Szeptember elsején az utcákat ellepték az egyenruhás diákok, ami mindenki számára egyértelmű jelzés volt: elkezdődött egy újabb tanév, a nyári szünet ezzel hivatalosan is véget ért. A legtöbb nebuló álmosan vagy éppen kedvetlenül csoszogott el az iskola kapujáig, hiszen nem igazán vágytak suliba menni. Bár ellenkező példa is akadt, és néhányan kifejezetten örültek ennek a pénteki napnak.

A Fairy Tail Gimnázium bejáratánál sokan meglepődve figyeltek egy rózsaszín hajú férfit, aki hosszadalmasan bámulta a leendő munkahelyét. A gimnázium előtti területen nyüzsögtek a diákok, míg a távolabbi kollégiumból szép lassan kibandukoltak a lány tanulok. A fiú kollégiumot szintúgy látta, hiszen az három utcával odébb volt, és Natsu kíváncsiságból nemrég azt is megtekintette.

„Nagy iskola". Gondolta magában, és közben alaposan szemügyre vette az iskolát. A Fairy Tail főépülete három, míg a két mellék épülete két emelet magas volt. A halvány, narancssárga színű építmény tetszett Natsunak.

Azonban a megfigyelését megzavarta egy másik személy, aki kíváncsiságból megszólította a férfit.

– Hello, Natsu-kun – köszönet neki jókedvűen Erza. – Mi járatban erre?

– Oh, te is itt vagy, Erza-san? – kérdezett vissza meglepődve Natsu.

– Persze, hiszen én itt tanítok – válaszolta magabiztosan a vörös hajú nő.

– Tényleg? Ezt nem gondoltam volna rólad – folytatta a témát Natsu. – Mindvégig úgy véltem, hogy te az írószernél dolgozol.

– Az írószerbolt családi vállalkozás, amit legfőképpen az édesanyám üzemeltet. Én csak nyaranként szoktam neki besegíteni – magyarázta még mindig vidáman Erza. – Amúgy még nem válaszoltál a kérdésemre.

– Mégpedig?

– Miért vagy itt, Natsu-san? Tudod, jelenleg is egy gimnázium előtt ácsorogsz.

– Jah, bocsi! Elfelejtettem mondani, hogy mától fogva én is itt dolgozom – ecsetelte vigyorogva Natsu, amit hallva fordult a kocka és most a nő illetődött meg. – Mi az? Ennyire meglepő, hogy tanár vagyok?

– Őszintén: igen! A strandnál is úgy hittem, hogy a testfelépítésed alapján valamilyen profi sportot űzöl. Nem gondoltam azt, hogy az oktatásban dolgozol. Ám úgy tűnik, hogy tévedtem – szólott újból Erza. – Amúgy mit fogsz tanítani?

– Történelem és testnevelés!

– Eh, ennyire jó vagy történelemből? Én valamiért sose szerettem azt a tantárgyat.

– Valóban? De akkor most hadd tippeljek: matek és testnevelés?

– Mi a... Honnan tudod? – kérdezte döbbenten Erza, míg Natsu csak idétlenül vigyorgott. – De tényleg, hogyan jöttél rá?

– Csak tippeltem – válaszolta kedélyesen Natsu. – Bár én úgy vettem észre, hogy akik nem szeretik a történelmet és az irodalmat, azok valamiért jobban teljesítenek matekból. A másikra meg mit mondhatnék? Sportos alkatod van, Erza-san. Tényleg csak egy véletlen tipp volt csupán.

– Lenyűgöző – mondta el az észrevételét Erza. – Eddig te vagy az első ember, aki elsőre rájött, hogy valójában milyen tantárgyakat tanítok. Most nagyon megleptél.

– Akár csak te, Erza-san – beszélt ismételten a férfi. – Amúgy nem tudod, hogy pontosan hova kell menni? Eddig csak kétszer jártam itt, de az igazgató nem igazán mutatta meg nekem, hogy mi merre található.

– A tornacsarnokban lesz a tanévnyitó. Mi, a tanárok az emelvénynél fogunk ülni. Azonban készülj fel arra, hogy Makarov-sensei szeret prédikálni, más szóval hosszú reggelnek nézünk elébe.

– Engem nem zavar az ilyesmi. Sőt, délután négyre Nashi tanévnyitójára is hivatalos vagyok, ahol szintén végig kell hallgatnom az ottani igazgató beszédét.

– Való igaz, Nashi-chan is most lesz elsős. Akkor te ma tényleg nem fogsz unatkozni – jegyezte meg mosolygósan Erza. – De legalább nem kell messze menned, hiszen az általános iskola a szomszédban van. Ez neked is jó hír, hisz Nashi-chan úgymond a közelben lesz.

– Igen, pont ezért választottam a Fairy Tailt. Ennél jobb megoldás nem is adódhatott volna. Viszont akkor sincs gond, ha mondjuk sokáig kell itt lennem, mert a sógornőm lesz a lányom osztályfőnöke, így ő bármikor hazaviheti Nashit. Ráadásul a tesómmal szomszédok vagyunk, így egy röpke pillanat alatt érte tudok menni.

– Értem, ez valóban kedvező megoldás lett a részedről. Ellenben én csak néhány tanítót ismerek abból az iskolából. Amúgy lehet, hogy a sógornődet pont ismerem. Hogy hívják őt?

– Mavis Dragneel! – válaszolta meg a kérdést Natsu, majd folytatta. – A férje pedig Zeref Dragneel, aki már évek óta a középiskolában tanít.

– Oh, velük jóban vagyok. Zeref-sensei például rengeteget segített nekem tavaly, aminek köszönhetően hamar sikerült beilleszkednem az itteni közösségbe. Mavis-sensei is sok jó tanáccsal látott el, amiért nem győztem neki hálálkodni – kezdett bele a mesélésbe Erza, amit Natsu figyelmesen meghallgatott. – Hoppá, eltelt az idő. Mindjárt csengetnek. Gyere, Natsu-sensei.

– Hmm... Natsu-sensei? Fura így első hallásra. Sebaj, majd megszokom ezt is. – A két ember ezután együtt elindult a tornaterem irányába, miközben Erza készségesen mondogatta, hogy mi merre található.

Natsu és Erza egymás közt trécselgetett, amikor a diskurzusba bekapcsolódott Zeref is. A fekete hajú szokásához híven viccelődött az öccsével, aki nem volt rest visszavágni. A humoros szájkaráté viadalt végül Erza kénytelen volt berekeszteni, miután észrevette, hogy megjelent a Fairy Tail igazgatója, nevezetesen Makarov Dreyar. Az alacsony termetű öregember a mikrofonhoz lépett, aminek következtében a tornateremben mindenki elhallgatott. Tanárok és diákok egyaránt érdeklődve várták az új tanév megnyitóját, amiről még nem is sejthették, hogy sok meglepetést fog tartalmazni.

– Tisztelettel és szeretettel köszöntöm iskolánk ünnepélyes tanévnyitójának minden résztvevőjét. Kedves diákok! Elteltek a nyári vakáció gondtalan napjai.

Még biztosan mindannyian a nyári élmények hatása alatt álltok és nem is akarjátok elhinni, hogy véget ért a vakáció. Hamarosan megszólal a csengő, jelezve a tanítás kezdetét. Az első tanítási napon sok diákban fogalmazódik meg, „hogy most jobban fogok tanulni, mint tavaly, nem hagyok mindent az utolsó pillanatra". Ha valóban megfogalmaztatok ilyen gondolatokat, kérlek benneteket, tartsátok is be, mert sokkal könnyebben fogjátok venni az akadályokat.

Az iskolát a nyáron kívül-belül lefestettük, a nyílászárókat kicseréltük, egyes termekben új, digitális táblát szereltünk fel. Szóval, amit lehetett, azt készségesen felújítottunk és közben igyekeztünk eleget tenni a tanárok és diákok kérésének.

Kérünk benneteket, hogy vigyázzatok az iskola értékeire, őrizzétek a rendet, hogy sokáig szép maradjon, és jó érzéssel jöhessünk be mindannyian az iskolába.

Kedves kilencedikesek! Eljött a várva várt nap, a középiskolás évek első napja. Tervezgettek a jövőről, érdeklődtök a felsőbb évesektől a tanárokról, a szokásokról és megpróbáltok beilleszkedni ebbe a közösségbe. Iskolai tanulmányaitok alatt az osztályfőnökeitek lesznek az édesapátok vagy édesanyátok, akik tanítanak és gondosan ügyelnek rátok.

Most a legidősebb tanulóinkhoz fordulok. Ti lettetek iskolánk legnagyobb diákjai, nagykorúak vagytok. Legnagyobb feladatotok: fel kell készülni az érettségire, ki kell választani azt az iskolát, ahol tovább tanultok, vagy esetleg inkább szakmát tanultok. Úgy kell szervezni az életeteket ebben a tanévben, hogy sikerrel járjatok a jövőben. Kívánom, hogy ezeknek tudatában egyre növekvő felelősségtudattal végezzétek munkátokat, vegyetek részt az iskolai életben, hogy igazán gyümölcsöző legyen utolsó évetek iskolánkban.

Kedves kollégáim! Kérlek benneteket, hogy az új tanévben is dolgozzunk együtt közös céllal, közös akarattal! Törekedjünk arra, hogy az év folyamán minél több tanulónk érjen el sikereket tanulmányaiban. Bár az iskola alapvetően a tanulásról szól, fontos, hogy élményeket adjon! Az osztálykirándulások, iskolai versenyek, vetélkedők, táborok, színház látogatások mind-mind új élménnyel gazdagíthat és nem utolsó sorban fontos építőkockája lehet egy valódi közösség kialakításában. Iskolánk ezek széles skáláját biztosítja az idei tanévben is.

Most pedig a tantestületben bekövetkezett változásokról szeretnék szólni:
Mathew Houston tanár úr elhagyta iskolánkat. Jimmy Harnandez tanár úr, Paul McGregor tanár úr és Juan Henrick tanár úr nyugdíjba ment.

Azonban senkinek nem kell kétségbeesnie, mert a gimnáziumunk négy új fiatal, magabiztos pedagógussal bővült. Ők pedig a következők lennének:

Dimaria Yesta tanárnő, aki angol-földrajz szakos. Dimaria-sensei lesz a 10. B új osztályfőnöke.

Brandish μ tanárnő irodalom-ének szakos és a 9. C osztályfőnöke is egyben.

Elfman Strauss tanár úr német-testnevelés szakon végzett és ebben tanévben a 10. A osztályfőnöke lesz.

Végül és legutoljára jöjjön Natsu Dragneel tanár úr, más néven Natsu-sensei. Iskolánk új senseije történelem-testnevelés szakon végzett. Az osztálya pedig az „egyedüli", reményeink szerint ebben a tanévben jobban teljesítő 11. E lesz. Amit pedig a 11. E tanmenetét illeti: nekik az évben lesz két fontos vizsga, amit reményeim szerint sikeresen fognak teljesíteni. Szóval az ő tanmenetük valamelyest el fog térni a többi osztályétól, de ez nem jelenti azt, hogy semmit se fognak tanulni. Sőt, biztosra veszem, hogy Natsu-sensei sikeresen teljesíti a kitűzött célt és a tananyagon kívül más fontos dolgokra is megtanítja a diákjait.

Ezzel együtt sok sikert kívánok az új kollégáknak! Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy az új tanév is mindenki számára sikeres legyen!

A 2017/2018-as tanévet ezennel megnyitom! – Makarov ünnepi beszéde után a diákok ismételten sugdolózni kezdtek egymás között, majd felállva a helyükről, elindultak volna a kijárat felé.

Ezzel szemben meglepődve vették észre, hogy az új tanár határozottan, mindenféle előzetes jel nélkül a mikrofonhoz lépett, majd hangosan beszélni kezdtek.

– Üdvözletem, Fairy Tail népe! A nevem Natsu Dragneel, huszonöt éves, töri-tesi szakos tanár és a 11. E osztályfőnöke! Az új tanárok nevében is szeretném megköszönni a belénk vetett bizalmat! Azt, hogy a Fairy Tail minket választott eme fontos pozíciók betöltésére. A részemről csak annyit tudok ígérni, hogy mindent meg fogok tenni az osztályomért.

Emiatt kétséget kizáróan lesznek csúnya konfliktusok, de ameddig úgy látom, hogy eme változtatások jó irányba terelik a diákjaimat, addig felesleges lesz az ellenállás és a rimánkodás. Vélhetőleg úgy sem fogom megváltoztatni a döntésemet. Amit én egyszer elkezdek, azt be is fogom fejezni. Bizonyára a módszereim nem mindenki tetszését fogja elnyerni. Bár ez nem igazán fog érdekelni!

Az iskola tavaly elrontott valamit, amit ő maguk nem tudtak helyrehozni. Makarov igazgató megbízott egy feladattal, amit én végre is fogok hajtani! Szóval mielőtt nekem esne egy-két ember, gondolkodjon el előtte, hogy mi történt a múltban. „Hoppá, valamit nagyon elcsesztem! De mindegy, nem az én bajom..." Ugye, kedves kollégák? Tisztelet a kivételnek, bár abból nem sok van! Akinek a későbbiekben problémája lesz velem kapcsán, az bátran, nyugodtan felkeresheti becses személyemet. Senki elől nem futamodok meg! Köszönöm, hogy meghallgattatok! Kellemes új tanévet kívánok mindenkinek – mondta magabiztosan Natsu, majd hátrébb lépett a mikrofontól.

– Erős bemutatkozás, Natsu-sensei – szólt a témához jókedvűen Makarov. – Gondolom, tisztában van azzal, hogy ebben a pillanatban rengeteg ellenséget szerzett.

– Ez volt a célom – válaszolta viccelődve Natsu. – Azonban ne féltsen engem. Előbb-utóbb lesznek szövetségesek is az oldalamon! Mindenesetre a háború elkezdődött. Kezdetnek pedig megvívom az első „csatámat" – tette hozzá mosolygósan a férfi, majd elköszönve az igazgatótól, Erza vezérletével a tanáriba sietett.

– Makarov-sensei, valóban úgy hiszi, hogy Natsu képes lesz megreformálni az iskolát? – kérdezte kíváncsian Zeref. – Bár oké, hogy én ajánlottam őt, de szerintem most túl nagy fába vágta a fejszét...

– Ne aggódjon, Zeref-sensei – nyugtatta meg a kollégáját Makarov. – Ahogyan ön is mondta nekem akkor: ez a férfi sok nehézségen ment keresztül az elmúlt huszonöt év alatt. Olyan dolgokat élt át, amibe már a legtöbben beleőrültek volna. Ellenben lehet bármennyire nehéz az élet, ő sose adja fel. Ezért nincs ok az aggodalomra. Az állásinterjún ráadásul még rengeteg érdekes történet is elhangzott, ám azokról most nem kívánnék beszélni. Mindent összevetve: Natsu-sensei sikerrel fog járni. Mi pedig csak annyit tehetünk, hogy segítsük őt a munkájában – jegyezte meg halkan Makarov, majd a tanár úrral együtt elhagyták a tornatermet.

Pénteken még nem volt rendes tanítás, ám a diákoknak még túl kellet élni három osztályfőnöki órát. Natsu a tanáriban Erzán és Zerefen kívül mással nem állt szóba, bár nagyon senki se akart a rózsaszín hajúval beszélgetést kezdeményezni. Egyedül a fivére és Erza segített neki készségesen, majd a nő végül megmutatta a férfinak, hogy merre van az osztálya tanterme.

A huszonhatos terem ellenben más milyen volt, mint a többi. A 11. E osztálynak külön tantermet akartak biztosítani, és mivel túl sok baj adódott velük, a Fairy Tail vezetősége végül úgy döntött, hogy az új termet a régi raktárban alakítják ki, ami a földszint alatt volt meglelhető. A rövid folyosó citromsárgára festették, míg a terem ajtaját kicserélték. A huszonhatos termen kívül még ott volt a kazánház is, aminek terme a folyosó legvégén volt elhelyezve. A karbantartókon kívül más nem lépethetett be oda, és mivel ide helyezték át a „különleges" osztályt, biztonsági okokra hivatkozva még rácsot is tettek az ajtóra, amit ráadásul még le is lakatoltak.

A folyosón égtek a lámpák, amikor Erza elköszönve a férfitól, sok sikert kívánt annak, aki magabiztosan jelezte, hogy nagyon várja már az új kihívásokat.

Az ifjú tanár az ajtó elé lépett, majd vett egy mély lélegzettet. Miután lassan kifújta a levegőt, kinyitotta az ajtót és belépett az osztályterembe.

– Hmm... Erza-san, várnál egy kicsit! – szólt Natsu a nő után, aki hátrapillantott. – Kérdezni akarok valamit!

– Mi a baj, tanár úr? – kérdezett vissza értetlenül a vörös hajú szépség.

– Biztos, hogy ez a 11. E tanterme?

– Persze, hogy ez! – válaszolta magabiztosan Erza. – Ahogyan azt is észreveheted, hogy az osztályod csak tizennégy főből áll... – Erza ezután visszabandukolt a férfihoz, és hozzá hasonlóan szintúgy benézett a terembe. – De hiszen ez...

– Üres – szólt közbe Natsu, majd folytatta. – Egy lélek sincs itt.

– Ez nem lehet igaz! Ezek szerint meglógtak az ünnepség alatt? – töprengett gondterhelten Erza.

– Á-á, téves – kapcsolódott be a témába Zeref, aki utolérve a párost, tájékoztatta őket a fejleményekről. – Információnk szerint egyikük se jött ma suliba. Magyarán ellógták az év első napját.

– A pimasz kölykök! – mondta bosszúsan Erza, miközben Natsu még mindig rezzenéstelen tekintettel bámulta az üres tantermet. – Semmi baj, Natsu-kun. Hidd el, hétfőn biztosan meg...

– Hé, Erza-san – szólott újból Natsu, majd a nőre pillantott. – Ma azt mondtad, hogy neked nincs saját osztályod. Ugye ez igaz?

– Igen, ebben a tanévben még nem szándékoztam osztályfőnök lenni, így valóban nincs osztályom. De miért érdekel ez most téged?

– Tudod, hogy kik járnak ide? Felismernéd őket az utcán? – puhatolózott kíváncsian Natsu, miközben levette a zakóját.

– Persze, ismerem őket. Tavaly sok gond volt velük, így az iskolában már az összes tanár kívülről tudja a nevüket. Olykor közülük én is elbeszélgettem egy-két delikvenssel, szóval igen, bármikor felismerném őket – felelt a kérdésre Erza, míg Natsu levéve a nyakkendőjét, nem sokkal ezt követően feltűrte az ing ujját. – Ácsi, ezek szerint meg akarod keresni őket? Ez őrültség! Magnolia túl nagy! Sose találod meg őket!

– Azért erre ne vegyél mérget, Erza-sensei – ecsetelte vigyorogva Zeref. – Öcskös, itt a motorom kulcsa. Ezzel gyorsabban ráleltek majd a diákokra.

– Micsoda? Ráleltek? De Zeref, én nem megyek...

– Erza-san: segíts nekem levadászni őket! – Natsu ezután megropogtatta az ökleit. – A kölykök most biztosan azt hiszik, hogy ennek nem lesz semmiféle következménye. Ám nem számoltak azzal a ténnyel, hogy a mai naptól fogva én vagyok az új osztályfőnökük! Én pedig garantálom, hogy az összes diákomat felkeresem a mai nap folyamán! Előlem ugyan nincs menekvés! – nevetett fel vészjóslóan Natsu, majd elvéve a testvérétől a kulcsot, megragadta Erza kezét és maga után húzva futni kezdtek.

– Várj már, Natsu! – ordította kétségbeesetten Erza, akit meglepett a férfi túlontúl szenvedélyes viselkedése. – Ugye csak képletesen értetted, hogy levadászod őket? Azért csak nem bántanád őket...

– Erza, kérlek téged, viseld gondját az öcsémnek! Natsu túlságosan is egy forrófejű idióta, éppen ezért számítok a segítségedre! Jah, és remélhetőleg neked valahogyan sikerül életben tartani a diákjait, akik reméljük, valahogyan túlélik a Natsuval való találkozást! Sok sikert! – szólt utánuk jókedvűen Zeref, majd a két ember percekkel később elhagyták a Fairy Tail területét.