A Fairy Tail Általános Iskolában az 1. C tagjai miután megebédeltek, az iskolaudvaron jókedvűen játszottak, miközben a napközis tanárok egy padon ücsörögve egymással diskuráltak. Az iskola több alsóéves tanulója is az udvaron tartózkodott, miközben távol a tanárok látókörétől, nyolc másodikos fiú nagyon viccesnek találta azt, hogy bármilyen probléma nélkül piszkálhatnak néhány elsőévest. Asuka Connell, az általában visszahúzódó, csendes lány volt most terítéken, miközben Asuka könnyes tekintettel hallgatta, ahogyan a fiúk gúnyolják őt. A hosszú, sötét zöld hajú lányt körbeállták, így az nem tudott elmenekülni.

– Csúnya boszi! Csúnya boszi! – mondogatták egybehangzó, gúnyos nevetés kíséretében a másodikosok, és az egyikük a saját gumilabdájával jó mókának tartotta, hogy erőből fejbe dobhatta Asukát. – Nézzétek, hogy sír a csúnya boszi!

– Hagyjátok békén! – mondta magabiztosan Nashi, majd félrelökve az egyik srácot, a barátjához lépett, miközben a kezével megakadályozta azt, hogy a labdával újból megdobják Asukát. – Hagyjátok békén Asuka-chant, mert különben szólók a tanár néninek!

– Nézzenek oda, itt van az 1. C legnagyobb stréber is – ecsetelte az egyik másodikos fiú. – A helyedben inkább sírva futnék anyucihoz. Vagy várjál, neked nincs is olyanod – tette hozzá még sunyi vigyorral az arcán a fiú.

– Mit mondtál? – kérdezte elcsuklott hangon Nashi, a kezeit pedig időközben ökölbe szorította.

– Hehe, erről én is hallottam. A mamád annyira csúnyának tartott téged, hogy inkább megszabadult tőled – jelentette ki rosszmájúan egy másik srác. – Bár látva téged, szerintem a mamád se lehetett valami szép látvány. Ráadásul a papád egy tanár, ami nagyon gáz! Nem is csodálom, hogy ekkora nagy stréber vagy.

– Nashi, az egész családod csőcselékekből áll. Azt is elképzelem, hogy a szüleid inkább megölnék magukat, mintsem ilyen ronda gyerekük legyen – beszélt lenézően egy baseball sapkás fiú, ám nagy döbbenetére, miközben idétlenül vihogott, Nashi hirtelen elébe termett, majd teljes erőből orrba verte a másodikost.

– Rohadékok! Ne sértegessétek a szüleimet! Ti semmit se tudtok róluk! Semmit se tudtok a mamámról! – Nashi kigáncsolta a sapkás fiút, majd lenyomva erősen a földre, minden irányból ütni kezdte a rémült fiút. – Ráadásul bántottátok a legjobb barátomat is, amit nem bocsátok meg nektek! – tette hozzá még gyilkos tekintet kíséretében a rózsaszín hajú kislány, amikor is a több srác lerángatta a társukról a lányt.

– Hé, hagyjátok békén az unokatesómat! – mondta mérgesen Larcade, és a hozzá legközelebb álló másodikost hasba térdelte.

– Szemetek! Ne piszkáljátok Nashi-chant és Asuka-chant! – kiabálta határozottan Lake Dreyar, az 1. C egyik tagja, majd a helyszínre futva ő is bevetette magát a harcba.

– Nashi-chan... Fiúk... – Asuka letörölve a könnyeit, kibuktatta a vetélytársát, és a barátaival együtt a tanárok megérkezéséig nem kímélve a másodikosokat, teljes erőbedobással folytatták a verekedést.

xxx

Tizennégy órakor a verekedésben érintett tanulók és azok szülei, a két társaság osztályfőnöke és napközis tanára, valamint az igazgatóhelyettes is az igazgatói irodában várakozott, amikor is végre-valahára megérkezett Belno igazgatónő, aki elsétálva az emberek közt, leült a székébe. Miután helyet foglalt, az asztalára tette a papír tömböt, miközben alaposan szemügyre vette az itt egybegyűlteket. A gyerekek arca, keze és lába tele volt sebtapaszokkal és kötszerekkel. Néhányuknak a szeme körül monoklit lehetett felfedezni, míg akadt olyan személy is, akiknek most is igyekezték elállítani az orrvérzését. Ellenben nem ezt lepte meg a leginkább. Belno, az idős, szőke hajú nő döbbenten látta, hogy néhány apukának ugyancsak egy monokli látható a szeme körül, míg az anyukák lesújtott fejjel, kissé félénken néztek maguk elé. Ám ez csak a másodikosok szüleikre volt igaz. 

Belno furcsállta, hogy az elsősök szülei közül az apukák magabiztosan, már-már jókedvűen figyelték a csemetéjüket. A három anyuka közül elsőnként az iskola alkalmazottját, a 1. C osztályfőnökét, Mavis Dragneelt ismerte fel, aki a férje mellett ácsorogva, erőltetett mosoly kíséretében, többször is megtörölte a homlokát. A mellette lévő Mirajane Dreyar eközben összeráncolt homlokkal nézett a férjére, aki nem zavartatva magát a felesége bosszúsága miatt, továbbra is a fiát vizslatta. A hosszú, egyenes, világos zöld hajú anyuka, Bisca Connell pedig szúrós tekintettel figyelte a másodikosok szüleit, míg a férje, Alzack Connell erősen szorította a felesége kezét, hogy az még véletlenül se csináljon hülyeséget.

– Köszöntöm a kedves szülőket az iskolánkban. Gondolom mindannyian tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy pontosan miért is hívtuk ide ma önöket – kezdett bele a beszédbe Belno, majd folytatta. – Az iskolánkban ugyan történtek már régebben is kisebb incidensek, ám ilyen nagyméretű verekedésre ez idáig még nem került sor. A gyerekek közül többen is megsérültek. Az egyiküknek hat fogát verték ki, míg a másik tanulónknak, ahogyan azt önök is láthatják, még mindig vérzik az orra. Ez csak pár sérülés ugyan, de igen nagy fájdalommal járnak. Ám ami a legfontosabb: ki kell derítenünk, hogy pontosan mi okozta a gyerekek közti nézeteltérést. Szóval, gyerekek: pontosan mi is történt?

– Mi csak játszottunk, igazgatónő – mondta bátortalanul a másodikos fiú. – Mi semmi rosszat nem csináltunk...

– Ez hazugság! Ti piszkáltátok Asuka-chant, miközben gúnyoltátok és a labdával többször is a fejére céloztatok! – szólt közbe feldúlt állapotban Nashi. – Mellesleg kigúnyoltatok engem is, meg a szüleimet is. Az anyukámról is csak csupa rossz dolgokat mondtatok! Ezt sose bocsátom meg nektek!

– Nyugodj meg, Nashi-chan – nyugtatta le a fiatal leányt Belno, miközben Natsu a lánya háta mögé sétálva, a kezeivel gyengéden megfogta a lánya vállát. – Fiúk, tényleg így történt?

– Még szép, hogy így történt! Nashi-chan sose hazudik! – szólt a témához felpaprikázva Lake Dreyar, akit az édesanyja, Mirajane fogott le hátulról.

– Ez nem igaz! Mi semmi rosszat nem csináltunk! Ti kötöttetek belénk – ecsetelte egy másik fiú.

– Még mindig hazudtok? Ti mocskok! – Larcade már indult volna lerendezni ezt a nézeteltérést, ám Zeref a pólójánál fogva visszarántotta őt. – Apa, engedj el! Ezek a szemetek napok óta terrorizálják a többi elsőst! Azonban most megszívták, mert négyen elláttuk a bajukat!

– Ez egyáltalán nem igaz! Mi senkit se piszkáltunk!

– Csönd legyen! – mondta erőteljesen Belno, majd az asztalra csapott. – Fejezzétek be ezt a viselkedést! Emberek vagyunk, és nem állatok. Az ilyen nézeteltéréseket civilizált módon kell lerendezni. Jól mondom, Mr. Dragneel? Úgy veszem észre, most egy kissé feszült az imént elhangzottaktól...

– Még szép, hogy ideges vagyok – kezdett bele a magyarázatba Natsu, majd elengedve a lányát, közelebb lépett az igazgatónőhöz. – Már eleve mérges voltam, mikor ideérkeztem. Tudniillik arról tájékoztatta az egyik kollégája, hogy a lányom verekedett. Nem elég, hogy ma amúgy is sok problémával kellett szembe néznem, a középiskolás osztályom is sikeresen felbosszantott. Ezután megérkezve ide, néhány szülő azt próbálja nekem bemagyarázni, hogy az én lányom mennyire neveletlen, rossz gyerek, holott én száz százalékig meg vagyok győződve arról, hogy Nashi amúgy heccből sose verekedne, mert egyáltalán nem ilyen neveltetésben részesítem. Bár az igaz, hogy már az első nap megmondtam neki, hogyha piszkálják őt vagy a barátait, és nem tud egy felnőttnek sem szólni, akkor ne hagyja magát, mert csak ő fog rosszabbul járni. Az elhangzottak alapján meg nekem nagyon úgy hangzik, hogy a lányom másokat védve tette mindezt, ahogyan a barátai, az osztálytársai is emiatt verekedtek össze a másodikosokkal, akiknek most feltennék egy érdekes kérdést: ugye tudtátok, hogy az egész udvar be van kamerázva? – tette fel a fontost kérdést Natsu, amit hallván többen is nyeltek egy nagyot. – Úgy látom, ezzel egyikőtök se volt tisztában. Ám mivel ti még mindig azt állítjátok, hogy egyáltalán nem ti vagytok a bűnösök, így gondolom nem jelentene problémát megnézni a felvétel tartalmát? A szülőknek is ugyanezt a kérdést tenném fel: ugye mindenki szeretné látni, hogy pontosan mi történt a mai nap folyamán?

– Egyetértek. Hadd lássuk azokat a felvételeket – mondta magabiztosan Laxus. – Azt állítani a fiamról, hogy hazudik? Ne haragudjanak, bár Lake szeret hülyéskedni és tréfálkozni, ám ettől függetlenül mindig elmondja nekünk az igazat. 

– A fiam bár szeret lustálkodni, néha napján elaludni az órákon, ám annyira még ő se nagy legény ahhoz, hogy nekem szemtől szemben hazudni merjen. Mert nagyon jól tudja, hogyha őszinte hozzánk, akkor könnyebben áttudjuk beszélni a problémákat – folytatta a témát Zeref. – Szóval igen, én is szeretném látni azokat a felvételeket.

– Én is látni akarom! Nem elég, hogy bántották a kislányomat, még ezek után is szemrebbenés nélkül tovább hazudoznak. Bár amilyen a mosdó, olyan a törölköző is – ecsetelte feldúlt állapotban Bisca Connell, aki a megbeszélés előtt alaposan „elbeszélgetett" néhány szülővel. – Ejha, azért úgy látom, néhány apuka is megsérült idefele jövet. Csak nem verekedtek?

– Nem, dehogyis! Labdával véletlenül szemen találtak minket – reagálta rémülten az egyikük, aki nem merte elmondani az igazat, miszerint maga Bisca verte meg őket egy eldugott helyen, ahol kameráknak nyoma se volt. – Tényleg csak labda volt...

– Egek, azért legyen óvatos hazafele menet, mert lehet, hogy egy errefelé kószáló labda ismét szemen találja önt, ami ugye nem lenne kellemes érzés – zárta le a témát Bisca. – Akkor mi lesz? Mindenki beleegyezik abba, hogy megnézzük azokat a sorsdöntő felvételeket?

– Erre nem lesz semmi szükség, Mrs. Connell – kezdett bele újból a beszédbe Belno igazgatónő, majd felállt a helyéről. – Hiszen tudniuk kell a jelenlévőknek, hogy mielőtt idejöttem volna, én már előre megtekintettem a felvétel tartalmát. Ennek tudatában arra voltam kíváncsi, hogy vajon mindkét fél őszinte lesz-e hozzánk vagy sem. Sajnos csalódottan vettem tudomásul, hogy a 2. B diákjai megpróbálták az elsősöket rossz fényben feltüntetni, holott a felvételeken tisztán kivehető, hogy a fiúk kezdték a balhét, és Nashi-chan, Larcade-kun és Lake-kun a maguk módján megpróbálták megvédeni Asuka-chant. Viszont természetesen nem támogatom a verekedés semmilyen formáját az iskolánkban, így elmondom, hogy milyen döntésre jutottam: a 2. B nyolc diákját egytől egyig elbocsátom a Fairy Tailből. Megkérem a szülőket, hogy ne menjenek még el, mert alá kell írni ezeket a papírokat. – Belno ezután a magasba emelte a papírtömböket. – Továbbá ki fogom deríteni, hogy pontosan kik lehetnek még azok a diákok, akik súlyos sérelmet szenvedtek el a 2. B tanulói miatt. A rendőrséget nem szándékozom erről értesíteni, szóval örüljenek annak, hogy egy kirúgással megúszták ezt. Ami pedig az 1. C négy tanulóját illeti: becsülöm bennetek, hogy ennyire kiáltok a másikért, mikképp annak is örülök, hogy őszintén elmondtátok nekünk az igazat. Azonban sajnálom, a verekedést így is tiltja a házirendünk. Ennek tudatában Nashi Dragneelt, Asuka Connellt, Lake Dreyart és Larcade Dragneelt egy hétre felfüggesztem az iskolánk látogatása alól. Továbbá ebben a tanévben, ha újból verekedésbe keverednek, úgy őket is el fogom tanácsolni az iskolából... – magyarázta hosszadalmasan Belno igazgatónő, majd miután befejezte a beszédet, az elsősök a szüleikkel együtt elhagyhatták az igazgatói irodát.

xxx

Miután elköszöntek egymástól, Natsu és Nashi kocsiba ültek, és elindultak a helyi szupermarket irányába. Útközben Nashi némán, kissé rosszkedvűen nézett maga elé, miközben Natsu a visszapillantóból többször is rápillantott a lányára.

– Hé, hercegnőm. Ez csak egy hét felfüggesztés, és jövő hét keddtől újból járhatsz iskolába – kezdett bele a témába Natsu. – A lényeg, hogy emiatt igazán nem kell bánkódnod, mert a papa egyáltalán nem haragszik rád. Hisz emlékszem, kiskoromban én is sok kalamajkába keveredtem...

– Sértegették a mamát – szólt közbe szomorúan Nashi. – Rossz dolgokat mondtak róla, ami nem is igaz – jegyezte meg alig hallhatóan Nashi, majd folytatta. – Utálom azokat a fiúkat.

– Értem. Nashi, sajnos nem minden ember olyan kedves, aranyos, segítőkész, jólelkű, mint amilyen te magad is vagy. A világban mindig voltak, vannak és lesznek rossz emberek, akik olykor olyan dolgokról prédikálnak, ami egyáltalán nem igaz. Ezek az illetők abban lelik örömüket, hogyha a másiknak valamilyen formában ártani tudnak. Azonban mondhatnak bármit, hazudhatnak ezek az illetők amennyit csak akarnak, a többiek és én is nagyon jól tudjuk, hogy anyu valójában mennyire jószívű nő volt. Erre pedig te vagy a legjobb példa, Nashi. Hiszen a mama mindent megtett azért, hogy a drága kicsi kincse éppen és egészségesen világra jöjjön. Nashi, anyu nagyon szeretett téged. Jobban, mint bárki mást a világon. Azoknak a fiúknak fogalmuk se volt arról, hogy valójában milyen személy is volt Lucy... – ecsetelte magabiztosan Natsu, míg Nashi figyelmesen végighallgatta az édesapját. – Hercegnőm, amúgy kérdezhetek tőled valamit?

– Igen, papa.

– A nyolc gyerek közül pontosan hányat vertél meg te magad? – puhatolózott kíváncsian Natsu.

– Hármat – válaszolta most már valamelyest jobb kedvűen Nashi, és elmosolyogta magát. – Az első fiúnak betörtem az orrát. A másiknak kiütöttem hat fogát. Az utolsó srácnak pedig monoklit ütöttem mindkét szemére. De amúgy a többieket se kíméltem – tette hozzá még megjegyzésképp Nashi, miközben Natsu alig akart hinni a fülének.

– Kicsim, ez... Ez... Ez valami döbbenet – szólott ismételten Natsu, aki csodálkozva vette tudomásul, hogy a lánya mennyire erős. – Ha anyu ezt hallotta volna... Atyaisten...

– Mi az? Mit csinált volna a mama?

– Először szerintem Bisca-sanhoz hasonlóan, néhány szülőt ő is megregulázott volna. Azután leszidott volna téged, mert az anyák, amikor aggódnak a csemetéjük miatt, sokszor túlreagálják a dolgokat. Végül aztán én lettem volna terítéken, és miközben az arcommal felmossa a padlót, megállás nélkül szidott volna, mert ugye én lennék az a bizonyos személy, aki megtanított téged verekedni. Közben azt hangoztatná: „Natsu! Le se tagadhatnád, hogy Nashi a te lányod. Ugyanolyan természetű, mint az apja!" Ezt a kijelentést azért vágná a fejemhez, mert anno kiskoromban én sokat verekedtem. Ám a végén szerencsére minden jóra fordulna. Anyu órákkal később lecsillapodna, majd aztán könnyes szemmel, széles mosollyal az arcán magához ölelne minket. Befejezésképp még nevetnénk egy nagyot, majd ezek után azt várnánk, hogy a mama vajon milyen finomságot fog nekünk főzni vacsora gyanánt – ecsetelte jókedvűen Natsu, Nashi pedig többször is felkacagott a papája történetén. – Azonban visszatérve az incidensre: legközelebb már nem szabad verekedned, mert akkor új iskola után kell néznünk. Rendben van, hercegnőm? Azonban, ha önvédelemből teszed mindezt, én továbbra sem fogok egy árva rossz szót se mondani. Ha bántani akarnak téged, természetesen nem szabad hagyni magad. Viszont a mamához hasonlóan, te is okos lányként láttad meg a napvilágot, így biztosra veszem, hogy verekedés nélkül is sikeresen túljutsz majd a nehéz élethelyzeteken. – Natsu és Nashi ezt követően emelkedett hangulatban folytatták a kocsikázást, majd megérkezve a szupermarkethez, együtt indultak el a nagy bevásárlókörútra.