Éjszaka
Iszonyatosan dühös voltam. Annyira szorítottam a kormányt,hogy az ujjaim végei elfehéredtek. Arra gondoltam inkább visszamegyek mielőtt valaki észreveszi,hogy meglógtam. A fejem nagyon fájt. Be kell venem valamit vagy megőrűlők! Ekkor elkezdtem kutakodni az ülés alatt heverő elsősegéd csomagban. Mikor megtaláltam a fájdalom csillapított gyorsan bevettem,majd félre álltam. Kiszálltam és leültem a kocsi mellé a fejemet pedig neki döntöttem az oldalának. Lehunytam a szemeimet mert éreztem,hogy még mindig pirosan vibrálnak.
-Mért? Mért teszed ezt velem!-sóhajtottam mire egy könnycsepp csordult le az arcomon. Ekkor teljes nyugalom tört rám a szemeim vörösről zöldre váltottak.
-Ez lennék én?-emeltem tekintettem az ég felé.
-Carly?-kérdezte egy ismerős hang. Azonnal odakaptam a fejemet.
-Matt?-néztem végig az előttem álló csúkjás fiún.
-Te mégis mit keresel itt?- ült le mellém.
-Csak ki kellett szellőztetnem a fejemet.-sóhajtottam,majd fejemet a válára döntötem.
-Minden rendben elég zaklatotnak tünsz?-kérdezte miközben a hajammal játszott.
-Hát tudod elég sok minden történt amiről te nem tudsz...-csúktam be a szemeimet.
-Úgye tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz?-emelte fel mutató ujjával a fejemet. Csak egy halvány mosolyt bírtam magamból kipréselni.
-Gyere menjünk haza.-állt fel,majd nekem is segített.
-Okés.-motyogtam. Elfoglaltam a helyemet az anyós ülésen és bekapcsoltam a rádiót. Mikor végre Matt is beszállt elindulhatunk. Ő az utat én oedig a csillagokat néztem. Már éppen kezdtem belemerülni a fényes kis pintokba mikor valami vagy valaki belénk jött mi pedig bedöltünk az árokba és elkezdtünk gurulni míg egy sík rétre nem értünk. A kocsi teljesen összetört. Égtelenül fájt minden porcikám.
-Matt?-motyogtam,de nem jött válasz. Ekkor lecsuktam a szemeimet és minden elsőtétült.
-Carly?-hallotan egy kétségbe esett hangot.
-Tony?-hunyorítottam mivel éppen eltávolította a kocsi darabjait és a nap égető fényét még nem szoktam meg.
-Hála Istennek,hogy jól vagy!-állt elém. Szép lassan felemelt ám mikor a karomhoz ért felkiáltottam.
-Auuu!-ordítottam.
-Azonnal kórházba kell mennünk.-jelentette be Tony. Már éppen felszállni készült mikor eszembe jutott valaki.
-Matt!-kiáltottam.
-Matt.Hol hol van?-motyogtam.
REMÉLEM TETSZIK!!!❤️❤️❤️
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro