Az ismeretlen
Már fél órája sétáltunk,néma csendben.
Nem valami beszélgetős típus. A kirakatokat bámultam,de valami nagyon nyugtalanított. Úgy éreztem követ valaki....vagy valami. Nora nem lehet hisz most eszméletlen plusz még egy hiper szuper modern ketrecbe van bezárva. Egy hideg fuvalatt csapta meg az arcom, ami azért furcsa mert az időjárás jelentés szerint ma valamilyen forrosági rekord is megdőlt. Körbenéztem,de Matten és a velünk szembe közlekedő embereken kívűl senki se volt ott.
-Te is érezted?-néztem furcsán Mattre.
-Mire gondolsz?-kérdezte furcsán nézve.
-Az előbb valami hideg fuvallatot éreztem az arcomon...-mondtam,mikor hirtelen valaki megfogta a kezeimet és a hátam mögé húzta,majd a nyakamhoz szorítót valami éles penge szerűséget. Matten a félelem nyomait se láttam a kezébe volt már az íja és éppen egy nyílat akart előhúzni.
-Ha fontos neked ez a lány tedd le a fegyvert!-szólt egy mély férfi hang. Matt meg se moccant.
-Mégis ki vagy te?-kérdezte hunyorogva.
-Hát nem ismersz meg Barton?-köpte a szavakat a fickó.
-Kenneth.-sziszegte a fogai között Matt.
-Örvendek!-majd a pengébel megsebezte a vállamat.
-Szzz!-sziszentem fel.
-Hagyd őt békén!-kiáltottam Matt. Az arcán semmi érzelem nem tükrözödött,de én mégis észleltem benne egy kis félelmet. Engem féltett...
-Nem! Add át amit akarok és már megyek is.-mondta miközben egy gúnyos mosolt villantott. Ez meg mégis miről beszél? Mi kell neki annyira?
A válam nagyon fájt. Éreztem ahogy a szemeim élénk zöldre váltanak. Becsuktam őket. Arra gondoltam,hogy megpróbálók ennek a Kennethnek az elméjére hatni. Koncentrálnom kellett,de a válam egyre jobban éget. Nagyot sóhajtottam,majd beléptem Kenneth elméjébe. Üres és sötét volt. Egy gondolat járt a fejébe....az ölés. Gyilkolni akart. Megborzongtam. Olyan félelmetes volt. A kezeimböl ismét valami kékszerű dolog jött ki. Elkezdtem rajzolgatni képeket. Az elsőn mi hárman szerepeltünk a kezèben ott volt a válamat megsebező penge. A következőn lerakja a földre ezt a kés félét,majd letérdel és lehajtja a fejét. Gyorsan kinyitottam a szemeimet. Ismét ott voltam az utcán viszont most Matt karjaiban. Hogy kerültem ide? Ránéztem mire halványan elmosolyodott.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Ha jól selytem hipnotizáltad ezért elnegedett,de mivel nem voltál eszméletednél ezért előreestél viszont elkaptalak.-magyarázta.
-Oh,köszi.-mosolyogtam,majd kiszabadultam az öleléséből és Kennethre néztem.
-Vele mi legyen?-mutattam az utcán térdelő emberre.
-Vigyük be a börtönbe,utána meg hazakísérlek.-vázolta fel a tervet. Gyorsan megkötötte a kezeit egy utcán talált cipőfűzővel,majd felállítottam és a rendőrség felé vettük az utat. Kicsit megkönnyebűltem viszont egy kérdés még mindig motoszkált bennem. Mégis mit akart Mattől Kenneth? Ki is ez a srác?
REMÉLEM TETSZIK!!!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro