Stark unokahúga. Az a lány aki 4 kő erejét uralja! Az aki legyőzheti Thanost! Az akinek van már csapata! Az aki a jók oldalán harcol! Az aki ha kell a saját vérszerinti apját is megöli ha egy ujjal is hozzá ér a barátaihoz vagy a családjához. Az aki nem adja fel!
Ekkor kinyitottam a szemeimet és ránéztem Mattre majd rámosolyogtam. Retináim most már zöldes kék színekben pompáztak.
-Köszönöm...-suttogtam és megöleltem Bartont.
-Nem kell semit se megköszönöd...-mosolyodott el és belepuszilt a hajamba. Olyan nyugodtnak éreztem ebben a percben magamat. Bárcsak örökre így maradhatnánk,de nem lehet. Hirtelen kiáltásokat hallotunk a távolból illetve egy gyorsan repülő valami meg egy hatalmas zöld lény közeledett.
-Carly! Matt!-kiáltott Amerika kapitány.
-Itt vagyunk!-szólt vissza a barátom. Én még mindig a karjai biztonságát élveztem.
-Ti meg mégis mi a francot kerestek itt?-szállt le mellén Tony. Elég feszültnek és idegesnek tűnt.
-Sajnálom csak...-keztem bele.
-Csak? Látni akartad a kis barátodat éjnek évadján? Olyan önfejű és makacs vagy!-szidott le Stark.
-Khmm... ezt pont te mondod...khmm...-köszörülte meg a torkát a már visszaváltozott Dr. Banner. Erre Tony morgott egyet,majd rám emelte a tekintetét.
-Éppen Mattel telefonáltam mikor megszakadt a vonal és egy ismerős fenyegető férfi hang szólt bele. Azt mondta,ha most azonnal nem jövök ide akkor meg fogja ölni Bartont. Hát mivel nem tudtam kivel vagy mivel állok szembe így le akartam nyúlni az egyik páncélodat de beriasztott így hát gyalog meg busszal értem ide. Röviden megtudtam hogy Loki fenyegetett meg és el akart vinni valamiért. Thanoshoz vagy az ....apámhoz.-motyogtam.
-Aztán erre megvédtem magamat de úgy ahogy nem akartam....így hát majdnem megöltem ha Matt nem lép közbe.-pillantottam az engem fél kézzel átölelő fiúra. Tony erre rám,majd Bartonra nézet.
-Rendben. Erről,majd még beszélünk Carly,de most menjünk haza!-adta ki a parancsot azzal Banner átváltozott és futni kezdet. Steve visszakísérte Mattet a kórházba,majd később utánunk jött. Tony pedig átkarolta a derekamat és haza repültünk. Haza....el se hiszem,hogy ezt mondtam,de nekem már ez az otthonom....

REMÉLEM TETSZIK!!!!