A Magnoliai Állatpark a várostól hat kilométerre, a Royal üdülőövezetben található, ahol strandfürdő, és egy parkerdő nyújt kikapcsolódást az idelátogatóknak. Az Állatpark ebben a természetes, szinte háborítatlan környezetben kapott helyet egy tölgyerdő mélyén. A harminckét hektáros területen világrészek fogadják a látogatókat, hogy végigjárhassák a „Földet," megfigyelhessék miként élnek a világ különböző vidékein az állatok. A sokszínű állatvilág több mint ötszáz faja, és több mint ötezer egyede él itt, melyek között olyan különlegességekkel találkozhatnak az idelátogatók, mint a fehér tigris, az alakitasia elefánt, a giltenai orrszarvú, a jegesmedve, a homoki tigriscápa, és a nyugati síkvidéki gorilla...

Erza a bejárat előtt várakozott, miközben a hűvös, kissé szeles idő miatt az orcája halványan elvörösödött. A hosszú, vörös színben pompázó haja kilógott a sapkája alól, bár ez egy cseppet sem zavarta Erzát, aki főleg a fülét igyekezte védeni a hűvös, csípős szelektől. Szerencséjére annyira nem fázott, hála a réteges öltözködésnek, és nem utolsó sorban az új fekete színű őszi kabátjának, aminek köszönhetően még jobban el tudta viselni az októberi hűvös időjárást.

A nő körülbelül tíz perce várakozott, amikor is hangos nevetést hallott a távolból. A tekintetével hamar megpillantotta a három embert, akik miután kiszálltak a kocsiból, felkapták magukra a hátizsákjukat, majd jókedvűen a főbejárat felé vették az irányt. Gray zsebre dugott kézzel, a sor végén kullogott, míg Natsu és Nashi kéz a kézben mentek egymás mellett. Azonban a kislány meglátva Erzát, elengedte édesapja kezét, és vidáman szaladt oda Erzához.

– Erza-san! – kiabálta lelkesen Nashi, majd miután odaért az idősebbikhez, mosolygósan megölelte a nőt.

– Nashi-chan, de régen láttalak – mondta kedves hangnemben Erza, és leguggolva a lányhoz, visszaölelte Nashit. – Mesélj, milyen volt az első hónap az iskolában?

– Nagyon jó! Az iskolának hála rengeteg új barátot szereztem – válaszolta vigyorogva Nashi. – A keresztanyukám pedig sok izgalmas dolgot tanít nekünk, és sokszor megdicsért engem, mert szerinte én nagyon aktív vagyok az óráin. Szegény Larcade-kunnal azonban sok gond van, mert amikor unatkozik, akkor inkább alszik órán, ami miatt Mavis néni olykor nagyon bosszús tud lenni.

– Értem. Emlékszem, Larcade-kun egyszer még az írószerben is elaludt, és néhány perc keresgélés után végül anyukám találta meg a bolt egyik zugában. Szóval tartsd rajta a szemed, mert Larcade-kun nagyon ravasz fiú – szólt a témához viccelődve Erza, majd felegyenesedett. – Sziasztok, fiúk!

– Szia, Erza-san – köszönt idétlen vigyorgás kíséretében Natsu. – Nem mondom, egy kicsit jobb időre számítottam. Bár ameddig nem esik, addig nincs probléma.

– Remélem én is, hogy ma nem fog esni – ecsetelte Gray, aki végül beérte a társaságot. – Jó napot, Erza-sensei.

– Szia, Gray-kun. Nagyon izgatottnak tűnsz. Ennyire vágytál az állatparkba? – érdeklődte kíváncsian Erza.

– Naná, hisz eddig még egyszer sem voltam állatkertben, pedig már tizennyolc is elmúltam – reagált magabiztosan a kérdésre Gray, amit Erza döbbenten vett tudomásul. – Nashi-chan, most pedig fedezzük fel a terepet!

– Értettem, Onii-chan! Kalandra fel! – Gray és Nashi végül sietősen a pénztár felé vették az irányt, míg Natsu csak jókat kacagott a látottakon.

– Sose láttam még ennyire lelkesnek Gray-kunt – mondta el e meglátását Natsu, Erza pedig továbbra is némán figyelte őket. – Hé, minden rendben, Erza-san?

– Mi? Jah, persze, nincs probléma. Egyszerűen az előbb csak meglepődtem, ennyi az egész – szólott ismételten Erza. – Ellenben a nagy lelkesedés ellenére ugye tudják, hogy a belépők ára kissé drága mulatság lesz?

– Nyugi, adtam Gray-kunnak pénzt, így ezzel nem lesz gond. Ám észrevettem, hogy az előbb kissé meglepődtél Gray-kun miatt. Hidd el, én is nagyot néztem, amikor közölte velem a minap, hogy a szülei sose vitték el őt kirándulni. Ezzel szemben ma végre-valahára ez a korszak is lezárul az életében, és innentől kezdve igyekszem őt és Nashit még több helyre elvinni, ahol aztán jól érezhetik magukat – magyarázta Natsu, amit Erza érdeklődve végighallgatott.

– Értem. Ez nagyon kedves gesztus a részedről.

– Hát igen, az apák már csak ilyen elképesztő emberek – tette hozzá humorosan Natsu, amin Erza is elnevette magát. – Amúgy régóta ácsorogsz itt? Bár igazán megvárhattál volna minket a városban, mert szívesen érted mentem volna...

– Bocsi, de indulás előtt még csinálnom kellett ezt-azt, és miután sikeresen végeztem a teendőimmel, úgy döntöttem, hogy buszozok egy kicsit – válaszolta tréfásan Erza. – Amúgy csak tíz percig várakoztattál meg, mert ugye egyesekkel ellentétben, én időben ideértem – mondta heccelődve a vörös hajú szépség.

– Hupsz, ez mondjuk tényleg igaz. De ugye délután nem haragszol meg, ha mondjuk a busz helyet én viszlek haza? – puhatolózott kíváncsi tekintettel Natsu, miközben mélyen a másik szemébe nézett.

– Hmm... Ez sok mindentől függ – jelentette ki határozottan Erza, és megszüntetve a szemkontaktust, elindult a pénztárhoz.

– Például mitől?

– Például attól is függ, hogy ma mennyire fogom jól érezni magam – szólt vissza széles mosollyal az arcán Erza, majd elnevette magát.

– Oh, ez esetben nincs probléma, hisz ahol a Dragneelek jelen vannak, ott garantált a szórakozás – zárta le a témát jókedvűen Natsu, és Erzával együtt beérték Nashiékat, akik már izgatottan várták, hogy vajon milyen izgalmakat tartogat számukra az állatkert.

xxx

Fioréban hét éve egyedülálló létesítmény nyitotta meg kapuit, aminek a neve Kék Tenger volt. A négy szintes épületben épült egy Ócenárium és Esőerdőház. A Kék Tenger földalatti szintjén az óceánok élővilága jelent meg a szemük előtt. Az üvegfolyosóban közlekedve az ötszázezer literes akváriumban lévő cápák, ráják, korallok és más élőlények világát figyelhették meg Natsuék, akik közül Gray lelkesen fotózta az állatokat. Szerencséjükre éppen aznap volt esedékes a cápaetetés, ahol a több, mint két méter hosszú homoki tigriscápa reggelijét kísérhették figyelemmel az üvegfolyosóban a park látogatói. Az Ócenárium fölött, a függőhídon átsétálva Erzáék megérkeztek az orangután bemutatóhoz, ami mellett nem sokkal volt látható a „Félelem" barlangja. Erza nem is tartózkodott bent sokáig a barlangban, amikor is megpillantotta a nagyobbnál nagyobb pókfajtákat...

Leo Ösvénye teljesen elkápráztatta a csapat tagjait. A Föld legnagyobb, Alakitasia kontinense rendkívül színes és gazdag állatvilággal rendelkezett. A trópusi esőerdők, a szavanna, a sivatag és a mediterrán vidék élővilága mellett Tenrou szigete külön kategóriát képez a kontinens faunájában. A nem mindennapi sétányon haladva Alakitasia kontinens izgalmas állatvilága számtalan meglepetést tartogatott. Nashi hüledezve figyelte a zsiráfcsaládot, majd ezt követően a többiekkel együtt megetethették a páviáncsapatot, és ahogyan haladtak előre, a kíváncsi társaság találkozhatott a varázslatos Alakitasia kultikus állataival, az antilopokkal, a zebrákkal és az orrszarvúkkal. A Föld legnagyobb szárazföldi állatai, az alakitasiai elefántok is Leo ösvényét gazdagították, csakúgy, mint a törpevízilovak, az oroszláncsalád, a flamingók, a krokodilok és a szurikáták. Itt laktak nem messze a gepárdok is, és Nashiék bepillantást nyerhettek egy tradicionális spriggani falu életébe is.

Giltena, a Föld legkisebb kontinense is számtalan érdekességet rejtett magában. Az állatkertben kengurukat szinte a kezdetektől fogva tartottak, de öt éve először sikerült a földrész emblematikus állatait a megszokott geográfia tematika szerint egy kifutó rendszerben bemutatni. Natsuék többek között találkozhattak a Föld legnagyobb erszényes állatával, a vörös óriáskenguruval, mely a világ legnagyobb ma élő erszényes állata. Mellettük Giltena vadkutyák, vörös bundájú dingók láthatóak.
A nagyobb termetű kakadufajok, melyek Giltena jellegzetes madarai, mint például az inka, rózsás, vagy a sárgabóbitás kakadu a park külső röpdéiben éltek. Az Giltena ház belső terében egy fotókiállítás mellett növénytárlattal is várták a vendégeket, ahol Nashiék olyan jellegzetes növényeket ismerhettek meg, mint például az eukaliptusz vagy a teafa.

A Magnolia Állatpark Sarkvidéke különleges környezetet teremtett az itt élő állatoknak. A természetben több tízezer kilométeres távolságban élő jegesmedvék és pingvinek itt egymás szomszédságában várták a látogatókat. A jegesmedvék kényelmét korszerű, feszített víztükrű medence is szolgálja. A borjúfókák, a pingvinek és a jegesmedvék víz alatti életébe a Sarkvidék panoráma üvegfalainak segítségével a csapat tagjai jobban szemügyre vehették az állatokat. Gray döbbenten figyelte a jegesmedvéket, míg Nashinak a fókák tetszettek a leginkább, akik közül páran többször is az üvegfalhoz nyomták a fejüket, ami miatt a kislány szerint a fókák nagyon viccesen néztek ki.

A kis csapat órák óta járta az állatkertet, aminek hála kezdtek megéhezni. Végül betérve egy zárt, fűtött, kisméretű étterembe, Natsu és Gray leadták a rendelést, míg Erza időközben hátulról átölelte Nashit, aki úgy döntött, hogy a nő lábán helyezi magát kényelembe.

– Éhes vagyok – mondta korgó gyomorral a kislány, aki a kezében lévő éttermi plakát képeit vizslatta.

– Nem kell aggódni, mert nemsokára kész lesz a hamburger – ecsetelte mosollyal az arcán Erza. – Amúgy eddig mit gondolsz az állatkertről? Tetszett a sok-sok látnivaló?

– Igen, tetszett. Főleg a fókák tetszettek nagyon – válaszolta emelkedett hangulatban Nashi. – Viszont a zsiráf család is nagyon szép volt. A kicsi zsiráf volt köztük a legaranyosabb.

– Igen, a kicsi zsiráf tényleg aranyosan viselkedett – szólt a témához Erza. – Azonban a kenguruk is cukik voltak, amikor is ugráltak egyik helyről a másikra.

– Meg a tarantula is aranyos volt, ami éppen megevett egy rovart – jelentette ki vihogva Nashi, miközben Erza már a név hallatán is összerezzent.

– Fúj, de utálom a pókokat – adott hangot a véleményének Erza, majd felsóhajtott. – Nem is értem, hogy néhány ember mit lát bennük aranyosnak... Inkább félelmetesnek mondanám őket...

– Erza-san, ennyire félsz a pókoktól? – faggatózott Nashi, aki miután megfordult, közelebb húzódott Erzához, és mindenféle előjel nélkül megölelte.

– Mondhatni igen, félek tőlük – válaszolta alig halhatóan Erza, miközben gyengéden megsimogatta a lány buksiját. – Amúgy áruld el nekem, ennyire jó az ölemben lenni?

– Igen – reagálta röviden Nashi, majd folytatta. – Erza-san, kellemes az illatod.

– Biztos a parfümömet érzed rajtam.

– Értem. Ez amúgy milyen illat?

– Jázmin.

– Értem – felelte alig hallhatóan Nashi. – Erza-san, szerinted most mi is úgy nézünk ki, mint akik a plakáton szerepelnek? – kérdezte kíváncsian Nashi, amivel nem kis döbbenetet váltott ki a másik emberből.

– Plakát? Milyen pla... – kezdett volna bele értetlenkedve Erza, amikor is a falon megpillantotta a lány által említett plakátot. – Oh, most már értem – tette hozzá még megjegyzésképp Erza, aki alaposan szemügyre vette a képet, amit egy anyát ábrázol, aki éppen a kislányát öleli magához. – Igen, ebben a pózban tényleg nagy a hasonlóság – mondta suttogva Erza, majd szorosan magához ölelte Nashit. – Kellemes érzés ez, Nashi-chan?

– Igen – válaszolta Nashi. – Nagyon kellemes érzés.

– Értelek – szólott ismételten Erza. – Amúgy eláruljak egy titkot? De előtte meg kell ígérned, hogy senkinek sem, még a papádnak sem beszélsz erről. Na, még így is érdekel a titok?

– Igen, nagyon is. Mi a titok? – puhatolózott lelkesen Nashi.

– Tudod, nekem is nagyon kellemes érzés az ölemben tartani téged – ecsetelte sugdolózva Erza, majd mindketten idétlenül vigyorogtak egymásra.

– Látom, nagyon jól kijöttök egymással – mondta el a meglátását Natsu, aki a középiskolás sráccal együtt visszatértek az asztalhoz. – Amúgy a kaja elvileg tíz percen belül kész lesz.

– Remélem is, mert már nagyon éhes vagyok – szólt a témához Gray, majd a fejét az asztalhoz nyomta.

– Nyugi, nem fogsz éhen halni – jelentette ki magabiztosan Natsu, és leült Erza mellé. – Hercegnőm, elhiszem, hogy kényelmes Erza-san ölében lenni, de...

– Semmi baj, Natsu-san. Én engedtem meg neki, hogy az ölemben legyen. Meg amúgy is, most női dolgokról beszéltünk, szóval ne avatkozz közbe a mi kis trécselésünkbe – beszélt eleinte komoly hangnemben Erza, aki végül aztán nem bírta tovább, és jókedvűen, néhány másodperc erejéig elnevette magát.

– Oh, akkor nem szóltam egy árva szót sem – tette hozzá humorosan Natsu, miközben továbbra is a kislányát figyelte. – Hercegnőm, azért ne aludj el, mert ebéd után folytatódik a nagy kaland.

– Jól mondja a sensei. Nashi-chan, még rengeteg állatot nem láttunk, ám kaja után újra lesz elég erőnk ahhoz, hogy ismét folytassuk a felfedező túránkat – ecsetelte ugyancsak vidáman Gray, aminek hála Nashi jókedvűen nézett a fiú irányába.

xxx

A délutáni órákban folytatódott az állatkert felfedezése. Nashi és Gray lelkesen bandukoltak elől, míg Erza és Natsu kicsit lemaradva a fiataloktól, egymással beszélgettek.

– Be kell vallanom, nem számítottam rá, hogy ennyire mókás lesz a mai kiruccanás – kezdett bele a témába Erza. – Sokszor jártam már ebben az állatkertben, de ez az első olyan eset, hogy ennyire élveztem itt lenni.

– Látod? Mondtam én neked, miszerint ahol a Dragneelek jelen vannak, ott garantált lesz a jókedv és a szórakozás – reagált humorosan a nő kijelentésére Natsu. – Mellesleg amúgy egy kicsit meglepődtem...

– Meglepődtél? Mi miatt?

– A hercegnőm miatt – válaszolta mosolygósan Natsu. – Az étteremben úgy nézett rám, mint azelőtt eddig soha. Őszintén, abban a pillanatban fogalmam sem volt, hogy mit csináljak...

– Aha... – reagálta értetlenkedve Erza. – Nem tudom, hogy pontosan mire gondolsz, mert szerintem Nashi ugyanúgy nézett rám és rád, mint azt tette már oly sokszor. Hiszen te mesélted nekem azt, hogy Nashi-chan mennyire kedves az emberekhez.

– Ez igaz – mondta Natsu, majd az égre nézett. – Ezzel szemben biztosra veszem, hogy azzal a tekintettel nekem üzent...

– Üzent? Pontosabban mit üzent?

– Bocsi, de ezt nem árulhatom el – ecsetelte széles vigyorral Natsu, és újra a nőre nézett. – Ez amolyan apa-lánya titok, ami nagyon bizalmas.

– Oh, értem. Hehe, amúgy én nekem is van egy titkom Nashi-channal – beszélt sunyi mosollyal az arcán Erza. – De ugye ahogyan te se, úgy erről a titokról én se beszélhetek.

– Eh, pedig most nagyon kíváncsivá tettél – folytatta a beszédet vihogva Natsu. – Erza-san, amúgy jövő hét szombaton lenne kedved újból velünk kirándulni? Ez alkalommal Zereffék is jönnének velünk, még pediglen a Hakobe hegységbe.

– Hmm... Túrázás a hegyekben? – morfondírozott Erza. – Végül is aznap nincs dolgom.

– Ez remek. Viszont amúgy magaddal hozhatnád Irene-sant is. A múltkor is kedvezményt adott az írószerben. Azonban azt is hozzá kell tennem, hogy amikor arra járok, nekem úgy tűnik, mintha valamiért kivételezne velem... Ezen kívül sokat mosolyog rám. Szerinted ez nem furcsa? – faggatózott Natsu.

– Őő... Anya biztos úgy véli, hogy kedves ember vagy. Bár őt ismerve... – felelte kissé elpirult arccal Erza, aki valójában nagyon jól tudta, hogy az édesanyja miért viselkedik így Natsu jelenlétében. – Anya, már megint a hátam mögött szervezkedsz? Ezt nem hiszem el... – tette hozzá még dünnyögve Erza.

– Mi az? Talán nem szeretnéd, hogy ő is jöjjön?

– Nem, dehogyis! Így is nyaggatott engem a múltkor, hogy el kéne valahova menünk kirándulni, így biztosan nagy örömmel fog velünk tartani – mondta erőltetett nevetés kíséretében Erza.

– Oké, akkor ezt megbeszéltük – zárta le a témát Natsu, majd utolérték Nashiékat, akik csodálkozva tekintettek a két felnőtt irányába. – Mi az, srácok? Miért néztek ránk ennyire furcsán?

– Sensei... Ízé... Önök mióta... Tudja... – hebegte meglepődve Gray.

– De jó, a papa és Erza-san egymás kezét fogják – ecsetelte önfeledten Nashi, aminek hallatán Natsu és Erza zavartan összenéztek, majd döbbenten vették tudomásul, hogy jelenleg is egymás kezét fogják.

– Mégis mikor? – tették fel egyszerre a kérdést, és miután mélyen a másik szemébe néztek, pillanatokkal később hirtelen elengedték a másikat, miközben az arcuk teljesen elvörösödött. – Srá-srácok! Nézzétek, ott eszik a grizzly medve! De érdekes... – mondta erőltetett mosoly kíséretében Erza, és hamarjában a medvék felé vette az irányt.

– Ugye? A macik szerintem is aranyosak – szólt a témához Natsu, aki kínjában a fejét vakargatta. – Amúgy tudnotok kell, hogy fázott a kezünk és ezért fogtuk meg egymás kezét – tette hozzá még megjegyzésképp Natsu, és szintúgy elindult a megnézni a medvéket, miközben Nashi és Gray némán, egy ideig szótlanul néztek utánuk.

– Onii-chan, te is láttad az előbb? – puhatolózott Nashi.

– Mindent tisztán láttam és hallottam – reagálta magabiztosan Gray.

– Hé, Onii-chan, megkérhetlek valamire?

– Mégpedig?

– Segítesz nekem a papát és Erza-sant összehozni? – tette fel határozottan a kérdést Nashi, ám meglepetésére Gray egy cseppet sem jött zavarba a kérdés miatt.

– Oké, benne vagyok. Hisz Natsu-sensei egy ideje már az én apám is – válaszolta jókedvűen Gray. – Ellenben nem szabad kapkodnunk. Várni fogunk a kedvező alkalmakra. Rendben van?

– Igen. Hihi, most már veled is van egy közös titkom – zárta le a témát Nashi, majd ezt követően mindketten úgy tettek, mintha semmi se történt volna...