Hiába állt szándékában beszélni, a döbbenet olyannyira eluralkodott rajta, hogy egy értelmes szót se tudott kinyögni. A nemrégiben elhangzott kijelentés teljesen lesokkolta őt. Egyáltalán nem számított arra, hogy a kislány ennyire fontosnak tartja őt. Igaz, azzal nagyon is tisztában volt, hogy Nashi már a legelejétől fogva éreztette vele, hogy ő bizony nagyon szeret a felnőtt nő társaságában lenni. A strandnál, az iskolában, az otthonában, az állatkertben... Nashi minden alkalmat megragadott annak érdekében, hogy ők ketten jobban megismerjék egymást. Megismerni a lányt, aki csupán egyetlen egy dolgot szeretne kérni az élettől, még pediglen egy anyát. Nashi, akinek sose adatott meg, hogy megtapasztalja az anyai szeretett, most a legfőbb vágya az, hogy a legtöbb emberhez hasonlóan, neki is legyen mamája.

Egy anyát szeretne, akiben teljes egészében megbízik. Egy anyát, akinek a jelenléte maga a biztonság. Egy anyát, aki önzetlen és önfeláldozó, és ami a legfontosabb, hogy mindent megbocsát. Mindent, ideértve a hisztizést, a könnyeket, a közömbösséget, a hálátlanságot vagy a kegyetlenséget is. Egy anyai szeretet olyan, akár a fekete lyuk: elnyeli a bírálatot, felment minden vád alól, megbocsátja a hazugságot, és még a leggonoszabb cselekedetet is olyasmivé változtatja, ami nem az ő hibája. Ha pedig a gyermek fél valamitől, ő az első, akihez odarohanhat, hisz tudja jól, hogy az anyukája meg fogja őt védeni. Hiszen minden ember tisztában van azzal, hogy az anyai szeretettől nincs hatalmasabb erő. Egy erő, amely faltörő kosként töri be a várak kapuját, és árként sodor el minden útjába eső akadályt. Az anya szeretete gyermeke iránt a világon semmivel sem hasonlítható össze. Nem ismer törvényt, könyörületet, mindent merészel, és lelkiismeret-furdalás nélkül eltapossa azt, ami az útjába áll...

A másik oldalról pedig ott motoszkál az emberben az a bizonyos gondolat, hogy a világon van valaki, akihez bár semmiféle vérkötelék nem fűzi, a gyermek ennek ellenére mégis úgy szeretne az idősebbikre tekinteni, mint a vér szerinti édesanyjára. Az ilyen és ehhez hasonló pillanatokban rengeteg kérdés merülhet fel az egyénben. Olyan kérdések, amire az ember szeretne választ kapni. Erza fejében pedig két kérdés visszhangzott: „Miért éppen én? Nashi-chan miért hiszi azt, hogy én vagyok a tökéletes anyajelölt?"

Míg Erza tűnődött a beszédet illetően, a mellette álló férfi szintén nem tudta, hogy most mitévő legyen. Életében először fordult elő vele az, hogy nem tudja a lánya kijelentését megfelelően lereagálni. Halvány fogalma se volt arról, hogy most mitévő legyen. Úgy érezte, hogy ebből a szituációból valaki nagyon rosszul fog kijönni. Az eddig birtokában lévő információk alapján pedig arra a megállapításra jutott, hogy ez a bizonyos valaki Nashi lesz...

– Hé, nem úgy volt, hogy majd lent megvártok minket? Gray-kun nem adta át a hírt? – érdeklődte kíváncsi tekintettel Zeref, aki ezzel így sikeresen kizökkentette a másik két felnőttet.

– De, eleinte így is tettünk, ám mi, vagyis én... – mondta bátortalanul Natsu, akitől ez a viselkedés roppant szokatlan volt. – Szóval aggódtam a hercegnőmért, így végül visszajöttem. Erza-san pedig...

– Erza-san, mindent hallottál? – szólt közbe félénk, elpirult arccal Nashi, miközben Zeref lábához szorosan odabújva, a bal kezével megfogta a férfi nadrágját.

– Nem mindent. A Sycca tündéreihez szóló vágyadon kívül mást nem hallottam – reagált a lány kérdésére Erza, kinek a hangjában érezni lehetett a szomorúságot. – Nagyon sajnálom, Nashi-chan. Bocsáss meg, de nem lehetek a mamád – tette hozzá még megjegyzésképp Erza, míg Nashi szemei ismételten könnybe lábadt.

– De miért nem? Erza-san, talán nem szereted Nashit? Rossz kislánynak tartasz? – kérdezett vissza elcsuklott hangon Nashi, majd bánatában pityeregni kezdett.

– Ez nem igaz. Hidd el, nagyon szeretlek téged, Nashi. Nálad elbűvölőbb kislánnyal még nem találkoztam – ecsetelte kissé rosszkedvűen Erza, míg a kezeit ökölbe szorította. – Azonban hiába szeretlek téged, ennek ellenére sem tölthetem be a mamád szerepét. Higgy nekem, tőlem sokkal, de sokkal alkalmasabb nők élnek a világon, akik közül az egyikük biztosan jó...

– Nem! – kiabálta mérgesen Nashi, majd folytatta. – Ez nem igaz! Erza-san, te vagy az egyetlen, akit eltudnék fogadni a mamámnak! Engem nem érdekelnek a többiek! Te vagy az egyetlen, akit mamának akarok hívni! – ordította elkeseredetten Nashi, miközben megállás nélkül sírdogált.

– Mondtam, hogy nem lehet! Kérlek, ne nehezítsd meg az életemet! Fogadd el a döntésemet, és végre-valahára fejezd be a hisztit! – szólt vissza erőteljesen Erza, amikor is ráeszmélt arra, hogy pontosan mit is mondott a másiknak. – Nashi-chan, várj, én nem úgy gondoltam...

– Rendben van, megértettem – bökte ki válasz gyanánt Nashi, és mindenféle előjel nélkül, hirtelen futásnak eredt, majd villámsebesen elszaladt Erza mellett.

– Hercegnőm, állj meg! – kiáltott a lánya után Natsu, ám az nem hallgatott az édesapjára. – Fenébe, sejtettem, hogy ez lesz – tette hozzá még alig hallhatóan Natsu, majd a lánya után eredt.

– Várj, Nashi! – Erza szintúgy a lány után szándékozott menni, ám egy kéz visszarántotta őt. – Zeref-san?

– Ne menj utánuk – ecsetelte rezzenéstelen arckifejezéssel Zeref, Erza pedig megszüntetve a szemkontaktust, kedvetlenül elfordította a tekintetét. – Hé, ne okold magad a történtek miatt. Benne volt a pakliban, hogy Nashi-chan előbb-utóbb kinyilvánítja a véleményét erről a „mamás" témáról. Azonban ne hidd azt, hogy ez az ügy csupán ennyivel véget ért.

– Hogy érted ezt, Zeref-san?

– Nashi érzései nem fognak megváltozni egyik pillanatról a másikra. Bár most minden bizonnyal haragszik rád, de mélyen legbelül még mindig szeret téged és továbbra is reménykedik abban, hogy a vágya mégis teljesülni fog – magyarázta készségesen Zeref, majd elengedve Erzát, elindult a többiek irányába. – Azonban ne feledd: ha továbbra is ennyire ragaszkodsz a múltadhoz, és ellököd magadtól a barátaidat, akkor ne csodálkozz, ha végül mindenki eltávolodik tőled. Ahogyan az öcsémnek túl kellett tennie magát Lucy halálán, úgy neked is túl kell tenned ő rajta...

– Zeref-san, ezek szerint hallottál a múltamról? – faggatózott meglepődve Erza, majd a férfi után sietett. – Mégis honnan tudsz te erről?

– Hogy honnan tudok rólad ennyi infót? – kérdezett vissza közömbösen Zeref, majd hátratekintett, ami láttán Erza megtorpant. – Siegrain Fernandes – tette hozzá még megjegyzésképp Zeref, Erza pedig a döbbenet miatt nem bírt megmoccanni. – Remélem, a válaszom kielégítő volt. Most pedig ideje továbbmennünk. Nemsokára esni fog – zárta le a témát Zeref, majd egymagában elindult lefelé a hegyen, míg Erza a könnyeivel küszködve továbbra is egy helyben ácsorgott.

xxx

– Várj meg, hercegnőm! – kiáltott a kislánya után Natsu, ám az továbbra sem volt hajlandó szót fogadni. – Ne szaladj el! Állj meg, kicsim!

– Nem fogok! – válaszolta feldúlt állapotban Nashi. – Hagyj békén, papa!

– Még egyszer szépen megkérlek téged, hogy állj meg! Beszélnünk kell erről a mamás dologról! Nashi, állj meg!

– Nem akarok erről beszélni! Hagyj békén! – reagálta sírdogálva Nashi, amikor is Natsu felgyorsítva a tempón, végre-valahára elkapta a kislányát, majd a magasba emelte azt. – Ne! Engedj el! Hagyj békén! Engedj el, papa!

– Hercegnőm, nyugodj meg – próbálta lecsillapítani a lányát Natsu, ám a rózsaszín hajú lány minden erején azon fáradozott, hogy kiszabaduljon a férfi fogságából.

– Átvertél engem, papa! Egyszer azt mondtad nekem, hogy anyu mielőtt eltávozott volna az angyalok világába, utolsó feladatként megbízott valakit, hogy vigyázzon kettőnkre. Azt mondtad, hogy a Vörös tündér ez a bizonyos valaki! – kiabált elkeseredetten Nashi, miközben a sírása nem akart alábbhagyni. – Hazudtál, papa! A Vörös tündér valójában nem is szeret engem. Ő nem akar a mamám lenni. Nem ő az az ember, akiről anyu beszélt! Nem Erza-san az... Nem ő az... – tette hozzá még keserves pityergés kíséretében Nashi, míg Natsu egyszer sem szakítva félbe a másik mondandóját, csendben hallgatta a lányát.

– Sajnálom, Nashi. Bocsáss meg nekem, amiért hazudtam. Hidd el, nem állt szándékomban átverni téged – mondta halkan, szomorúan Natsu, miközben gyengéden magához ölelte Nashit. – Miért is akartalak volna becsapni? Hisz én is úgy hittem, hogy ő az igazi. Azonban most én is elbizonytalanodtam, akár csak te. Viszont bármennyire is fáj ez, el kell fogadnunk Erza-san döntését. Neki is van magánélete, miközben biztosra veszem, hogy a múltban vele is történt egy-két szomorú esemény. Ezért se szabad rá haragudnod, Nashi. Talán most nem úgy látod, de Erza-san valójában szintúgy szeret téged. Ezzel szemben ne feledd, hogy mindenkinek megvan a maga problémája, amibe jobb, ha egy kívülálló nem avatkozik közbe. Csupán annyit tehetünk, hogy mi hárman folytatjuk tovább az életünket. Mi hárman, vagyis te, Gray és én – ecsetelte nyugodt hangnemben Natsu, és percekkel később, miután Nashi abbahagyta a sírást, ők ketten visszaindultak a többiek irányába, majd néhány perc után Nashi kérésére Natsu végül úgy döntött, hogy hazaviszi a lányát...