Mi a szomorúság? A bánat vagy szomorúság egyfajta emberi lelki állapot, érzelem, pszichikai fájdalomérzet, amelyet valamely veszteség, kilátástalan állapot vagy az egyén tehetetlenségérzete idézhet elő. A bánat vagy lelki fájdalom a velünk született emberi alapérzelmek egyike, a talán legklasszikusabb „ekmani" meghatározásban is a hat alapvető érzelem egyike, az öröm, a harag, a meglepődés, a félelem és az undor mellett. A többi primer, azaz az emberiségre egyetemlegesen jellemző érzelemhez hasonlóan a bánatélmény is spontán módon és jól felismerhetően tükröződik az ember arckifejezésén, mimikáján, gesztusain, testtartásán, viselkedésén, illetve a beszéd hangszínén, hanglejtésén, ha ezen megnyilvánulási formák némelyikét kulturális hatások és hagyományok korlátozottan szabályozzák is. A bánat gyakori kísérőjelensége a sírás...

Juvia a konyhában tartózkodott, miközben szemmel láthatólag szomorúan görgette a csokis golyókat a kókuszreszelékben. A lány többször is felsóhajtott, miközben a mellette lévő Levy értetlenkedve figyelte a barátját, aki a mai nap folyamán nem először, ismételten felsóhajtott.

– Na jó, áruld el nekem, hogy mi bajod van? – kérdezte kíváncsian Levy, aki így végül megtörte a számára roppant kínos csendet. – Néhány órája még önfeledten nevetgéltél. Ellenben most rád se ismerek. Hirtelen egyik pillanatról a másikra teljesen elszontyolodtál. Őszintén, történt valami az elmúlt egy órában, amit esetleg én nem vettem észre?

– Ezt bonyolult megmagyarázni, Levy-chan – válaszolta kedvetlenül Juvia, majd abbahagyta a kókuszgolyó készítését. – Vagyis annyira még se bonyolult, de mégis...

– Kezdesz összezavarni – szólott ismételten Levy, akit aggasztott a barátja ingadozó lelkiállapota. – Figyelj, ha elmondod a problémádat, akkor talán tudnék neked segíteni. Szóval áruld el nekem végre-valahára, hogy miért is vagy ennyire bánatos?

– Gray nemsokára megérkezik – mondta alig hallhatóan Juvia, miközben az orcái halványan elvörösödtek.

– Aha, így már mindent értek – ecsetelte sunyi vigyorral az arcán Levy. – Izgulsz, mert a kiszemelted is itt lesz. Nyugi, emiatt nem kell ennyire félned.

– Mi? Fé-Félreértesz, Le-Levy-chan! – hebegte kétségbeesetten Juvia, akinek az arca még jobban elvörösödött. – Én nem vagyok szerelmes Graybe! Ő csak egy gyerekkori barát, akivel újból szeretnék jól kijönni, mint anno régen az általános iskolában. Komolyan mondom, hogy Gray nem tetszik nekem – magyarázta félénken Juvia, míg ezt látva Levy hangosan elnevette magát. – Levy-chan, ez egyáltalán nem vicces!

– Hidd el, ha hallanád magad, akkor te is jókat vihognál – reagált az osztálytársa kijelentésére Levy, aki próbálta abbahagyni a nevetést. – Juvia-chan, legalább lennél magadhoz őszinte. Hiszen a vak is láthatja, hogy teljesen belehabarodtál Gray-kunba.

– E-Ez ne-nem igaz – felelte dadogva Juvia. – Komolyan nem vagyok szerelmes Graybe...

– Oké-oké, legyen igazad, miszerint tényleg csak barátként viszonyulsz hozzá – szólott ismételten Levy, aki jobbnak látta, ha inkább nem erőlteti ezt a témát. – Viszont akkor egyáltalán nem értelek téged. Ha csakugyan nem vagy szerelmes Gray-kunba, akkor tulajdonképpen miért is vagy szomorú?

– Mert azt mondta nekem egy órája, hogy magával hozz egy lányt is – mondta rosszkedvűen Juvia, amit Levy döbbenten vett tudomásul. – Ráadásul hallottam, hogy miközben telefonon beszélgetünk egymással, valamiről vitatkozott „Nashi-channal."

– Mi van? Komolyan létezik a csaj? Én eddig úgy véltem, hogy Sting szokásához híven megint hülyeséget mondott – ecsetelte csodálkozva Levy, aki nem hitte volna, hogy Sting pár hete igazat beszélt, miszerint létezik egy Nashi nevezetű lány. – Basszus, erre egyáltalán nem számítottam. Ezek szerint Gray-kun magával hozza ezt az egyetemista csajt?

– Igen – felelte még mindig búsan Juvia. – Gray annyira kérlelt engem, hogy elhozhassa őt is, hogy végül nem tudtam neki nemet mondani...

– Csajos, most már valóban fogalmam sincs, hogy mi jár a fejedben. A te szavaiddal élve Gray-kun csak egy gyerekkori barát, amin te nem igazán akarsz változtatni – magyarázta el a meglátását Levy, majd folytatta. – Netalántán attól tartasz, hogy Nashi miatt nem fogsz tudni kibékülni Gray-kunnal úgy, mint azt eredetileg eltervezted volna? Ha csakugyan ez az oka, akkor vedd figyelembe, hogy nem olyan régen még nagyon is utáltad Gray-kunt, így most nem várhatod el egyből, hogy minden olyan lesz, mint a régi szép időkben. Szerintem most az lesz a leghelyesebb döntés, ha szép lassan, fokozatosan próbálnál meg kibékülni vele. Mert attól, hogy nem mondja ki, Gray-kun legbelül talán még neheztel ránk a sok szívatás miatt. Végül is nem csak te, hanem mi is sok rossz dolgot tettünk és mondtunk róla, amit mostanra én őszintén megbántam. Azonban mivel Gray-kun elfogadta a meginvitálásodat, ez éppenséggel azt is jelentheti, hogy félig-meddig talán megbocsátott nekünk és meglehet, hogy szándékában áll velünk összebarátkozni – folytatta a téma kifejtését Levy, amit Juvia érdeklődve végighallgatott.

– Levy-chan... – Juvia mielőtt bármit is hozzászólhatott volna a beszélgetéshez, a kapucsengő éles sípoló hangja sikeresen kizökkentette őt az elmélkedéséből. – Ezek ők lesznek – tette hozzá még megjegyzésképp Juvia, aki nem tudta, hogy most mitévő legyen. – Mit csináljunk, Levy-chan?

– Hmm... Mit szólnál ahhoz, ha mondjuk beengednénk őket? – kérdezett vissza tárt karokkal Levy. – Ideje megtudnunk, hogy ki is ez a bizonyos Nashi nevezetű lány...

A két nő lassú léptekkel csoszogott a bejárat irányához, majd miután odaértek, Juvia vett egy mély lélegzetet és mosolygósan kinyitotta az ajtót. Pillanatokkal később meg is pillantották Gray-t, aki jókedvűen köszönt a két lánynak.

– Sziasztok! – mondta mosollyal az arcán Gray, miközben észrevette, hogy az előtte lévők értetlen arckifejezéssel, kissé csodálkozva összenéztek. – Ízé... Valami baj van?

– Őő... Gray-kun, nem úgy volt, hogy magaddal hozol ma egy lányt is? – reagált elsőnként a kérdésre Levy, majd körülnézett. – Ezek szerint mégis egyedül jöttél?

– Dehogyis, hiszen Nashi-chant is magammal hoztam – szólott újonnan Gray.

– Tényleg? Hol van? – puhatolózott kíváncsian Juvia, amikor is érezte, hogy valaki gyengéden a pólóját húzgálja. 

Juvia ennek hatására letekintett, majd nagy döbbenetére megpillantott egy rózsaszín hajú kislányt, aki szintúgy nagy érdeklődve figyelte a másikat. Levy szintúgy meglepődött a fiatal lány láttán, miközben képzeletben homlokon csapta magát. Ebben a pillanatban rájött, hogy ő és Juvia hatalmasat tévedtek Nashival kapcsolatban, akiről kiderült, hogy mégse egyetemista. Azonban a következő kijelentésére egyáltalán nem voltak felkészülve.

– Onii-chan, ő a barátnőd? – faggatózott lelkesen Nashi, amit Juvia tátott szájjal vett tudomásul.

– O-Onii-chan? Ba-barátnő? – kérdezett vissza dadogva Juvia, majd eszébe jutott egy nagyjából két hete lezajlott beszélgetés.

xxx

– Ízé... Mostanában... Tudod, nálatok minden rendben van? – kérdezte kíváncsian Juvia. – Mármint érted...

– Ha erre vagy kíváncsi: már nem élek együtt Silverrel – reagált határozottan Gray, amivel sikeresen meglepte a lányt. – Szeptember elsején elköltöztem, mert már nem bírtam tovább ott maradni. Aznap azt is eldöntöttem, hogy többé nem akarok vele találkozni. A legjobb dolog pedig az, hogy mióta elköltöztem, sokkal jobb kedvem van. Az új lakhelyemen megbecsülnek és szeretnek engem. Az új „apám" pedig tényleg úgy szeret, mintha a saját fia lennék. A kislánya pedig úgy viszonyul hozzám, mintha kezdettől fogva vér szerinti testvérek lennénk.

– Oh, értem. Szóval még se volt igaza – mondta megkönnyebbülve Juvia, majd felsóhajtott. – Ezek szerint Sting „biztos forrása" újfent kudarcot vallott. Én hülye, meg egész nap emiatt idegeskedtem...

– Mármint? Miért is idegeskedtél?

– Ezt most inkább hagyjuk – reagált a kérdésre mosolygósan Juvia, majd felállt a helyéről...

xxx

– Úristen, mekkora egy marha vagyok – bökte ki nagy nehezen Juvia, majd kétségbeesetten a fürdőszoba irányába szaladt.

– Ízé, Juvia jól van? – érdeklődött az osztálytársa felől Gray, aki nem értette Juvia váratlan kirohanását.

– Oh, tudod... Szóval... Na, szóval Juviának egy kicsit fáj a hasa, de ezt leszámítva minden rendben van vele – hazudta erőltetett mosoly kíséretében Levy.

– Értem...

– Hé, Onii-chan, a barátnőd nagyon vicces – szólalt meg újból Nashi.

– Nashi-chan, ő nem a barátnőm. Juvia az osztálytársam, akit már kiskorom óta ismerek – magyarázta el a jelenlegi helyzetet a kishúgának Gray.

– Aha, értem. Ám ez a későbbiekben még változhat – mondta vigyorogva Nashi, majd rögvest a kék hajú leányzó után szaladt. – Juvia-nee, merre vagy? Onii-channal hoztunk neked ajándékot. Gyere elő, Juvia-nee – kiabálta a nő nevét Nashi, miközben izgatottan kereste a születésnapost.

– A kishúgod nagyon energikus személy – ecsetelte Levy, aki jót derült a kislány aranyos viselkedésén.

– Igen, Nashi-chan már csak ilyen. Könnyen barátkozik és szinte bárhol otthon érzi magát – szólt hozzá a témához Gray, majd ő is átlépte a küszöböt. – Nashi-chan, gyere vissza és vedd le a kabátodat!

– Megyek! – válaszolta Nashi, miközben kézen fogva maga után húzta Juviát is.

– Amúgy Nashi-chan, még be se mutatkoztál a többieknek...

– Hupsz, tényleg! – Nashi ezután elengedte Juvia kezét, majd végül a két lány előtt tisztelettudóan meghajolt. – Jó napot, a nevem Nashi Dragneel! Hét éves vagyok! Nagyon örülök, hogy megismerhetlek benneteket – mutatkozott be illedelmesen Nashi.

– Szia, az én nevem Levy McGarden. Örülök a találkozásnak, Nashi-chan – szólott elsőnként Levy.

– Szia, én pedig Juvia Lockser volnék. Gray osztálytársa és...

– Barátnője? – kérdezett közbe Nashi, míg Levy ezt hallva igyekezte elfojtani a nevetését.

– Nem, nem vagyok a barátnője. Szóval...

– De ugye szeretnél a barátnője lenni? – puhatolózott széles vigyorral az arcán Nashi.

– Persze, hogy igen. Vagyis dehogyis! Nem úgy értettem! – felelte bizonytalanul Juvia, míg Nashi jókat nevetett Juvia reakcióján.

– Nashi-chan, nem illik vendégségben így viselkedni. Különben is most teljesen zavarba hoztad Juviát – mondta kissé szigorú hangnemben Gray, aminek hála Nashi felhagyott a nevetéssel.

– Elnézést, Juvia-nee. Kérlek, ne haragudj Nashira. Én csak viccelődni akartam... – mondta könnyes szemmel a rózsaszín hajú kislány.

– Ne-ne sírj, Nashi-chan! – Juvia ezután ölbe kapta a Nashit. – Semmi rosszat nem mondtál az előbb. Tudom én, hogy csak viccelődni akartál velem. Ejnye, Gray! Miért vagy ennyire szigorú az aranyos kishúgodhoz? – teremtette le a másikat Juvia, míg Gray köpni-nyelni nem tudott.

– De-de én nem is... – magyarázta volna bátortalanul Gray, ám Juvia ismét közbe szólt.

– Semmi baj, kicsikém. Ne is hallgass a gonosz bátyádra – nyugtatgatta a kislányt Juvia, aki időközben abbahagyta a pityergést.

– Én gonosz? – kérdezte meglepődve Gray, amikor is Juvia összeráncolt homlokkal újfent feléje nézett. – Vagyis igen, igaza van Juviának. Én vagyok a leggonoszabb teremtmény a világon...

– Látod? Mondtam én neked, hogy a tesód gonosz – ecsetelte jókedvűen Juvia, míg időközben már Nashi is jókat mulatott ezen a szituáción. – Egyébként nem gondoltam volna, hogy ennyi Dragneel él Magnoliában. Sőt, jobban belegondolva, kicsit hasonlítasz az osztályfőnökünkre...

– Hé, Nashi-chan, hogy hívják a papádat? – puhatolózott érdeklődve Levy, aki eddig csendben figyelte az eseményeket.

– Hihi! Az én papámat Natsu Dragneelnak hívják – válaszolta emelkedett hangulatban Nashi, míg Juvia és Levy a döbbenet miatt nem akart hinni a fülének. – Gray-nii pedig a fogadott bátyám.

– Egek, hogy mik vannak... – szólott a témához Juvia, majd Grayre pillantott. – Ezek szerint Natsu-sensei az a bizonyos személy, aki befogadott téged?

– I-Igen – felelte erőltetett mosoly kíséretében Gray, miközben kínjában a fejét vakargatta. – Hupsz, úgy tűnik, ezt elfelejtettem megemlíteni...

xxx

Egy órával később sikeresen megérkezett a többi vendég is, akik ajándékokkal a kezükben lelkesen becsengettek. Levy készségesen beengedte a három embert, miközben Minerva és Sting szokásához híven összeszólalkoztak.

– Srácok, ebből elég! Legalább Juvia-san születésnapján ne veszekedjetek – szólt közbe Yukino, majd a két ember közé állt. – Most pedig békülés gyanánt fogjatok egymással kezet.

– Dehogy rázok ezzel kezet! – mondta gúnyolódva Sting. – Még a végén elkapok tőle valamit.

– Két pofont fogsz mindjárt kapni, ha nem fogod be szépen a pofádat! – ecsetelte mérgesen Minerva.

– Mit mondtál, te pimasz nőszemély? – kérdezte emelkedett hangnemben Sting, amikor is Yukino megragadta az ő és Minervának a kezét. – Yu-Yukino-chan?

– Azt mondtam, fogjatok egymással kezet, mert különben csúnya dolgok fognak történni – mondta vészjóslóan Yukino, aminek láttán a barátai remegni kezdtek. – Bé-kü-lés! – tette hozzá szótagolva Yukino, majd ennek tudatában Sting és Minerva dünnyögve ugyan, de kezet ráztak. – Remek, ugye milyen felemelő érzés kibékülni a másikkal? 

– Remélem, most már boldog vagy – szólott ismételten Minerva, majd elengedte Sting kezét. – Hé, ő meg kicsoda? – Minerva ezután félrelökte a srácot, aki a fenekére huppant.

– Hallod, ha szépen megkérsz, akkor magamtól is arrébb álltam volna – motyogta rosszkedvűen Sting, ám Minerva ügyet sem vetett rá. – Hé, Minerva...

– Aranyos! – kiáltott fel boldogan Minerva, majd magához ölelte a kislányt. – Egyelek meg, nagyon aranyos vagy! Hogy hívnak, kicsikém?

– A nevem Nashi Dragneel – válaszolta szintúgy mosollyal az arcán Nashi, majd visszaölelte a fekete hajú nőt. – Onee-san, te nagyon gyönyörű vagy!

– Oh, mily kedves szavak egy tündéri kislánytól – mondta még mindig vidáman Minerva, miközben a szőke hajú fiú döbbenten figyelte a két lányt.

– Na, mi van? Meglepődtél, hogy Minerva-sannak van egy ilyen oldala is? – érdeklődött mosolygósan Yukino. – Bár sokszor mogorvának tűnik, ám Minerva-san valójában tud aranyos is lenni. A kisgyerekeket például imádja ölelgetni, mert szerinte a gyerekektől nincs cukibb lény a világon.

– Azért ezzel az érvvel nem értek teljesen egyet – reagált álmélkodva Sting, majd hirtelen felkiáltott. – Ácsi, az előbb csakugyan azt mondta, hogy ő egy Dragneel?

– Igen, ő Nashi Dragneel, aki nem mellesleg Natsu-sensei lánya – kapcsolódott be a beszélgetésbe Levy. – Ráadásul a sensei nemrégiben Gray-kunt fiává fogadta...

– Mi? – kérdezte tátott szájjal Sting és Yukino. – Ez komoly?

– Jól van, döntésre jutottam: mostantól fogva én nevelem fel Nashi-chant! – jelentette ki magabiztosan Minerva.

– Kész, vége! Ez a nő teljesen lökött! Felfogta egyáltalán, hogy ez a kislány Natsu-sensei gyereke? – kérdezte még mindig meglepődve Sting, aminek hála Minerva feléje tekintett.

– He? Mi van Natsu-senseijel? Egyáltalán miért is beszélünk most róla? – puhatolózott érdeklődve Minerva.

– Basszus, ez tényleg hülye... – sóhajtotta bosszúsan Sting, majd hosszas magyarázkodás követően végre-valahára megkezdődhetett Juvia születésnapi partija.