-Az lehetséges lenne...-motyogtam,ám ekkor egy kis repülő valami jött át a portálon. A szemeimbe könnyek gyűltek és futásnak eredtem akár milyen fáradt is voltam. Eljött értem...
-Tony!-kiáltottam,mire a repülő kis valami ami a vasember páncél felém kezdett el jönni. Leszállt előttem,mire én a nyakába vettetem magam.
-Hiányoztál...-suttogtam,majd egy könny csordult le az arcomon.
-Te is nekem Camy.-válaszolta,mire elnevettem magam és a szemeimet forgattam.
-Carly vagyok.-mosolyogtam,azzal lehunytam a szemeimet. Olyan biztonságba éreztem magam a kezei között.
-Gyere menjünk ha..-kezdett bele ám ekkor a földre rogyot. Nem értettem mi történt. Sokkos állapotba kerültem. Tony mellkasából egy penge állt ki. Ismerős volt a fegyver...
-Tony jól vagy?-guggoltam le mellé.
-Persze csak egy kicsit szúr a mellkasom.-mormogta azzal kihúzta a pengét és felállt.
-Oh hát micsoda kis családi összejövetel lesz itt! Az én drága bátyám és a kislányom!-jött felénk az apám egy gúnyos vigyorral a szájján.
-Na jó elegem van már belöled és a hülye kis játékodból!-szorítottam ökölbe a kezeimet.
-Szia öccsi ahogy láttom nem vitted sokra...-nevetett fel Tony mire az apám mérgesen fújtatott egyett.
-Már rég meg kellett volna hogy öljelek!-mormogta és egy pengét hajított a nagybátyám felé. Esélye se volt kitérni az útjából. Én nem engedem,hogy Tony meghaljon! A felénk szélsebesen repülő törre néztem. Már csak pár mássodperc volt hátra és a nagybátyám meghal. Hirtelen elévetettem magam... Iszonyatos fájdalmat éreztem a jobb bordámba. A földre rogytam... Minden homályos volt,aztán lehunytam a szemem és elepte a sötétség az elmém...

Tony szemszöge:
Sose volt jó kapcsolatom az öccsémmel... Ahogy ott állt talpig feketében olyan borzalmas látvány tárult elém. Haragudtam rá! Hisz nemcsak hogy kishíján tönkre tette a családunkat még a szegény Carlyn is kísérletezett.
-Szia öccsi láttom nem vitted sokra.-nevettem fenhangon csak hogy érzékeltesem vele az utálatomat.
-Már rég meg kellett volna hogy öljelek!-fortyongott azzal elővarázsolt egy pengét és felém hajította. Tudtam,hoy nincs elég időm akár csak leguggolni,mert így is úgyis eltalál. Már majdnem beletörödtem mikor Carly elém ugrott. Leblokkoltam. Minden olyan gyorsan történt. Összerogyott és a földre esett,majd becsukta a szemeit.
-Neee!-üvöltöttem és könnyek gyűltek a szemeimbe.
-Jaj csak nem sírsz kedves bátyokám ezért.-mutatott a földön fekvő lányra. Elöntött a harag.
-Ő nem ez hanem Carly a lányod akit szeretned kéne nem pedig megölni,de most majd megtudod mi is az a fájdalom!-kiáltottam azzal összeszedtem minden erőmet és harcolni keztem vele.

REMÉLEM TETSZIK!!!!
EZ MOST EGY BÓNUSZ RÉSZ LETT,DE TOVÁBBRA IS TARTANI FOGOM AZ EGY HÉTKŐZNAPI ÉS EGY HÉTVÉGIT!!! LEGYEN MINDENKINEK JÓ NAPJA!!!❤️