Az erő átjàrta minden egyes porcikàmat. Vissza akarom kapni a régi életem. Azokat a személyeket akiket Hela és a sötét erők elvettek tőlem. Itt van az idő. A végjáték már akkor elkezdődött mikor megkaptam a lélek és az elme kővének az erejét. Az elején nem is fogtam fel mit jelent ez. Mit veszíthetek és nyerhetek vele. De mostmár...minden villágossá vállt számomra. Nehéz lesz legyőznöm a halál Istennőjét,de nincs akkora kitartás és erő birtokában mint amelyben én vagyok.
-Fejezzük be ezt,végleg!-néztem rá izzó szemmemel. Meglepődött. Hülyelettem volna ezt nem kihasználni. Újra pengéket varázsoltam,de most nem a kezembe tartottam őket. Lebegtek. Helára céloztam és egy mozdulattal beleállt a vallába a fegyver. Felüvöltött. A másik pengét is elhajítottam,amely a bokájába vájt egy elég mély sebet. Előréb helyeztem azt a kezemet amelyen a jelek éleskedtek és létrehozva két portált amelybe bele taszítottam Helát a végtelenségig zuhanhat. Viszont tudtam,hogy meg kell ölnöm különben semmi se lesz a régi. Kilöktem az időhurokból a földre taszítottam. Idő közben Hela kapcsolt és rögvest felállt. Kezeibe két hatalmas és éles pengét varázsolt és nekem jött. Szerencsére csak az egyik talált el. Viszont a vállamat megsebezte. Felszisszenve a vérző helyhez kaptam. A halál Istennője ott állt előttem és csak nézet azokkal a rideg kél szemeivel.
-Ennyi hű hó egy csepp vérért?-nevettett fel miközben az előbbi megsebesített részét nézegette. Nem bírtam megszólalni a haragtól. Felemeltem a fejem és szembe néztem a végzetes ellenségemmel.
-Tudod mi a különbség kettőnk között?-sziszegtem a fogaim között.
-Mögőttem egy egész csapat áll amig te egyedül vagy.-húztam a számat egy halvány mosolyra azzal kinyújtottam a kezemet és elrántottam a csuklómat jobbra. Ezzel a cselekedetemmek vissza pörgettem az időt mikor meg Tony is élt... Felsorakoztak mögöttem. Mellém Tony és Steve,mögém Matt és Nora jött.
-Nem.-húzta résnyíre a szemét Hela és a haragtól egy enyhe pír jelent meg az arcán.
-Vége.-morogta Tony azzal lecsukodott a maszkja és a levegőbe emelkedett megannyi bosszúállóval.
-Egész nap bírnám!-ropogtatta ki a nyakát Amerika Kapitány.
-Gyerünk!-kiáltotta Matt azzal mindenki a halál torkának esett. Hela igaz erős volt,de a bosszúállókat ha összesítjük legyőzhetettelnek lesznek. Viszont Helának volt vésztartaléka. Ismét megjelentek a mutánsok.
-Na erre mit lépsz?-emelkedett a magasba az Istennő. Körbe tekintettem. Tony,Matt,Nora,Steve mind odaadóan harcoltak. Tudtam mit kell tennem. Mély levegőt vettem azzal behúnytam a szemem és felemelkedtem.
-És te erre?-kérdeztem,miközben a szememt ismét kinyítottam ám most a végtelen kővek színeibe pompázott. Mind a ketten pengéket idéztünk meg és egymásnak estünk. Mikor az első összecsapás megtörtént,szinte beleremegett a föld.
-Mért küzdesz,ha te csak egy apró,szánalmas lény vagy akit senki se szeret. A szüleid meghaltak. Az apádat te ölted meg. Az anyád pedig a nagybátyád akit te visszahoztál a halálból!-köpte. Tudtam mit akart. Befolyásolni. Viszont az nem tudja,melyik kő ereje tett elősször azzá aki most vagyok. Az elme. Behúnytam a szemem és behatoltam Hela elmélyébe. Minden fájdalmamat,dühömet, csalódotságomat rásugároztam.
-Áááh!!!-orsította és a fejéhez kapott. Próbált kitörni,de nem sok eséllyel. Ám ekkor valami szúró égető dolgot éreztem a mellkasom környékén. Egy pengét. Hela a befolyásom alatt átszúrt rajtam egy fém darabot. Lebecsűltem az erejét. Ha nem jött be a penge és az elméjét se tudtam 100%-ban befolyásolni akkor már csak egy megoldás létezik. Mind a ketten szereztünk súlyos sérűléseket,de nekem csak egy célom volt. Minden áron meg kell ölnöm Helát. Láttam rajta,hogy fárad. Mikor egy újabb döfést akart bevinni nekem megragadtam a kezét és a hátának szorítottam.
-Vége van.-suttogtam azzal előre helyeztem a kezemet és minden energiámmat összpontosítva csettintettem.
-Neeeee!-üvöltötte Hela,azzal a lendülettel kitépte magát a szorításomból és menekülni próbált,de nem sok sikerrel. A következő pillanatban már csak a hamva maradtak.
-Ennyi.-motyogtam és lehunytam a szememet. Gyenge voltam. Elvesztettem a kontorolt a fejem felett. Éreztem ahogy zuhanok,de nem érdekelt. Tudtam,hogy Hela halálának az ára az én halálom is. Már felkészültem arra,hogy mindjárt belecsapodok a földbe mikor is két erős kart éreztem a testemen. Óvatosan kinyitottam a szememet és a megmentőm arcára néztem.
-Tony...-motyogtam alig érthetően. Amint leérkeztünk lerakott a földre és segítséget hívott. Nem hallottam mit mondanak. Igazából semmit se éreztem. Aludni akartam.
-Carly!-kiabálta Tony mikor lehunytam a szememet. Nem szabad cserben hagynom a nagybátyám. Nagyon nem tudtam mi folyik körülöttem csak pár homályos kép maradt meg. Asgardon voltunk. Tony ismét felkapott és a karjaiba elvitt valamilyen járműig. Aztán mindenki körül áll. Matt megfoglya a kezemet és odahajol hozzám.
-Tarts ki!-suttogja. Felé fordítottam a fejemet és közelebb húztam magamhoz.
-Szeretlek.-mondtam és megcsókoltam. Azonnal viszonozta a gesztúsom. Ekkor valamilyen huppanást éreztem és a következő pillanatban már talán a Földön voltunk. Minden elsötétedett. Nem láttam,nem hallottam,nem éreztem semmit. Elaludtam.
-Carly!-kiabálta hirtelen valaki mire riadtan kaptam fel a fejem. Tony ott állt az ágyam mellett és aggodó tekintetével gyorsan végig pasztázot.
-Végre! Egyszer az életben jól mondtad.-suttogtam azzal megfogtam a kezét és mélyen a hatalmas barna szemeibe néztem. Ez volt az utolsó alkalom,hogy megtehettem,mivel a következő pillanatban arra lettem figyelmes,hogy a műszerek amelyek mellettem voltak hangos csipogásba kezdtem. Túlságosan fáradt voltam ahoz,hogy kinyissam a szememet. Aludni akartam....

REMÉLEM TETSZIK!!!❤️❤️❤️ A RÉSZ ÍRÁSA KÖZBEN VÉGIG SÍRTAM,SZÓVAL REMÉLEM TETSZENI FOG!❤️❤️❤️😭😭❤️