Hétfő délután a diákok megpillantva a férfit, abbahagyták a beszélgetést és feszülten figyelték osztályfőnöküket, aki egy pillanatra megállva, tanácstalanul körültekintett. Az osztálya tagjai egytől egyig szúrós tekintettel figyelték a felnőttet, aki nem értette, hogy miért néznek rá ennyire csúnyán. A helyzet csak bonyolultabb lett, amikor is észrevette, hogy Gray szintúgy összeráncolt homlokkal figyeli őt, amire aztán végképp nem talált magyarázatot. Végül Natsu az asztalra dobta a táskáját, majd elővéve a krétáját, felírt egy mondatot. Ezután szembe fordult az osztállyal, akik még mindig csendben figyelték az eseményeket.

– Szevasztok, srácok! – kezdett bele vigyorogva Natsu. – Köszönöm nektek, hogy ma is megtiszteltetek a jelenlétetekkel. Azonban mielőtt elkezdenénk a mai „rövid" órát, válaszoljatok már erre a kérdésre – magyarázta lelkesen Natsu, ám a diákjai ellenben nem reagáltak a férfi kijelentésére. – „Miért vagytok ennyire mérgesek?" Szerintem a kérdést nem nehéz értelmezni...

– Sensei! – kiabálta dühösen Minerva, miközben felpattant a helyéről. – Sensei, nem felejtett el valamit elmondani nekünk?

– Őő... Jövő héten témazáró dolgozat? – kérdezett vissza meglepődve Natsu. – Esetleg valami más?

– Natsu-sensei, maga tudott arról, hogy decemberben minden tantárgyból vizsgát kell tennünk? Ami pedig még ennél is fontosabb: komolyan eltanácsolják azokat az illetőket, akik netalántán, egy véletlen folytán megbuknak a tíz vizsga valamelyikén? – kérdezte határozottan Minerva, míg Natsu erőltetett mosollyal az arcán hallgatta a leányzót, miközben kínjában a fejét vakargatta.

– Hupsz! Tényleg nem beszéltem még erről? – puhatolózott kíváncsian Natsu. – Na, mindegy...

– Mi az, hogy mindegy? Maga mocsok, direkt elhallgatta előlünk ezt a fontos információt! Bizonyára szándékában állt kirúgatni minket! – szólt a témához dühösen Rogue. – Ráadásul még mindig úgy vélem, hogy maga csak megjátssza a jó tanár szerepét, holott éppen ugyanolyan senkiházi féreg, mint a többi tanár!

– Rogue, azért óvatosan bánj a szavakkal – ecsetelte magabiztosan Sting, majd folytatta. – Abban igazad van, hogy eddig erről a vizsga dologról nem volt tudomásunk. Ahogyan te, úgy én se örülök ennek, ám én úgy vélem, hogy Natsu-sensei bizonyára okkal nem beszélt nekünk erről...

– Milyen okról beszélsz, te hülye? Nézz már rá! Látszik rajta, hogy elfelejtette a vizsgákat – mondta bosszúsan Rogue, majd felállt a padjából. – Azonban te és a többi áruló csak ne álszenteskedjen!

– Álszenteskedés? Miről beszélsz, Rogue? – Sting a fekete hajúhoz hasonlóan, hamarjában talpra állt.

– Ne játszd a hülyét, Sting! Te és a többiek összejátszotok Natsu-senseijel, hogy aztán minket eltanácsoljanak a suliból – válaszolta erőteljesen Rogue, mire Sting hangosan felnevetett.

– Istenem, hogy te mekkora két lábon járó gyökér vagy. Nem is te lennél, ha nem hordanál itt össze ennyi faszságot!

– Dögölj meg, Sting! – Rogue ezután gyors léptekkel a szőke hajú srác irányába iszkolt.

– Bunyózni akarsz? Állok elébe! – Sting hasonlóan az osztálytársához, verekedéssel szeretett volna felülkerekedni a másikon.

– Abbahagyni! – Natsu hamarjában közéjük lépett, majd mindkét srácot erősen homlokon pöckölte.

– Basszus, ez fájt! – rimánkodott Rogue, aki a két kezével a homlokát dörzsölte.

– Komolyan, hogy tud ennyire erőset pöckölni? – kérdezte hitetlenkedve Sting, aki kínjában szintén a fejét fogta.

– Srácok, elég ebből a gyerekes viselkedésből! – mondta erőteljes hangnemben Natsu, míg az osztályban lévő diákok köpni-nyelni nem tudtak, annyira meglepte őket az osztályfőnökük, aki újból hangnemet váltott. – Ti ketten, leülni a helyetekre! Minerva, te is ülj vissza! Most pedig vázolom a tényeket: valóban kiment a fejemből a vizsgátok. Ám tudjátok, hogy miért? Elárulom ennek okát: az első nap ugye egyikőtök se jött be suliba, amikor is nekem kellett utánatok koslatnom. Második: a következő héten újból megkíséreltem erről a témáról beszélni veletek, ám ti hashajtót akartatok nekem beadni, amit pedig nem hagyhattam büntetlenül. Utána se volt könnyű az élet, hisz ebben az osztályban mindennap történik valami: az egyik verekszik a végzősökkel, a másik az elsőéveseket veri meg, a harmadik beszól az összes tanárnak, a negyedik belopózik a női öltözőbe. A hatodik meg múlthéten annyira rosszul volt, hogy „véletlenül" telibe hányta az igazgatóhelyettest. 

Arról meg inkább ne is beszéljünk, hogy sok az igazolatlan hiányzás, miképp a fél banda nem hajlandó egy büdös mondatot sem tanulni! Ezek után meg higgyem el nektek, hogy ti amúgy tanulnátok a vizsgára? Persze tisztelet a kivételnek, mert szerencsére azért vannak itt néhányan, akikkel nincs probléma és ők minden órára szorgalmasan tanulnak. De sajnos ez a fél társaságra egyáltalán nem igaz! – ecsetelte feldúlt állapotban Natsu, majd leült a székébe, miközben a diákok meg se mertek mukkanni, annyira meglepődtek a dühös férfi láttán. – Jól van, akkor ismertetném a vizsgát. Először is vegyen elő mindenki egy tollat, egy papírt, füzetet, vagy felőlem akár telefonba is írhattok, csak jegyzeteljetek... – kezdett bele nagy sóhaj kíséretében Natsu, az osztály tagjai pedig szófogadóan engedelmeskedtek az osztályfőnöküknek. – Mondanom se kell, de ezeken az írásbeliken mindenkinek kötelező részt venni. Ez a vizsga egy hétig fog tartani, miképp egy nap két tantárgyból is írásbeli tesztet kell tennetek. Kivételt képez a testnevelés, mert ott gyakorlat lesz. 

Szóval a délelőtti vizsga kilenc órától veszi kezdetét, ami körülbelül tizenegy óráig tart, míg a délután vizsga pontosan tizennégy órakor veszi kezdetét, és maximum ez is csak két órás lesz. Aki netalántán délután hamarabb végezne, annak sem kell aggódnia, mert nem kell végig ülnie a két óra hosszát. Hisz az illető amint befejezte az írást, és legalább egyszer átnézte a kérdéseket és a válaszokat, az egyén ezt követően csendben feláll a helyéről, miközben a saját nevével ellátott borítékba elhelyezi a dolgozatokat. Miután sikeresen lezárta a borítékot és a felügyelő tanárnak leadta azt, akkor nincs más hátra, szép csendben hazafelé veszi az irányt.

December tizenegyedikén kezdünk és az utolsó vizsga december tizenötödikéig fog tartani.

Hétfő: délelőtt irodalom, délután pedig informatika.

Kedd: délelőtt matek, délután földrajz.

Szerda: délelőtt történelem, délután fizika.

Csütörtök: délelőtt angolból, délután kémia.

Péntek: délelőtt biológia, délután pedig testnevelésből kell maradandót alkotnotok.

A feladatsorokat az adott tantárgyat tanító személy fogja elkészíteni, így tőlük kell azt megérdeklődni, hogy várhatóan milyen kérdések lesznek a vizsgán. Természetesen titeket történelemből és testnevelésből szerény személyem fog felkészíteni.

Ami még fontos információ: mindig olyan tanár lesz bent a tanteremben, aki egy cseppet sem konyít az adott tantárgyhoz. Azonban most közölném, hogy mi a teendő akkor, ha valami probléma adódna az írásbelin. Például: a felügyelő tanár megszakítva az írást, elveszi a dolgozatodat, majd az első lapon jelzi, hogy „XY" tanuló ezt és ezt csinálta, ebben az időpontban. Ettől függetlenül a delikvens folytathatja tovább a vizsgát, és majd csak a végén fogjuk kivizsgálni, hogy valóban történt-e akkor valami, ahogyan fény derül arra is, hogy a tanárnak vagy a tanulónak van-e az adott ügyben igaza. 

Viszont szólhattok nekem is, ha úgy érzitek, hogy a körülmények nem voltak megfelelőek, ami miatt esetleg nem tudtatok a vizsgára koncentrálni. Újabb példa: valahol hangos zene szól, a tanár fel-alá járkál, amit elvileg ugye nem tehet meg, mert le van írva a házirendben, hogy a 11. E vizsgáin a felügyelő tanár szintén nem hagyhatja el a helyét. Kivételt képez ez alól, ha valakinek problémája adódott, mondjuk rosszul érzi magát, amit aztán kéz felnyújtással jelezhet. A tanár ezután csendben odamegy hozzád és halkan megkérdezi, hogy mi a problémád. Ha észreveszi, hogy csalsz, akkor szintén felállhat a helyéről és pontosan ilyenkor fogja leírni a papírodra, hogy „XY" ezt csinálta, majd óra végén az igazgató előtt kell ezt a problémát kivizsgálni. Lényegében ennyi lenne. Kérdés van?

– Nekem volna – szólalt meg Minerva. – Mi történik akkor, ha valaki megbukik valamelyik vizsgán? Tényleg kirúghatnak minket, ha megbukunk?

– Köszi a kérdést. Ezt el is felejtettem mondani – szólt a témához Natsu. – Igen, ez így van. Aki bármelyik vizsgán is megbukik, annak végleg meszeltek. Kereshet magának új iskolát. Más kérdés esetleg? – puhatolózott Natsu, míg a diákok hangot adtak a nem tetszésüknek. – Sajnálom, ezt a szabályt nem én találtam ki. Ellenben nem kell félnetek! Senki se fog megbukni, ezt garantálom! Húsz százaléktól adjuk meg a kettest. Negyventől hármas, hatvantól négyes és nyolcvan százalék felett az illető ötöst kap. Ugye, hogy nem hangzik lehetetlen feladatnak teljesíteni a minimumot? Simán összeszeditek a kettest. Bízzatok magatokban és akkor nem lesz gond! A vizsgákat illetően van még kérdés?

– Azon a héten pontosan melyik teremben leszünk? – érdeklődte kíváncsian Yukino.

– Ez még nincs eldöntve, de valószínűleg a saját termünkben, a huszonhatos tanteremben lesznek a vizsgák. Más kérdés van? – faggatózott Natsu, és mivel az osztályból senki se szólalt fel, így Natsu következő lépésként a hátára kapta a táskáját, majd elindult az ajtó fele. – Oké, az órának most lett vége! Menjetek haza.

– De Natsu-sensei, még csak nemrég csengettek be. Ráadásul ezután lesz még két irodalom óránk Brandish-senseijel – mondta kissé bátortalanul Levy.

– Brandish-sensei lebetegedett, így ma nem jött iskolába. Helyettesítés szintúgy nincs kiírva, szóval nyomás hazafelé. Viszlát, osztály! – búcsúzott el mogorván Natsu, majd becsapta maga mögött az ajtót.

– Ezt meg mégis mi lelte? – tette fel a kérdést Lisanna. – Ennyire berágott ránk?

– Kit érdekel, hogy mi a baja? A lényeg, hogy mehetünk haza – reagált közömbösen a kérdésre Gajeel, és nem sokkal utána elhagyta a termet Kana, Lisanna, Rogue, Freed, Bickslow, Romeo és Wendy is.

A bent tartózkodók pedig gyorsan Gray köré gyűltek, mert úgy vélték, a fekete hajú fiú talán tudja, hogy a mindig türelmes, magabiztos Natsu-sensei ma mégis mitől lett ennyire ingerlékeny?

– Gray-kun, a sensei tényleg ennyire mérges ránk? – érdeklődte Yukino. – Pedig ettől durvább dolgok is történtek már a suliban, ám azokon egyszer se bosszantotta fel ennyire magát. Az óra elején még jókedvűen vigyorgott is, szóval számomra különös, hogy éppen most akadt ki...

– Jah, most hamar felkapta a vizet. Pedig az ilyen szituációknál mindig nyugodt szokott maradni... – szólt a témához töprengve Sting.

– Oké, néhányan az osztályból valóban sok hülyeséget csinálnak, miképpen most mi is letámadtuk őt a kérdéseinkkel – kapcsolódott be a beszélgetésbe Levy.

– Ráadásul tettük ezt goromba módon – tette hozzá még megjegyzésképp Juvia.

– Nyugi, nem miattunk mérges – nyugtatta meg a barátait Gray, majd folytatta. – Ugyanis ebédszünetben véletlenül meghallottam, hogy Natsu-sensei és Zeref-sensei arról diskuráltak négyszemközt, hogy Nashi-chan, Larcade-kun és még páran az osztályukból összeverekedtek néhány másodikossal. 

– Ne már, komolyan? Nashi-chan verekedett? – kérdezte meghökkenve Minerva. – Na, de miért?

– A pontos okát én sem tudom. Annyi biztos, hogy Natsu-senseinek és Zeref-senseinek tizennégy órakor jelenése lesz az általános iskolában – magyarázta hosszadalmasan Gray, miközben a többiek figyelmesen végig hallgatták a srác történetét.