Úgy éreztem,hogy a körülöttem lévő világ megszűnt. Csak én vagyok. Egyedül a sötétségben... 5 kő az hatalmas hatalom! Én ennyivel nem bírok el...ha eddig vadásztak rám most mi lesz... Nem érzékeltem a külvilágot. Felálltam és felrohantam a szobámba.
-Carly állj meg!-kiáltott utánam Matt,de én még rá se néztem.
-Miért?-sírtam el magam és az ágyamra roskadtam. A régi életemet akartam,amikor még csak egy átlagos lány voltam nem pedig egy egy...

-Hé! Carly!-zihált Matt.
-Most hagy!-húztam össze magam. Erre odajött hozzám és hátulról átkarolt.
-Figyelj...tudom hogy most ez az egész dolog megviselt,de túl kell tenned magad ezen! Fogadd el hogy különleges vagy!-mondta biztatoan.
-De én egy átlagos hétköznapi lány akarok lenni aki elveszik a tömegbe nem pedig egy ilyen...-sóhajtottam.
-Carly! Te mindig kitűnsz a tömegből!-suttogta,mire szembe fordultam vele és csillogó szemeibe néztem. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókóltam. Azonnal visszacsókólt. Olyan érzés járt át mintha már nem lennék egyedül a sötétben. Ő ott volt. Ha belegondolok rengeteg mindenen mentünk keresztűl együtt. Mikor szétváltunk szorosan magához ölelt.
-Én mindig itt leszek neked!-suttogta,azzal a homlokomra nyomott egy puszit.
-Caky!-nyitott be a szobámba Tony.
-Carly vagyok!-nevettem fel.
-Ti meg mit csináltok?-mért végig minket mire egyből szétröppentünk.
-Csak beszélgettünk...-nyögtem.
-Aham,erre majd később visszatérünk viszont Caty remélem tisztában vagy azzal,hogy most egy darabig el kell relytőznünk mert ha bárki is tudomást szerez az erődről akkor...-vakarta meg a tarkoját.
-Rendben,de még mindig nem változtattam meg a nevemet Carlyról Catyre.-ültem fel,mire Tony megránditotta a válát.
-Kezdj el csomagolni mert hamarosan indulunk.-zárta le a beszélgetést azzal otthagyott minket kettesbe Mattel.
-Úgye te is velünk jössz?-néztem rá.
-Mint mondtam én mindig itt leszek neked.-mosolygot rám,aztán odajött és hosszasan megcsókólt. Abban a pillanatban úgy éreztem,hogy már sose leszek egyedül....

REMÉLEM TETSZIK!!!❤️❤️