– Nagyi-nagyi! – kiabálta vidáman Nashi, miközben a vadonatúj ruhájában flangált fel-alá a házban. – Nagyi, nem találom a papát és a nagypapit...

– Biztosan kimentek az udvarra – válaszolta mosolygósan Layla. – Amúgy, nincs kedved segíteni nekem egy kicsit? Arra gondoltam, hogy te és én csinálhatnánk a bulira kókuszgolyót.

– Juhé! Imádom a kókuszgolyót! – mondta vigyorogva Nashi, majd a nagymamájával együtt nekifogtak elkészíteni az íncsiklandozó süteményt.

A ház előtt eközben Jude cigarettázott, miközben Natsu csendben, karba tett kézzel hanyatt dőlt a kerítés falának. Végül az idősebbik megtörve a kínos csöndet, lassan beszélni kezdett, amit Natsu érdeklődve hallgatott.

– Ashley néhány nappal ezelőtt visszatért az országba – kezdett bele a magyarázatba Jude. – Eljött hozzánk látogatóba, ám ahogyan az lenni szokott, a beszélgetésünk ismét csúnya veszekedésbe ment át. Azonban Natsu, hadd mondjak el neked valamit – folytatta a témát Jude, miközben kifújta a szájában felgyülemlett füstöt. – Nem véletlen, hogy Ashley most tért vissza. Nyilvánvaló, hogy készül valamire. Azt viszont nem tudnám megmondani, hogy pontosan mit szándékozik tenni. Legbelül úgy érzem, hogy a lányom valójában nem akar rosszat nektek, de biztos, ami biztos alapon készülj fel arra, hogy egyszer megjelenik majd a házatok előtt.

– Jude-san, ne féltsen engem. Ashley szerintem van annyira okos nőszemély, hogy ne avatkozzon közbe az életembe – jelentette ki határozottan Natsu. – Egyébiránt tisztában kell lenni neki is azzal, hogy nem miattunk halt meg a húga. Az orvosok mindent megtettek, ám akkor döntést kellett hozni... – mondta kissé rosszkedvűen a férfi, miközben visszagondolt az akkor történtekre. – Abban a pillanatban csak egy embert lehetett megmenteni. Lucy vagy Nashi? Lucy meghozta a döntését, amit nekünk el kellett fogadni. Egyszerűen nem volt más választásunk...

– Hidd el, legbelül Ashley is tisztában van azzal a ténnyel, hogy nem miattad halt meg Lucy. Ahogyan Nashi-chan se tehet semmiről sem.

– Bizonyára igazad van, Jude-san. Azonban hagyjuk is ennyiben ezt a témát. Ma egyáltalán nincs kedvem a múlton agyalni. Amúgy is sietnünk kell, mert ugye nemsokára megérkeznek a vendégek. Menjünk, Jude-san! Az asztalok nem fognak maguktól a helyükre kerülni – zárta le viccelődve a témát Natsu.

– Oh, pedig már kezdtem elhinni, hogy az asztalok időközben megtanultak repülni... – mondta ugyancsak jókedvűen Jude és megfeledkezve az iménti beszélgetésükről, újból munkához láttak.

xxx

Elsőnként Zeref és családja érkezett meg a partiba. Természetesen Zeref egyből a tortát kereste, és ha már ott járt, felköszöntötte a keresztlányát is. Zeref ezt követően hamar megállapította, hogy a kislány semmi pénzért nem fogja elárulni neki az ínycsiklandozó sütemény pontos helyét, így emiatt a férfi látszólag elszontyolodott. Ellenben ez csak álca volt a részéről. Az eredeti terve alapján Nashi emiatt meg fogja sajnálni a keresztapját, és felvidítás gyanánt elárulja neki a finom torta rejtekhelyét. Ellenben Nashi ereiben szintúgy Dragneel vér csörgedezett, amiről köztudott volt, hogy szeretik a másikat ravaszságban túlszárnyalni. Ráadásul a leleményes kislány jól tudta, hogy a Zerefnek mi a gyenge pontja. Nashi a keresztanyja után kiáltott, aki már előre sejtette, hogy a férje valószínűleg a csoki tortát keresi. Mavis a grabancánál fogva húzta maga után Zerefet, amit a házban lévők hangos nevetés kíséretében figyeltek.

Ezután sorban jöttek a többiek: Alzack és Bisca a lányukkal együtt, Asuka-channal sikeresen megtalálták a Dragneel család rezidenciáját. Húsz perccel később újból csengetés hallatszott, és Natsu sietősen elindult, hogy beengedje a vendégeket.

– Hali, főnök! – mondták ujjongva a férfi barátai.

– Mondtam már, hogy ne hívjatok főnöknek...

– Oké, főnök! – válaszolta vigyorogva Loki, és átnyújtott egy üveg bort Natsunak. – Boldog születésnapot, főnök!

– Első: ne hívj főnöknek. Második: nem nekem van szülinapom, hanem Nashinak – magyarázta egy sóhaj kíséretében a rózsaszín hajú, miközben Loki továbbra is idétlenül nevetett.

– Ugyan már, Natsu-kun. Mit számít az, hogy ma vagy holnap kapod meg az ajándékodat? – Lyon ezután egy csomagot nyújtott át a barátjának.

– Natsu-sama, boldog születésnapot kívánok neked! – folytatta a témát Virgo.

– Virgo, inkább hívj főnöknek... – szólt megilletődve Natsu. – Azt még jobban elviselem, mint a Natsu-samat...

– Értem a dilemmádat, viszont nekem akkor is Natsu-sama maradsz – jelentette ki vidáman Virgo. – Amúgy Nashi-sama merre van? A lányokkal közösen vettünk neki egy hatalmas, emberméretű plüssmacit.

– Jézusom, ez tényleg óriási! Ám, nem túlzás ez egy kicsit? – puhatolózott döbbenten Natsu, amikor is meglátta az óriási plüssfigurát.

– Ne már, srácok! Ti is ilyet vettetek Nashi-samának? – szólt közbe Mard Geer, akivel együtt szintúgy megérkezett Seilah, Jackal, Tempester és Kyoka is. – Bár úgy veszem észre, hogy azért nem teljesen ugyanúgy néz ki. Fú, ez szerencse! Nashi-sama biztosan dühös lenne, ha két ugyanolyan ajándékot kapna tőlünk...

– Mard Geer? Srácok? Nem azt mondtátok, hogy ma nem értek rá? – Natsut nagyon meglepte az a tény, hogy a középiskolás bandájából még többen eljöttek hozzájuk.

– Ugyan már, főnök! Sose hagynánk ki Nashi-sama születésnapi buliját. Ahogyan téged is személyesen akartunk felköszönteni – jelentette ki mosolyogva Mard Geer. – Igaz, neked csak holnap lesz a szülinapod, de a srácokkal már ma átadjuk neked az ajándékodat. Boldog születésnapot, főnök!

– Oh... Izé... Köszönöm szépen. Ám mi is ez?

– Fidget spinner – válaszolta jókedvűen Mard Geer, miközben a többiek körülötte alig bírták ki röhögés nélkül. – Na, hogy tetszik?

– Persze, nagyon jó... – mondta kínos mosollyal az arcán Natsu. – Aha, emlékszem rá. Ezt reklámozzák mostanában a tévében. Uh, szóval így pörög. Döbbenetes...

– Talán nem tetszik?

– Fúh, hogy is fejezzem ki szépen magam: ugye nem költöttél erre sokat?

– Áh, csak negyvenezer ékkő volt az ára – felelte nevetve Mard Geer, míg a barátai tátott szájjal vették tudomásul, hogy a másik még mindig nem ért az ajándékokhoz. – Mi van? Túl olcsó volt? Áh, nem igaz! Tudtam, hogy a drágábbat kellett volna megvennem!

– Dehogyis! Jó ez, hidd el! Nagyon szép és ráadásul... Most komolyan, ez világít a sötétben? – érdeklődött kíváncsian Natsu. – Mindegy, inkább menjünk be.

– Szevasz, főnök! Rég láttalak! – kiabált a távolból Sorano, aki ugyancsak nem egymaga érkezett. – Hé, ez nem lehet igaz! Komolyan két óriás plüssmackót akartok adni Nashi-channak? Ez nem túlzás egy kicsit?

– Aha, mondjátok ti, akik szintúgy óriás plüssmacit vettek ajándék gyanánt. Egek, komolyan mondom, már csak Acnologia hiányzik és biztosan kijelenthetjük, hogy... – kezdett volna a témába Loki, amikor is a kocsiból kiszállva megjelent az előbb említett személy.

– Hmm, nem is tudtam, hogy ma rendezik meg a plüssmacik éves találkozóját. Amúgy nem túl...

– Tudjuk, túlzás! Már ezt a poént többen is ellőtték a mai nap folyamán – válaszolta dünnyögve Seilah, aki reménykedett abban, hogy az ő ajándékuk egyedi lesz. – Különben is, a te kezedben nem látok ajándékot.

– Ne aggódj emiatt, Seilah-chan. Hiszen most már bátran kijelenthettem, hogy az én ajándékom teljesen le fogja nyűgözni Nashit – felelte határozottan Achnologia, miközben az idétlen vigyorgásával sikeresen felbosszantotta a barátait.

– Te kis... – mondták többen is, amikor a ház ura úgy döntött, hogy kezébe veszi az irányítást.

– Fiúk és lányok! Ugye nem akartok összeverekedni? Ugye nem? – kérdezte vészjóslóan Natsu, miközben ropogtatni kezdte az ökleit. – Tényleg fel akartok engem bosszantani? Pont most, amikor is az én egyetlen hercegnőmnek éppenséggel születésnapja van? Figyelmeztetlek benneteket: aki bent hülyeséget csinál és netalántán elrontja a bulit, azt tuti el fogom ásni a kertvégébe! Értve vagyok? Ma nincs bunyó!

– I-Igen, értettük! – válaszolták rémülten a vendégek, majd ezt követően szófogadóan bementek a házba.

xxx

Az ünnepség mulatságosan zajlott. Köszönhető ezt Lokinak és Mard Geernek, akik készségesen teljesítették „Nashi-sama" vicces utasításait. A lány jókat mulatott a két rivalizáló férfin, ahogyan a többiek is önfeledten ünnepeltek. Még javában tartott a parti, miközben Natsu úgy döntött, hogy néhány perc erejéig elvonul a többiektől. A hátsókertben a hintán ücsörgött, és tekintetével a csillagokkal teli eget csodálta. Talán órákig ott ült volna, ha egy bizonyos személy nem megy utána.

– Csodaszép ma a Hold – mondta el a meglátását Zeref, majd a testvére mellé ült. – Hé, minden rendben?

– Miért kérded? – kérdezett vissza kedvetlenül Natsu.

– Öcskös, huszonöt éve ismerlek. Ennyi idő elegendő ahhoz, hogy alaposan megismerjük a másikat – magyarázta Zeref, amit Natsu érdeklődve hallgatott. – Ennek köszönhetően tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy jelenleg is Lucy-re gondolsz – tette hozzá még megjegyzésképp az idősebbik fivér. – Milyen kegyetlen játékot űz a sors: hét esztendeje meghalt Lucy, ellenben ez az időpont egybe esik Nashi születésnapjával. Az pedig, hogy neked meg éppenséggel holnap lesz a szülinapod...

– Jól mondod, nii-san. Az élet olykor nagyon meglepő tud lenni – szólt közbe Natsu. – Aznap elveszítettem Lucy-t, de ugyanakkor Nashi személyében új életcélt kaptam. A kislányom adott nekem életerőt. Nashi jelenléte önmagában elegendő ahhoz, hogy újult erővel szembe nézzek a valósággal és a vele járó problémákkal. Azonban most, hogy előjöttek az emlékek... Fogalmam sincs, hogy most sírjak-e vagy nevessek? Zeref, szerinted mit csináljak?

– Öcsi, te jó ember vagy, aki mindig széles vigyorral az arcán igyekszik leplezni a valós érzelmeit. Ezért is látlak téged ritkán sírni. Viszont szerintem nem mindig rossz sírni. Hisz olykor akkor is sírunk, amikor egyáltalán nem vagyunk bánatosak. Az örömkönnyek szerintem igazi ritka kincsnek számítanak, ezért ha úgy érzed, hogy a boldogság miatt könnybe lábad a szemed, akkor ne tartsd vissza. Ne érdekeljen, hogy mások mit fognak rólad emiatt gondolni. Hiszen ők nincsenek tisztában azzal, hogy valójában mi rejlik a könnyek mögött – ecsetelte magabiztosan Zeref és gyengéden megpaskolta Natsu fejét. – Vagy úgy hiszed, hogy egy férfinak nincs joga sírni? Mert én szerintem ez a teória egy hatalmas nagy baromság. Miért ne sírhatnánk néha úgy, mint a nők? Ugyanolyan emberi lények vagyunk, ugyanazon a bolygón élünk. Eszünk, iszunk, alszunk, nevetünk, élünk majd a végén mindannyian meghalunk. Mi is érző teremtmények vagyunk, szóval nem is értem, hogy olykor miért ne sírhatna egy férfi?

– Különös... – szólott újból Natsu. – Lucy egyszer ugyanezt mondta nekem, mint amit most te – mondta elcsuklott hangon a rózsaszín hajú, majd pityeregni kezdett. – Annyi mindent el akartam neki mondani, oly sok dolgot szerettem volna vele együtt átélni. Nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom...

– Natsu, bármilyen elképzelhetetlennek tűnik, tovább lehet lépni, és idővel a gyász... – kezdett bele halkan Zeref, miközben Natsu rádőlt a fivére vállára. – Idővel a gyász egyre kevésbé fog fájni. Talán soha nem múlik el teljesen, de egy bizonyos idő elteltével már nem lesz olyan megsemmisítő. Ellenben való igaz, a halál olyannyira súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet feldolgozni. Az emléke talán elhalványulhat a szeretett személynek, ám a hiánya valamilyen szinten mindig megmarad. De ugyanakkor nem ragadhatunk le a múltban, muszáj tovább lépnünk – folytatta a beszédet Zeref, aki megsimogatta az öccse feje búbját. – Ne tartsd magadban, Natsu. Nem kell visszatartanod. Sírj, ameddig akarsz. Nem kell szégyellni a könnyeket, amiket másokért hullajtunk. Hidd el, a sírás után megkönnyebbülsz. Miután pedig vége lesz ennek, gondolj vissza arra az ígéretedre, amit Nashi-channak ígértél. Egy férfi sose szegi meg az szavát, szóval ne okozz nekem csalódást.

– Nocsak, talán hallgatóztál? – kérdezte könnyes szemmel Natsu, amikor is végre-valahára elmosolyogta magát. – Hé, ugye nem árultad el senkinek sem? – Natsu miután kisírta magát, a kezével letörölte a könnyeit.

– Ne értsd félre, csupán egy véletlenek köszönhetően hallottam meg a beszélgetéseteket. Szóval nyugi, senkinek sem árulom a ti közös titkotokat – mondta jobb kedvűen a fekete hajú, majd felállt a hintából. – Na, én úgy döntöttem, hogy visszamegyek a többiekhez. Szerintem majd lassan te is gyere be, mert a srácok a végén még aggódni fognak érted.

– Két perc és én is megyek – szólt a témához Natsu. – Hé, Zeref!

– Igen? Mi az? – kérdezte kíváncsian Zeref, majd hátrapillantott.

– Köszönöm – válaszolta széles vigyorral az arcán Natsu.

– Egek, úgy látszik most már tényleg jobban vagy – állapította meg jókedvűen Zeref. – A szavad pedig ne feledd: az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó!

– Nem kell emlékeztetned erre – ecsetelte magabiztosan a rózsaszín hajú. – Inkább húzzál be, mert mire észbe kapsz, megeszik előled a tortát. Sőt, szerintem Acnologia már semmit se hagyott neked. Ismered már a fiút. Ő is bolondul a tortákért, akár csak te, kedves nii-san. 

– Basszus, ezt nem hagyhatom annyiban! Tarts ki, torta! Jövök már! – Zeref ezután gyorsan futásnak eredt, míg Natsu hangosan felnevetett.

Pár perccel később, ahogyan ígérte, Natsu visszatért a lakásba. Azonban furcsállta, hogy az egész házban korom sötét van. A barátai nevét kiabálta, ám azok nem válaszoltak. Miután kitapogatta a villanynak a kapcsolóját, meglepetésként érte az a tény, hogy a többiek konfettikkel a kezükben a magasba lőttek.

– Boldog születésnapot, Natsu! – mondták a házban lévők nagy boldogan, miközben Natsu köpni-nyelni nem tudott, annyira váratlanul érte a konfettis eső.

– Papa! – szólalt meg Natsu mögött egy hang, és a férfi rögvest hátrapillantott. – Boldog születésnapot, papa! Nagyon szeretlek téged! – tette hozzá még vigyorogva Nashi, miközben két kézzel tartotta az édesapja tortáját. – A nagyival közösen csináltuk. Ugye tetszik?

– Naná! Ez életem második legszebb szülinapi ajándéka – válaszolta készségesen Natsu, majd elvéve a tortát Nashi kezéből, leguggolt hozzá.

– Tényleg csak a második? – kérdezett vissza dünnyögve Nashi, amin a felnőttek jókat kacagtak. – Akkor mi áll az első helyen?

– Erre a válasz nagyon egyszerű – ecsetelte magabiztosan Natsu, és felkapta az ölébe a lányát. – Te vagy az, hercegnőm. Tőled szebb szülinapi ajándékkal még nem tudtak meglepni – válaszolta meg jókedvűen a lánya kérdését Natsu, majd tovább folytatódott a születésnapi parti...