Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Elvesztve

-Mit kérsz Tony?-kérdezte Pepper.
-Ömm....bacont.-válaszolta,majd leült velem szembe.
-Ha nem lenne gond ma sétálnék egy kicsit a városba.-törtem meg a csendet.
-Persze menj csak.-mosolygot rám Pepper.
-Pendben,de 6-ra itthon leszel!-húzta össze a szemeit Tony. Nem hittem volna hogy ennyire félt. Miután befejeztem a reggelit gyorsan átöltöztem és lementem a garázsba ahol kiválasztott egy szürke opelt és elindultam. Kb. 1órája vezethettem mikor égtelenül fájni kezdett a fejem. Szédültem. Alig bírtam nyítva tartani a szemeimet. Ekkor megláttam egy kis erdei ösvényt ahová le tudtam parkolni.
Ahogy behúztam a kéziféket,minden elsőtétült. Egy bolygón ébredtem ami nagyon ismerős volt. Feltápászkodtam ám ekkor egy ismerős ember ütközött belém amitől a földre estem.
-Carly?-kérdezte egy lány.
-Nora?-néztem rá,mire kezet nyújtott és segített talpra állni.
-Mégis mit csinálsz te itt? El kell tűnnöd!-fogta meg a vállamat. Ekkor vettem észre,hogy szemei könnyesek voltak az arcát pedig millionyi seb fedte.
-Beszélnünk kell.-sóhajtottam ám hirtelen egy penge röpült felénk ami áthatolt Nora hasán. Azonnal összeesett.
-Nora!!!!!-kiáltottam.
-Menekülj....-nyöszörögte. Gyorsan kiszedtem a tört majd felemeltem a barátnőmet a hóna alatt és egy űrhajó roncs alá vittem.
-Ki elől kell el mennem?-kérdeztem,mikor már kényelembe tudtam helyezni és a pulcsimmal beköthettem a sebét.
-Az apád...-suttodta,majd a vállam mögé nézet. Éreztem,hogy ott áll az a bizonyos személy akit soha de soha se akartam többé látni.
-Szia drágám!-köszönt nyájasan.
-Menj el és hagy békén!-fordultam vele szembe.
-Jaj,ne kezdjük el ezt a bugyuta játékot! Mind a ketten jól tudjuk,hogy most olyan dolog fog történi ami neked fáj viszont én pedig élvezem.-fröcsögte.
-Ha egy ujjal is hozzá mersz érni!-mormogtam. Ekkor félre lököt,majd megfogta Norát és végzet vele....
-Neeee!-üvöltöttem közben csak úgy záporoztak a könnyeim.
-Én megmondtam.-fordult meg az apám. Odarohantam a már lélektelen testhez és az ölembe helyeztem a fejét.
-Sajnálom....-zokogtam.
-Nem a te hibád.-mondta ki a Nora az utolsó szavait majd távozott a túlvilágra. Most valamiért nem segítettek a könnyeim....Ekkor lattam meg,hogy a penge amivel végzet vele valamilyen mágia volt. Ezért nem hat rá az erőm....

REMÉLEM TETSZIK!!!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro