– Papa, nézd! – Nashi ezután megállt az üzlet közepén, miközben a tekintetét egy pillanatra sem tudta elfordítani, annyira tetszett neki a különböző mintájú, több tucat iskolatáska.

– Válassz egyet, hercegnőm – mondta vigyorogva Natsu, majd megállt a lánya mellett. – Melyik táska nyerte el a tetszésedet?

– Hmm... Nem is tudom... – töprengte gondterhelten Nashi.

– Mit szólsz ehhez? Szép rózsaszín, ráadásul ezen Aranyhaj van.

– Az Aranyhaj jó, de a mellette lévő sokkal jobb – jelentette ki magabiztosan Nashi. – Legyen a Jégvarázs! Azon belül is Elsa!

– Értem, akkor azt vesszük meg – ecsetelte mosolygósan a férfi, majd leemelte a polcról a táskát. – De jó, adnak hozzá tornazsákot is. Legalább azt már nem kell külön vennünk.

– Papa, hadd próbáljam fel! – kérlelte őt csillogó szemmel a kislány. – Kérlek, apu!

– Oké-oké! Gyere ide, Nashi – szólott ismételtem Natsu, majd a lánya hátára adta a táskát. – Beállítom a heveder hosszúságát is, és kész is vagyunk! Iskolatáska pipa! Most pedig jöhetnek a tanszerek.

A két ember ezután fel-alá járkált az üzletben, miközben próbálták beszerezni a szükséges eszközöket. Natsu a papír fecnit szorongatva kereste az íróeszközöket, míg pár méterre arrébb Nashi a füzetek előtt ácsorgott. A különböző mintázatú füzetek keresgélése közben azonban valami érdekesebb dolog keltette fel a figyelmét. A távolban megpillantott egy személyt, akit tegnap Magnoliába jövet szintén látott. A nő egy nagy dobozt cipelt, amiből aztán elkezdte kipakolni a tartalmát. Az ifjú Dragneelt teljesen lenyűgözte a vörös hajú személy látványa, és kíváncsiságból közelebb lopózott hozzá. Az üres dobozok mögött meglapulva figyelte, ahogyan felbukkan még egy vörös hajú nő. A két személy észre se véve a kislányt, jókedvűen beszélgettek.

– Köszönöm a segítséget, Erza! Azonban jó lenne, ha néha lazítanál egy kicsit. Például elmehetnél a barátaiddal néhanapján szórakozni. Nem elég, hogy egész évben gürizel az iskolában, még nyáron is túlhajtod magad... – mondta el a meglátását az idősebbik, miközben karba tett kézzel figyelte a lányát.

– Ne aggódj értem, anya! Éppen eleget pihenek ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben! Szóval ne izgulj miattam – válaszolta határozottan Erza.

– Oké, de ahogyan mondtam, ne erőltesd túl magad! A másik pedig, ha így folytatod, sose lesz időd összejönni egy aranyos fiúval, akivel aztán később...

– Anya, tudod jól, hogy a válaszom nem! Jelenleg nem áll szándékomban senkivel se randizni. Különben is elegem van már a hülye férfiakból! Sose megyek többé vak randevúra! Állandóan kifogom a különcöket, akiket aztán rohadt nehéz lekoptatni – magyarázta ingerülten Erza. – A múltkor is hiába próbáltam beszélgetni vele, az a perverz állandóan a melleimet nézte. Nem is próbálta velem tartani a szemkontaktust. El is döntöttem aznap este, hogy hanyagolni fogom a randevúkat.

– Oh, ezt sajnálattal hallom. Jól van, akkor nem piszkállak tovább ezzel a témával. – Irene ezután új témakörrel állt elő. – Ezzel szemben nincs kedved eljönni velem vasárnap a strandra? Már úgyis rég volt már, hogy anya és lánya közös programon vegyen részt. Szóval készülj, mert zárás után megyünk fürdő rucit vásárolni – ecsetelte vidáman Irene, míg Erza csak felsóhajtott. – Mi a baj? Ugye nem akarod elbliccelni a strandolást?

– Végül is nincs mit csinálnom otthon, így ráérek vasárnap. De ugye tényleg nem akarsz majd ott senkivel se összehozni? Ismerlek már téged, anya. Biztos vagyok benne, hogy valami rosszban sántikálsz – szólt hozzá gyanakodva Erza, aki biztos volt abban, hogy Irene tervez valamit.

– Ugyan már, kislányom! Én sose tennék ilyet veled – válaszolta sunyi mosollyal az arcán Irene, majd elkuncogta magát. – Amúgy Erza...

– Igen? Mi az?

– Ki az a kislány? – Irene ezután a dobozok közt meglapuló Nashira mutatott. – Már egy jó ideje csakis téged figyel. Ám úgy hallom, hogy a pénztárnál gondok vannak. Kérlek, foglalkozz a kis rajongóddal. – Irene ezután magára hagyta Erzát, aki érdeklődve pillantott a gyermekre.

– Szia! – köszönt hozzá mosolyogva Erza, miközben a rózsaszín hajú lány megszeppenve figyelte a nőt, aki végül leguggolt a másik előtt. – Hogy vagy?

– Jó-jól – válaszolta dadogva Nashi.

– Ne félj tőlem, nem harapok – mondta vidáman Erza. – Nagyon szép táskád van. Ezek szerint iskolás leszel?

– Igen – reagált röviden Nashi. – Most leszek elsős.

– Értem. Amúgy miért vagy itt egyedül? Hol vannak a szüleid? Vagy valaki mással jöttél?

– A papámmal jöttem – felelte lesújtott tekintettel Nashi, miközben az ujjaival idegesen babrált. – Néni, kérdezhetek valamit?

– Igen. Kérdezz csak bátran.

– Néni, te tündér vagy? – kérdezte kíváncsian Nashi, amit hallva Erza kissé meglepődött.

– Váó, erre a kérdésre nem számítottam – mondta Erza, majd megdörzsölte a leány buksiját. – Úgy hiszed, hogy hasonlítok a tündérekre?

– Igen, mert a papa esti meséiben a tündérek pont ugyanolyan gyönyörűek, mint a néni – ecsetelte vigyorogva Nashi, míg Erza orcái halványan elvörösödtek.

– Lenyűgöző... – Erza nem akart hinni a fülének. – Különös, de régebben mintha egyszer már hallottam volna ezt valakitől. Hé, kicsikém. Mi a neved?

– A nevem Na...

– Nashi! – kiabált a távolból a lány apja, aki szemmel láthatólag ideges volt.

– Pa-papa! – mondta hebegve Nashi.

– Papa? Ez a fiatal srác a papád? – kérdezte csodálkozva Erza, miközben Natsu megérkezett hozzájuk.

– Nashi, nem szabad elbóklásznod mellőlem! Tudod te, hogy mennyire aggódtam érted? – kérdezte határozott hangnemben Natsu.

– Ne haragudj, apu! Kérlek, ne legyél dühös rám – mondta csillogó szemmel Nashi, míg Natsu ezt láttán leguggolt elé.

– Jaj, Nashi. Gyere ide – szólt hozzá most már kedvesebben Natsu, aminek hatásra Nashi megölelte őt. – Kicsikém, én nem haragszom rád. Csak tudod a papa attól félt, hogy történt veled valami. Máskülönben én is hibáztam, hisz annyira belemerültem a keresgélésbe, hogy képes voltam szem elől veszíteni az én egyetlen hercegnőmet. Figyelmetlen voltam, ez tény és való. Ellenben kicsim, legközelebb ne bóklássz el szó nélkül mellőlem. Rendben van?

– Igen, papa. Legközelebb szólok, ha a tündér keresésre indulok – mondta humorosan Nashi, majd kiszabadult Natsu öleléséből. – Képzeld, papa! Megtaláltam a nénit, akiről tegnap meséltem.

– Tényleg? – kérdezte csodálkozva Natsu. – Hol van?

– Hát itt van mögöttem – mondta jókedvűen Nashi, ám amikor hátra fordult, Erza már nem volt ott. – De ezt nem értem. Az előbb még itt volt.

– Biztosan elbújt, amikor meglátott engem – szólt a témához viccelődve Natsu. – Amúgy mintha tényleg láttam volna valakit veled az előbb. Ám úgy tűnik, hogy sietősen odébbállt. Biztosan csak egy alkalmazott volt...

– De apu, komolyan találkoztam egy tündérrel! Az előbb még beszélgettünk is. Kérlek, higgy nekem! – Nashi úgy érezte, hogy az édesapja nem hisz neki.

– Elhiszem, bogárkám. Azonban a tündér elbújt, így ideje lenne tovább folytatni a vársárlást. Már csak a füzetek hiányoznak... – magyarázta Natsu, míg Nashi kénytelen volt beletörődni abba, hogy a papája nem veszi kellőképpen komolyan az előbbi kijelentést.

xxx

Erza ezzel egy időben rosszkedvűen elviharzott az édesanyja mellett, aki nem értette, hogy mi történt a lányával. A fiatal nő végül bemasírozva az öltözőbe, leült a padra, miközben gondterhelten töprengeni kezdett.

„Találkozott a tekintetünk. Abban a pillanatban pedig megmagyarázhatatlan dolgot éreztem. Az a srác furcsa érzést keltett bennem. Miért érzem úgy, mintha már láttam volna valahol? De hol és mikor? Fenébe, pedig biztosra veszem, hogy nem most láttam először. Áh, miért osontam el az előbb? Ott kellett volna maradnom. Nem tűnt rossz embernek, bár érdekes, hogy ilyen fiatalon már gyereket nevel. Azonban a kislány kijelentése, miszerint úgy nézek ki, mint a mesékben lévő tündérek...

Nem furcsa ez egy kicsit? Ma reggel egy véletlen folytán ráleltem a középiskolás naplómra, és kíváncsiságból beleolvastam. Napra pontosan, kilenc esztendővel ezelőtt a nyári táborban megismertem egy lányt, akit Lucy-nek hívtak. Nagyon kedves, vidám csajnak ismertem meg, akivel mindenről ellehetett beszélni. Azonban aznap este tett egy furcsa kijelentést..."

xxx

– Erza-san, te úgy nézel ki, mint a mesékben lévő tündérek – mondta jókedvűen Lucy, miközben Erza értetlenkedve hallgatta a másikat.

– Mi-miről beszélsz, Lucy? – kérdezett vissza dadogva a vörös hajú nő, aki a másik kijelentésétől teljesen zavarba jött. – A mesékben a tündéreket a világ legszebb lényeiként említik meg. Ráadásul azt mondják, hogy nagyon bölcsek. Én szép se vagyok, ahogyan bölcsnek se mondanám magamat...

– Jaj, Erza-san, ne mond ezt! – Lucy ezután váratlanul befeküdt Erza mellé az ágyban. – Hmm, de jó illata van a hajadnak.

– Lu-Lucy! Mi-miért feküdtél be mellém? Kérlek, menj vissza az ágyadba...

– Ne félj tőlem, nem harapok – mondta még mindig mosolygósan Lucy. – Amúgy nem értek veled egyet.

– Mégpedig? – kérdezte csodálkozva Erza.

– Amit magadról mondtál – reagált a kérdésre Lucy, majd folytatta. – Erza-san, figyeltelek téged a táborban. Sikerült megállapítanom, hogy te erős, kalandvágyó, magabiztos, humoros csaj vagy. Ráadásul a táborban te vagy a legszebb és a legokosabb lány. Még a melleid is nagyobbak, mint az enyém... – Lucy ezután váratlanul megmarkolta Erza mellét, aki köpni-nyelni nem tudott, annyira meglepődött a barátja viselkedésén. – Hogy szokták ezt mondani? Jah, emlékszem már: lányok közti ismerkedés – tette hozzá nevetve a szőke hajú, majd elengedte Erzát, aki döbbenten nézte Lucyt.

– Lucy, te véletlenül nem vagy bolond? – faggatózott kíváncsian Erza.

– Ne már, Erza-san. A fiúm is mindig ugyanezt kérdezi tőlem, amikor valami őrültségét csinálok...

– Szerencsétlen srácot nem irigylem. Melletted biztosan nem unatkozik – ecsetelte viccelődve Erza, majd elkuncogta magát.

– Ejha, szóval ilyen vagy, amikor valóban jókedved van – mondta el a meglátását Lucy. – Amúgy nem kell a barátomat se félteni, hisz ő is sok hülyeséget csinál. Nézd, van néhány fénykép róla.

– Ejha... – bökte ki nagy nehezen Erza, miközben a fényképeken lévő fiút bámulta.

– Erza-san, azért csak óvatosan. A nyál kezd lecsordulni a szádon... Ennyire tetszik neked a pasim? – kérdezte szúrós tekintettel Lucy.

– Micsoda? Nem, én nem... – mentegetőzött kétségbeesetten Erza, aki a nem létező nyálát próbálta letörölni az arcáról.

– Nyugi, csak vicceltem – szólt közbe kacarászva Lucy. – Valójában nem is folyt le nyál az arcodon. Ám a kérdésemre még mindig nem válaszoltál. Szóval mit gondolsz róla?

– Lucy, ez gonosz volt tőled! – ecsetelte durcásan Erza. – Amúgy szerintem szerencsés vagy. Nem tűnik rossz embernek.

– Jól mondod – értett egyet vele Lucy. – Natsuval tényleg megütöttem a főnyereményt. Nemcsak irtó jóképű, hanem ezen kívül még nagyon kedves fiú is, aki mindig törődik a környezetében élőkkel. Történhet bármi, ő sose hagyja cserben a barátait. Natsu erős, magabiztos srác, aki nélkül fogalmam sincs, mihez kezdenék. Annyira szeretem őt, hogy nem tudnám nélküle elképzelni az életemet. Amúgy Erza-san...

– Lucy, hagyd ezt az „Erza-san" megnevezést! A te szádból túlontúl úgy hangzik, mintha sokkal idősebb lennék tőled. Pedig elvileg mi egyidősek vagyunk – szólt közbe Erza.

– Oké, értem. Akkor Erza-chan, kérdezhetek tőled valamit?

– Persze. Mi lenne az fontos kérdés, Lucy-chan? – puhatolózott kíváncsian Erza, aki egyre felszabadultabban trécselgetett a lánnyal.

– Szerinted a Dragneel névhez milyen lány keresztnév illik?

– Hé, ugye nem vagy terhes? – puhatolózott kíváncsian Erza.

– Dehogyis! Azért tizenöt évesen szerintem erről még korai lenne beszélni – válaszolta kétségbeesetten Lucy, miközben elvörösödött az arca. – Én csak a távoli jövőmet tervezgetem, amiben szerepelnek gyerekek is. A fiú névvel nincs gond, ám fogalmam sincs, hogy milyen lány név passzolna a Dragneelhez...

– Jah, most már értem. Fúú, hát nem is tudom. Azért gondolom, csak akad a tarsolyodban egy-két olyan név, ami neked is elnyerte a tetszésedet... Vagy nem?

– Hát én főleg a Luna és Nami közt hezitálok, ám szerintem ide most egy másik név kell. Egy gyönyörű lány név, ami aranyos és ugyanakkor magabiztosságot kölcsönöz a tulajdonosának. Szép, kellemes hangzású, amit hallva az ember nyugalmat és jókedvet érez – magyarázta lelkesen Lucy, majd hirtelen abbahagyta a beszédet. – Bocsi, kicsit elragadtattam magam. Mindegy, nem kell ezt elkapko...

– Nashi – szólt közbe jókedvűen Erza. – Mit szólnál a Nashi-hoz? Szerintem ez egy remek lány név, és nagyon kellemes a hangzása is.

– Hmm... Nashi Dragneel... Ez tetszik! – Lucy ezután megragadta Erza kezét, és csillogó szemmel figyelte a nőt. – A Nashi tényleg aranyos név. Nekem ez sose jutott volna az eszembe. Nagyon szépen köszönöm a segítséget Erza-chan!

xxx

A vörös hajú nő felhagyva a visszaemlékezéssel, felállt a padról, majd kisétált az öltözőből. A felidézett középiskolai emlékeknek köszönhetően újból jobb kedvre derült. Bár abban nem volt teljesen biztos, hogy ez a kislány valóban Lucy lánya legyen, ám Nashi apja hasonlított arra a fényképen lévő srácra, amit anno Lucynek köszönhetően látott a nyári táborban. Vagyis csak annyira emlékezett, hogy a képen levő fiúnak szintén rózsaszín színű haja volt.

– Vajon Lucy-chan jól van? – kérdezte önmagától halkan Erza, majd halványan elmosolyodott. – Remélem, a közel jövőben még találkozunk...