Fáradt voltam. Nem akartam felkellni. Éreztem valami keményet.A földre zuhantam. Halottam még,hogy elkezdik kiáltozni a nevemet,de egyszerűen túl gyenge voltam,hogy akár csak egy szót is kitudjak préselni magamból. Minden fehér volt... olyan megnyúgtató. Csendes. Békés. Éreztem,ahogy a lágy szellő simogatja az arcomat. Felnéztem az égre ahol ott világított a nap. Oda akartam menni. Szinte megbabonázot....De egy valami nem stimmelt. Hol vannak a többiek? És én hol vagyok? Mi történt? kezdtem ideges lenni. Válaszokat akartam. Jobbra majd balra néztem. Úgyéreztem elvesztem. Hirtelen a fehér égbolton fekete foltok keztek megjelenni. Nem tudtam mi történik. Úgy éreztem elnyel a sötétség. Egyre szaporábban keztem el venni a levegőt. Nem bírtam tovább. Kinyitottam a szemeimet...
-Carly!-kiáltott fel Matt.
-Hol...hol vagyok?-motyogtam. Körbenéztem. Egy kórházban feküdtem. A testem tele volt  mindenféle zsinorral.
-Egy kórházban. Már azt hittem...-jött oda mellém a barátom.
-Hogy meghaltam?-mosolyogtam rá bágyadtan.
-Igen...-ölelt át erős kezeivel. Megnyugtatott... Hirtelen kinyílt az ajtó és Tony,Pepper,Natasha,Klint, Dr.Banner,Steve,Dr.Strange, Peter és...anya meg a húgom jött be rajta. A szemeimbe könnyek gyűltek. Hát sikerült...
-Anya! Húgi!-kiáltottam örömömbe.
-Carly!-futott oda hozzám anya könnyes szemekkel.
-Úgy hiányoztál...-suttogtam.
-Te is nekem...-nézet bele a szemeimbe. El se hittem,hogy tényleg itt van. Hirtelen azt vettem észre,hogy Tony kimegy. Idegesnek tűnt. Nem értettem mért,hisz Thanos meghalt vagy valami üzleti dolog. Éreztem,hogy utána kell mennem. Minden erőmet összeszedtem és lecsatoltam magamról a drotokat aztán szép lassan felálltam.
-Sszz!!!-hasított az oldalamba a fájdalom.
-Carly!-kiáltotta mindenki.
-Nincs semmi baj,kérlek kiengednétek?-mentem lassan az ajtó felé. Mindenki értette mit is akarok így hát elálltak az utamból.
-Tony!-kiáltottam,mire a nagybátyám meglepve felémfordult.
-Carly...de..neked...ágyban a helyed!-jött oda hozzám.
-Neked pedig ott benn a többiekkel,hogy sajnálhasatok és istenítsetek mivel megmentettem a hátsotokat.-mosolyogtam pimaszul rá. Erre ő csak nevettet egyet aztán magához ölelt. Éreztem,hogy egy könnycsepp ráeseik a ruhámra.
-Nem fogsz elveszteni.-szorítottam mégjobban magamhoz. Tony csak makogott valamit. Nem volt hozzászokva ehez az érzelem kifejezős dologhoz.
-És tudod mért nem?-toltam el magamtól,hogy hatalmas barna szemeibe nézhessek. Csak biccentett egyet és megtörölte a szemét mert nem akarta,hogy lássam,hogy sírt.
-Mert én egy zseni,playboy és emberbarát úgyancsak zseni,playgirl és emberbarát unokahúga vagyok.-mosolyogtam.

REMÉLEM TETSZIK!!!❤️❤️❤️❤️