Anya. Az az ember aki óv minden bajtól és ha kénne az életét adná érted. Az az ember aki gondoskodik rólad. Az az ember aki nyugalommal tölt el.
-Szia Carly.-lépet be a szobámba Pepper.
-Szia.-ültem feljebb az ágymon,hogy tudjak neki egy kis helyet szorítani. Nem szólt semmit csak megölelt. Jól eset. Az elmúlt napok eléggé megviseltek.
-Nagyon sajnálom,hogy az anyukád...-kezdett bele.
-Benne volt egy sötétség ahogy apámba is. Ha még meg is tudtuk volna menteni fizikailag...lelkileg nem. Minden az apám hibája.-vágtam közbe. Pepper elejtett felém egy halvány mosolyt,aztán felállt.
-Remélem,hogy itt jól fogod magad érezni...,mégha nem is ez az...-kereste a szavakat.
-Pepper...én otthon vagyok.-mosolyogtam. Láttam,hogy a mondatom hallatán nem tudta mit tegyen így gyorsan odamentem hozzá és megöleltem.

A húgom megérkezett Tonyval együtt. Ő is úgyanazon az emeleten kapott helyet ahol én voltam. Nem akartam,hogy tudja az igazságot,hisz még csak gyerek. Teljesen összetörne....
-Szia húgi!-léptem be a szobájába.
-Szia!-futott oda hozzám és a nyakamba ugrott. Éreztem,hogy zavarodott és reszket. Még erősebben szorítottam magamhoz.
-Hol van anya?-kérdezte miután elengedtük egymást. Nagyot nyeltem.
-Ő...autó balesetet szenvedett..-hazudtam. Molli szemei kikerekedtek. Szaporábban kezdte venni a levegőt. Hirtelen megtámaszkodott az éjjeli szekrényébe aztán összeesett. Ilyedtembe odaugrodta hozzá.
-Hé Molli!!!!!-kiabáltam,de nem mozdult. Pánikoltam. Észrevettem,hogy az íróasztalán van egy pohár víz. Odaszaladtam megfogtam és leöntöttem. Retinái egyből kipatantak. Felült és rámemelte átható barna tekintetét.
-Meghalt...-suttogta.
-Igen...-hajtottam le a fejemet és magamhoz szorítottam. A húgom amint vártam elkezdett sírni. Annyira rossz volt így látnom...
-Sss. Minden rendben lesz...-csititgattam. Molli egy szót se szólt csak sírt tovább.

Egy órán keresztül ott voltam mellette és csak nyugtatgattam. A húgom a sírástól teljesen kimerült így el is aludt. Mikor betettem az ágyába és betakargattam megfogta a mutató ujjamat és nem engedte el. Éreztem,hogy fél attól,hogy engem is elveszt. Így hát leültem mellé.

A gondolataimba merültem. Mindenkiben ott lenne az a sötétség ami csak arra vár hogy előtörjőn? Az apám mindig is furcsa volt. A gonoszság minig is benne rejlett... Mikor pedig ő lett a kő őrzője eluralkodott rajta... Az anyám pedig... valahogy belekeveredett ebbe az apámnak köszönhetően. Viszont rajtam is úgyanúgy kísérletezett mégse lettem olyan mint ők. Sötét, bosszúra és vérre,gyilkolásra szomjas.

De mi van akkor,ha bennem is ott van az a sötétség ami egy nap,majd előtör?

REMÉLEM TETSZIK!!!❤️❤️❤️❤️ BOLDOG ÚJÉVET!!!!!!