– Üdvözlöm önöket a Sárkányhal horgászboltban! – köszönt illedelmesen az eladó. – Miben segíthetek?

– Jó napot! Egy felnőtt és egy gyerek napijegyet szeretnénk kérni – válaszolta magabiztosan Natsu.

– Sajnálom uram, de már az összes hely le van foglalva.

– Oh, értem – szólt csalódottan a témához Natsu. – Mindegy, azért köszönjük...

– Te vagy az, Natsu? – kérdezte kíváncsian az üzlet tulajdonosa, aki megpillantva Natsut a bolt másik végéből, vidáman odabandukolt hozzá.

– Acnologia? Rég láttalak, haver – jelentette ki jókedvűen Natsu, majd kezet rázott a barátjával.

– Én is téged. Apropó, látom, itt van a csöppség is – folytatta a beszédet Acnologia, míg Nashi az édesapja lába mögé bújva figyelte az eseményeket.

– Nashi, ne félj Acnologia bácsitól. Bár nem ő a legszebb látvány a világon, azért annyira nem vészes az ipse... – mondta vigyorogva a rózsaszín hajú, miközben gúnyolódott a másikon.

– Pont most akartam mondani én is: egy ilyen csúnya embernek, hogy a fenébe lehet ilyen gyönyörű lánya? – kérdezett vissza széles mosollyal az arcán Acnologia.

– Hé, a papám nem is csúnya! Az én apum jóképű! – szólt vissza határozottan Nashi, míg ezt hallva a két férfi elnevette magát.

– Milyen apa vagy te? Bemagoltattad a lányoddal, hogy ilyenkor mit kell mondania? – faggatózott humorosan a tetovált arcú férfi.

– Ugyan, kérlek. Most csak a színtiszta igazságot hallottad a hercegnőmtől. – Natsu ezután ölbe kapta a kislányt, aki továbbra is összeráncolt homlokkal figyelte Acnologiát. – Amúgy látom, hogy jól megy az üzlet. Jó sok horgász cuccot árulsz.

– Oh, ez még semmi! Látnád a raktárt. Ott több holmi van, mint itt – ecsetelte Acnologia, majd folytatta. – Ám jól gondolom, hogy horgászni jöttetek?

– Jah, az akartunk, de most szóltak, hogy nincs szabad hely...

– Éppenséggel van egy VIP hely, amit csak kizárólag én használhatók. Oda nyugodtan mehettek.

– Komolyan? – puhatolózott kíváncsian Natsu, aki nem bírta abba hagyni a vigyorgást. – Köszönjünk szépen! Nagyon kedves gesztus ez tőled. Akkor mennyivel is tartozom?

– Semennyivel sem! – válaszolta karba tett kézzel Acnologia. – Nektek ingyenes lesz. Ráadáskép kaptok tőlem még halkaját is.

– Eh, ne csináld ezt, haver! Túl jólelkű vagy hozzánk... – mondta el a meglátását Natsu – Tényleg nem tartozunk semmivel sem?

– Mondtam már, nem fogadok el tőled pénzt – szólott ismételten a szürke hajú. – Tudod, amikor nincstelen voltam, Lucy sokat segített rajtam. Sokszor kihúzott a slamasztikából, amiért nem győztem hálát adni. Középiskolásként megígértem neki, hogy egyszer visszafizetem az összes tartozásomat felé. De mivel erre sajnos sose kerülhetett sor, így neked és Nashinak törlesztek. Most már érted, hogy miért nem vagyok hajlandó tőletek pénzt elfogadni?

– Acnologia... – Natsu nem is sejtette, hogy a barátja ennyire komoly érvvel áll elő.

– Akkor te is a mama barátja voltál? – kérdezte kíváncsian Nashi, ami meglepte a két férfit.

– Igen, régen valóban az voltam – válaszolta halkan Acnologia.

– Értem. Hé, nincs kedved eljönni a születésnapi bulimra? Tudod a mama és a papa barátai is ott lesznek. Kérlek, gyere te is! – mondta mosolygósan Nashi, amit Acnologia döbbenten hallgatott.

– Felesleges próbálkozás, kincsem. Acnologia bácsit az ilyen bulik úgy se érdeklik...

– Héhé, ez nem teljesen így van! Érdekelt mindig is, de pénz híján nem tudtam senkinek sem ajándékot venni, én pedig anélkül nem szándékoztam sehova se menni – szólt közbe Acnologia, majd jókedvűen folytatta. – Azonban most a szerencse velem van! Rendben van, elmegyek a bulidra. Egyébiránt torta lesz? Tudnod kell, hogy imádom a tortákat!

– Lesz bizony! Hatalmas csoki torta, tele sok-sok finom marcipánnal és csoki krémmel – mondta csillogós szemmel a kislány.

– Basszus, erre nem számítottam–  jelentette ki meglepődve Natsu. – Oké, akkor augusztus harmincadikán várunk téged. Ráérsz délután is jönni, ahogyan a többiek is akkor jönnek...

– Oké!

– Elnézést, főnök! De nem aznap fog kezdődni a három napos horgászverseny nálunk? Az ország legjobb horgászai fognak ezen a versenyen részt venni – szólt a témához a pult mögött álló alkalmazott.

– Hehehe! Nem érdekel! A megnyitók amúgy is dögunalmasak. Másfelől a horgászokat pont nem fogja érdekelni, hogy én itt vagyok-e vagy sem! Bírják ki nélkülem azt az egy napot – szólt magabiztosan Acnologia. – Senki nem állhat közém és a csoki torta közé. Értve vagyok?

– Pe-persze, főnök! Majd a srácokkal felügyeljük a versenyt. Szóval nyugodtan elmehet a bulira, mert ránk mindig számíthat, főnök! – válaszolta verejtékezve a fiatal férfi, aki megijedt a főnöke gyilkos pillantásától.

– Nagyon helyes! Srácok, ti pedig gyertek velem! Elviszlek titeket a VIP helyemre – ecsetelte újból vidáman Acnologia, majd nem sokkal később mindhárman elindultak a tópart felé.

xxx

Acnologia a két embernek lelkesen mesélt a taváról, amit néhány esztendővel ezelőtt kedvező áron sikerült megvásárolnia.

„A kapitális méretű halakkal rendelkező horgásztó huszonnégy hektáros vízfelülettel rendelkezett. A víztározó egy homokdombokkal körülvett lapos, mély fekvésű részből lett kialakítva, miközben a gyönyörű természeti környezetben pompázó tó három éve teljesen fel lett újítva. A tóban körülbelül tizenkétezer kapitális méretű ponty élt, és a többségük súlya nyolc-tíz kilogramm között helyezkedett el. Az amurok száma valamelyest kevesebb volt, de a horgásztóban kivétel nélkül megtalálható volt a kárász, a keszeg, a süllő, a harcsa... A tómeder mélysége átlagosan két méter, legmélyebb része pedig négy méter volt.

A horgásztó három kilométeres partszakaszán mindössze huszonöt darab tizenöt négyzetméteres stéggel rendelkező horgászhely lett kialakítva, ezzel biztosítva az egymástól kellő távolságban elhelyezkedő horgászati lehetőséget. Tizenkét darab horgászhelyen hőszigetelt, klimatizált faházak teszik kényelmessé a horgászatot, míg a maradék tizenhárom horgászhelyen a horgászoknak lehetőségük volt sátorozni..."

xxx

Miután Acnologia elmesélte a számára fontosnak vélt információkat, megérkeztek a VIP helyre, ami szintén tartalmazott faházat. Ezek után még néhány percig beszélgettek, majd a szürke hajú férfi visszasietett a boltba, de megígérte a két embernek, hogy este még lenéz hozzájuk. Hiszen az itteni tavon a napijegy huszonnégy órás időre szól, így Natsuék csak holnap reggel fognak hazamenni.

A beetetés és a csalizás után a Dragneel család tagjai már csak arra vártak, hogy az elektromos kapásjelző jelezze számukra, hogy itt bizony tényleg sok éhes hal van...

A kapás azonban váratott magára, így Natsu fél pucérra öltözve napozott, míg Nashi szintén fürdőruhában, a napernyő alatt a kapásjelzőket figyelte.

– Papa, ne aludj el! – szólt hozzá durcásan Nashi. – Nem fogod látni a kapást...

– Ne aggódj, Nashi. Az elektromos kapásjelzőknek az a lényege, hogy sípoló hanggal jelzik, ha a hal piszkálja, vagy netalántán bekapja a csalit. Ennek köszönhetően hamarabb észrevesszük, ha kapásunk van. Szóval nyugodtan hátradőlhetsz, mert nem muszáj végig a botokat figyelned – magyarázta a kislányának Natsu, amit Nashi figyelmesen végighallgatott.

– Értem. De apu, mi történik akkor, ha mindhárom bot egyszerre sípol?

– Hát... Majd kiderül akkor, hogy mi lesz... – válaszolta bizonytalanul Natsu, amikor az egyik kapásjelző hangot adott ki. – Oho, úgy látom megtalálták a bojlit. – Natsu ezután felült a helyéről, és türelmesen várakozott.

Pillanatokkal később a pittyegés folyamatossá vált, ezért Natsu a bothoz sprintelt, majd megragadva azt, jókedvűen tekerni kezdte az orsót. Nashi a merítőhálóval a kezében lelkesen fürkészte a vizet, miközben alig várta, hogy végre-valahára megpillantsa a halat.

– Nashi, szeretnéd te is fárasztani? – kérdezte érdeklődve a férfi, amire természetesen igenlő válasz érkezett. – Oké! Gyere ide, és ahogyan csak bírod, tekerd felfele az orsót. A papa addig is tartja neked a botot.

– Apu, ez nagyon nehéz! – mondta fogcsikorgatva a kislány, aki minden erején azon volt, hogy lefárassza a kapitális méretű halat. – Vajon milyen hal lehet ez?

– Valószínűleg ponty – felelt a kérdésre Natsu. – Az amurok nem így viselkednek. Ők akkor indulnak be igazán, amikor megpillantják a partot. A ponty ezzel szemben a kezdetektől fogva küzd, de ezáltal hamarabb is elfárad, mint egy amur. De nézd csak: már csak alig húsz méterre van tőlünk. Gyerünk, hercegnőm! Mindjárt meglesz! – biztatta a kislányát Natsu, aki mögötte állva tartotta a bot felső részét, ezáltal is megkönnyítve a lánya munkáját, aki egymaga nem bírná el a botot.

– Már látom! Papa, ez hatalmas hal! – kiabálta buzgóan Nashi.

– Tükörponty. Tényleg szép! – Natsu és Nashi ezután teljesen a partszéléhez mentek, miközben az idősebbik a bal kezében lévő merítőhálóval kimerítette a halat. – Gratulálok, kincsem. Szépen kifárasztottad.

– Hurrá! Fogtam egy halat! Fogtam egy halat! – ecsetelte széles vigyorral az arcán Nashi, miközben lelkesen ugrált.

– Majdnem kilenc kilogramm – szólott ismételten Natsu, miután kiszedve a horgot a ponty szájából, megmérte a hal súlyát. – Egy kis fertőtlenítő spray a szájára és már engedjük is vissza. Azonban előtte csinálok rólatok egy közös fotót. – Natsu lelkesen fotózta a lányát, aki közben vigyorogva pózolt...

xxx

Este tizenegy óra is elmúlt, miközben Nashi fáradtan aludta az igazak álmát. A faházban lévő ágyon kényelmesen pihent, míg Natsu és Acnologia a szabad ég alatt, az asztal mellett ülve egymással beszélgettek. Sztorizgatás közben felelevenítették a múltat, azon belül is a középiskolás időszakot, amiken olykor hangosan felnevettek. A vicces dumálás alatt azonban felhozódott egy-két komolyabb téma is.

– Nem bánod, hogy végül nem lettél híres kosárlabdázó? A suliban te voltál a legtehetségesebb, és az egyetemről is sok ügynök jött el csak azért, hogy elmondják saját ajánlatukat – kezdett bele a témába Acnologia. – Bár tudom, hogy Nashi nevelése mellett erre nem is volt időd igazán agyalni, de azért néha nem hiányzik neked a kosárpálya?

– Ezt ugyanezt kérdezhetném tőled is. Hisz anno te is mehettél volna profi játékosnak – felelt a kérdésre Natsu, majd folytatta. – Én bevallom neked, hogy annyira már akkoriban se izgatott az a tudat, hogy profi kosaras leszek-e vagy sem. A tragédia óta pedig nem is volt időm kosarazni. Így is nehéz időszakon vagyok túl. Emlékszem, délelőtt suli, délután pedig melózni mentem. Bár nem lett volna muszáj dolgoznom, mert Lucy szülei anyagilag besegítettek, és folyton azt hangoztatták, hogy tanuljak és jelentkezzek majd az egyetemre. Ellenben én nem akartam, hogy minden kiadást ők álljanak, így a tanulás és a gyereknevelés mellett még melóztam is. Talán azért is voltam ebben ennyire makacs, mert a munka során egy kicsit felejteni tudtam... Végül is csak sikerült elérnem a célomat, hisz a diploma megvan, ahogyan szeptembertől tanár leszek a Fairy Tail általános és középiskolában. A kislányomtól meg jobbat nem is kívánhatnék. Imádom őt és ezért is igyekszek vele sok időt lenni. Most is látnod kellet volna az arcát, amikor megfogta élete első halát. Azt a nevetést és lelkesedést sose fogom elfelejteni... – magyarázta mosolygósan Natsu, amit Acnologia érdeklődve hallgatott.

– Örülök, hogy a sok nehézség ellenére mégis sikerült megtalálnod a boldogságot. Hidd el, a legtöbben beleőrültek volna, ha úgy kellett volna élniük, ahogyan neked. Azonban te bebizonyítottad, hogy remek apa vagy, aki minden tőle telhetőt megtesz a lánya boldogságáért – mondta jókedvűen Acnologia. – Ellenben sajnálom, hogy a temetés óta nem látogattalak meg titeket. Tudod, annyira lesokkolt Lucy halála, hogy egyszerűen képtelen voltam elmenni hozzátok. Ő volt az első ember, aki meglátta bennem a jót, és nélküle talán most egy börtönben csücsülnék... Fájt a legjobb barátom elvesztése, miközben a neki tett ígéretet se tudtam betartani. Viszont eldöntöttem, hogy történjék bármi, törlesztem az adósságomat. Szóval Natsu, ha kell segítség valamikor, akkor ne habozz szólni! Ahogyan jöhettek ide akármikor, mert kettőtöknek örökké ingyenes lesz a horgászat. Meg, amint mondtam, ha bármiféle probléma adódna, akkor nyugodtan szólj. Biztosíthatlak, hogy a legkilátástalanabb helyzetekben is számíthatsz majd a segítségemre.

– Köszönöm, barátom – ecsetelte mosolyogva a rózsaszín hajú. – Szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan barátaim vannak, mint te és a srácok. Nélkületek biztosan nem sikerült volna leküzdenem az akadályokat. Ezzel szemben nem kell miattam aggódnotok: azért jöttem vissza Magnoliába, hogy új életet kezdjek. Így is sokáig tartott a gyász. Mostantól kezdve minden más lesz – mondta öntudatosan Natsu, majd témát váltott. – Jól van, most hogy sikeresen kibeszéltünk engem, áruld már el végre-valahára, hogy akkor miért is hagytad abba a kosarazást? Nem úgy volt, hogy már csak a szerződést kellett volna aláírnod?

– De, csak történt egy-két váratlan incidens, így elmaradt az aláírás. Viszont ez egy bonyolult téma, amit úgy se értenél meg – válaszolta két szimuláns köhögés közt Acnologia. – Oh, úgy látom kapás van! – tette hozzá még megjegyzésképp a férfi, majd sietősen a bothoz slattyogott.

– Hé, te most tényleg kitértél előlem? Hallod, Acnologia? Hé, ne menekülj! Komolyan, mi a francot csináltál aznap? Acnologia! – kiabált a barátja után Natsu, miközben gyorsan a másik után iszkolt, aki mindent megtett azért, hogy ne kelljen megválaszolnia a kérdést...