Reggel volt. A nap békésen sütőt. Az árnyékok melyek tegnap este belepték a szobát eltűntek. A húgom még mélyen aludt mikor én megébredtem. Óvatosan felálltam és kislisszantam az ajtón. A fürdő felé vettem az irányt. Hosszú mellig érő hajamat kifésűltem és össze kötöttem. Éppen távozni akartam a helységből mikor egy hideg fuvallatot éreztem. Megtorpantam. Ekkor egy sötét árny suhant át a falon.
-Carly!-szólalt meg.
-Hagy békén! És Norát is!-szorítottam ökölbe a kezeimet. Szemeim már kéken izzotak.
-Oh...drága gyermek! Te ebből nem értesz semmit! Úgye?-nevetett kajánul. Hátborzongató hangjától az egész helység vízhangzot.
-Nem is akarom megérteni!-mordultam vissza.
-Pedig benned is ott rejlik az a bizonyos sötétség!-mondta gúnyosan.
-Nem!-kiáltottam. Éreztem a haragot,a düht. Nem tudtam uralni. Pupilláim vörösre válltotak. Kezeimet magam elé tartottam.
-Dehogynem! Hisz nézd csak meg magad!-mosolygot. A tükör felé vezetem a tekintetem. Barna hajam fekete színekbe pompázot. Végében még meg meg csillant egy kis vörös. Szemeim égtek a dühtől. Eluralkodott rajtam...a sötétség.
-Neeemmm!!!-kiabáltam azzal a lendülettel összeestem. Fejemet lehajtottam. A tükör és az ablak millio darabra hullott. Térdemre helyeztem a kezeimet és csak bámultam ki a fejemből. Az árnyék eltűnt,de tudtam,hogy még vissza fog térni. Pár perc múlva Steve lépet ve az ajtón.
-Atya ég! Itt meg mi történt?-nézet körbe.
-Semmi...-motyogtam. Nem akartam megint belekeverni őket ezekbe a sötét űgyekbe. Tudom,hogy ők a Bosszúállók és a világ megmentése a feladatuk,de fontos szerepet játszanak az életembe és ha egyiküket is elvesztem akkor a színpad összeomlik.... Gyorsan felálltam és megmostam az arcomat. Aztán megfogtam a seprűt meg a lapátot és feltakarítottam a szilánkokat.
Steve még mindig értetlenül bámult rám.
-Csak kicsit...eluralkodtak..rajtam az érzelmek.-hazudtam,bár némi igazság volt benne. A kapitány csak bólintott egyet,hisz ő tudja min mentem keresztűl az elmúlt hónapokban.
-Pepper üzeni,hogy gyere reggelizni és szólj a húgodnak is.-mondta. Egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra aztán Molli szobájához mentem.
-Húgi!-léptem be. Ledermedtem. Senki se volt ott....

REMÉLEM TETSZIK!!!❤️❤️❤️❤️