Elérkezett a régen várt pillanat. Szeptember huszonkilencedikén, délután három órakor a 11. E szembenéz a Fairy Tail röplabda csapatával, ahol az új szabályoknak megfelelően mindkét együttesben négy lány és két fiú játszik majd. A lelátók zsúfolásig megteltek, hisz az iskolában kitudódott az a hír, hogy ez a sorsdöntő meccs Natsu-sensei és Serana-sensei számára roppant nagy fontossággal bír. Hiszen a két férfi tisztában volt azzal a ténnyel, hogy az állásuk jelenleg a diákok kezében van. Kizárólag a tanulókon múlik, hogy végül melyik férfinak kell elhagynia a Fairy Tailt.

Serena a saját együttesének magyarázta a taktikáját, miközben a másik oldalon Erza próbált lelket önteni a tizenegyedikesekbe, akik szomorúan vették tudomásul, hogy az osztályfőnökük ebben a nehéz pillanatokban nincs velük. Sőt, a mai nap folyamán még senki se látta Natsut az iskolában, aminek köszönhetően sokan rosszindulatból azt hangoztatták, hogy a férfi beijedt és nem akarja azt végignézni, miképpen az osztályát a mai mérkőzésen csúnyán elverik. Természetesen e pletykák azért is terjedhettek el ilyen gyorsan, mert az iskola kilencvenkilenc százaléka a röplabda csapatnak szurkolt. A diákok jelentős többsége egyáltalán nem szimpatizált a 11. E osztályával, ellenben még így is akadt néhány tanár, akik hangos buzdítással szurkoltak a kedvenceiknek.

A hat testnevelés tanáron kívül Dimaria Yesta, Brandish μ, Ichiya Vandalay és Jose Porla voltak azok a személyek, akik reménykedtek abban, hogy ezt a meccset a tizenegyedikesek nyerik meg.

Erza-sensei és a kollégái ráadásul jóval a mérkőzés előtti héten arra a döntésre jutottak, hogy a maguk módján fognak segíteni Minerváéknak. Bár Natsu „fontos elfoglaltságra" hivatkozva nem jelent meg az edzéseken, de ezzel szemben a kollégái elvállalták a felkérést, miszerint ezalatt a rövid idő alatt edzőpartnerei lesznek a diákoknak, miközben egymás ellen játszanak majd gyakorló meccseket. A felkészülés jól sikerült és Grayjék azzal a tudattal indultak el a pálya irányába, hogy ők mindent beleadtak és ennek tudatában mindent megtesznek annak érdekében, hogy a végén nyertesként vonuljanak le a parkettről.

– Ma sem jött el – sóhajtotta kedvetlenül Gray, miközben maga elé nézett. – Sensei, mégis hol van?

– Gray-kun, ne csüggedj emiatt – reagált a fiú kijelentésére Erza, majd gyengéden megérintette Gray hátát. – Natsu-sensei nyomos okkal van távol az iskolától. Azonban ne hidd azt, hogy megfutamodott – tette hozzá még megjegyzésképp Erza. – Gray-kun, a sensei most...

– Kérem, ne mondjon többet. Tudom jól, hogy Natsu-sensei sose hagyna cserben minket. Azonban sajnálnám azt, hogyha úgy nyernénk meg a mai mérkőzést, hogy azt a sensei egyáltalán nem látta – mondta most már mosollyal az arcán Gray, majd pillanatokkal később elindult a csapattársai irányába, akik már vártak rá.

Hogy a mai mérkőzés még izgalmasabb legyen, a Fairy Tail egy profi kommentátort is meghívott azzal a céllal, hogy élőben közvetítse a röplabda meccset. Jason, Magnolia egyik leghíresebb kommentátora jelent meg személyesen, akiről tudni kell, hogy anno a középiskolát a Fairy Tailben végezte el. Ráadásképp a férfi eléggé „egyedi" személyiség volt. Jason vékony testlakatú, szőke göndör hajú, amit középen mindig felzselézve hordott. Jasont nagyon könnyű felismerni. Mindig egy rózsaszín pólót, kék farmert, barna cipőt és egy fekete napszemüveget visel. Ahova megy, akkor általában magánál hordja a fehér válltáskáját is, amiben a kamerája van. Jason mindig energikusan és vidáman viselkedik. Könnyen el tudja ragadtatni magát, de mindent pozitívan fog fel. Viszont azt senki se tudta megmondani, hogy Makarov igazgató miképp szedte rá arra, hogy a férfi ma idejöjjön. Sok diák ellenben úgy vélte, hogy nem nagyon kellett győzködni Jasont, hisz ő bármikor, bárhova elindul. Elég egy telefon, és már úton is van a helyszín felé...

– Üdvözlök mindenkit! A nevem Jason! Abban a megtiszteltetésben részesülhettem, hogy én közvetíthetem eme fontos röplabda mérkőzést. A tét nagy, de ezzel mindkét csapat tisztában van. Ellenben ne is szaporítsuk tovább a szót.

Kezdjük a játékosok bemutatását! A 11. E kezdőfelállása: Minerva Orland, Yukino Aguria, Gray Fullbuster, Levy McGarden, Sting Eucliffe és Juvia Lockser.

A Fairy Tail Röplabda Klub kezdőfelállása a következő: Mickey Chickentiger, Chico C Hammitt, Heine Lunasea, Juliet Sun, Joey Fullborn és Wan Chanzi.

A csapatok pedig ebben a pillanatban megkezdték a játékot. Wan feldobja a labdát és tiszta erőből megüti. Juvia vetődik, de nem tudja visszajuttatni a labdát...

xxx

– Az állás eddig nagyon egyoldalú, huszonhárom-tízre vezet a röplabda csapat. Juilet remek mozdulattal fogadja a labdát, Mickey feladja azt Chiconak, aki már ugorva várta a passzt. Szép ütés. Huszonnégy-tizenöt. Julietnél van most a labda. Feldobja és átüti a másik oldalra. Minerva fogadja, és Yukino adja fel Levy-nek. Ő erőből megüti, de Heine sáncolja. A labda a tizenegyedikesek oldalára esik. Huszonöt-tizenöt. Vége az első játszmának – mondta jókedvűen Jason, miközben kíváncsian várta, hogy mi fog majd történni a második szettben.

A 11. E játékosai csalódottan ültek le a kispadra, miközben egy mukkot se szóltak egymáshoz. Erza ezt látván kétségbeesett, miközben azon agyalt, hogy vajon mikképpen tudná felvidítani a kölyköket.

– Se-semmi baj, hisz még simán fordíthatunk az álláson. Még nincs veszve semmi. A következő két játszmát megnyerjük, szóval... – mondta bizonytalanul Erza, amikor is hirtelen a hat diák elnevette magát.

– Erza-sensei, maga nagyon vicces személyiség – ecsetelte nevetve Minerva. – Mindig is úgy véltem, hogy ön minden körülmények között erős és határozott nőszemély, aki nem fél semmitől és senkitől sem. Ráadásul néha annyira komolyan viselkedik, hogy az már számomra ijesztő...

– Jaja, ez igaz! Erza-sensei, lehetne egy kicsit lazább – szólt a témához ugyancsak vidáman Yukino. – Lazítson és élvezze az életet!

– Egyetértek. Sensei, ne izguljon feleslegesen annyit – mondta mosolygósan Juvia.

– De-de a mérkőzés – dadogott meglepődve Erza.

– Hát igen, ez az első szett borzalmasan sikerült és akkor még finoman is fogalmaztam – reagált a nő kijelentésére Levy, majd felpattant a helyéről. – Őszinte leszek: egy kicsit megrémített az, hogy ennyi ember előtt kell játszanom, miközben a szurkolók többsége a másik csapatnak drukkol. De most már úgy érzem, hogy minden rendben lesz.

– Én is így éreztem, és emiatt bénáztam annyit – tette hozzá vigyorogva Sting. – Azonban már nem érzem úgy, hogy a másik csapat annyival jobb lenne nálunk. Sőt...

– Kivételesen most jók a megérzéseid – szólott újból Minerva, aki megtörölve az arcát, felállt a padról. – Az első szettet nem ők nyerték meg, hanem mi vesztettük el. Viszont a második játszmában bebizonyítjuk a kárörvendőknek, hogy a 11. E mit is tud valójában!

– Igen! – kiáltották magabiztosan Yukinóék, majd mind a hatan magabiztosan visszasétáltak a pályára.

– Kezdődjék hát a második szett! A csapatoknál nem történt játékos csere. Minerva szervál és már az első labdaérintésből előnyhöz juttatja csapatát. A labda ismét azt ő kezében van, és a remek szervájának köszönhetően tovább növelte a tizenegyedikesek előnyét.

Az állás már valamennyivel szorosabb, mint az első szettben. Sting és a többiek minden bizonnyal eltökélték, hogy mostani játszmában kiegyenlítenek. Az állás eddig huszonegy-húsz. Lassan, de biztosan a végéhez érünk. Juviának hála a különbség megint nőtt. Joey nem tudja átütni az előtte tornyosuló páros falat, nevezetesen Gray-t és Stinget. Minden ütése visszapattan. Sajnos, most nagyon gyengén teljesít. 

Akárcsak Wan, aki a felé tartó labdákat a második játszmában kifejezetten rosszul fogadja. Amennyit csak lehetett az alapvonalon túlra juttatta. Joey és ő szóváltásba keveredik, ami miatt a hangulat csak még feszültebbé tette a játékukat. Végül Levy megadja a kegyelemdöfést. Huszonöt-húsz. Vége a második játszmának is. Az állás eddig egy-egy. A harmadik és egyben utolsó szett dönti el, hogy ma ki lesz a végső győztes – hangoztatta lelkesen Jason, aki továbbra is nagy izgalommal kommentálta a látottakat.

„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."

A lelátón ülők nem hittek a szemüknek. Felfoghatatlan rejtélyként élték meg azt, ahogyan a 11.E a második szettben magabiztos játszmával, esélyt se hagyva egyenlített ki. Ám a diákokon kívül a legidegesebb kétség kívül maga Serena-sensei volt, aki szitkozódás közepette többször is belerúgott a padba, majd végül az ásványvizes palackokat is jó néhány méterre arrébb rúgta. A férfi goromba hangnemben kritizálta a játékosait, akik félelmükben meg se mertek mukkanni. A másik oldalon is hallották, ahogyan Serena eszét vesztve őrjöng.

– Beteg állat – mormogta alig hallhatóan Yukino. – Ez az ember nem normális...

– Ne izgulj – súgta oda neki Minerva. – Még egy játszma, és ettől a rohadéktól örökre megszabadulunk.

– Remélem is. Ez a szemétláda két évre elvette a kedvemet a röplabdától. Miatta majdnem feladtam az álmomat – mondta kissé szomorkásan Yukino.

– Álmunkat – helyesbített Minerva. – Hisz mindkettőnk álma egy és ugyanaz.

– Bocsi, igazad van – mondta most más mosolygósan Yukino, amikor is észrevette, hogy Gray furcsán viselkedik. – Gray-san, minden rendben? Nagyon vörös az arcod...

– Persze, jól vagyok. Csak egy kicsit elfáradtam – válaszolta Gray, miközben letörölte az izzadságot a homlokáról. – Nyugi, nem lesz bajom. – Gray ezután felállt a helyéről, majd a pályára bandukolt.

– Ez így nem lesz jó – mondta el őszintén a véleményét Sting. – Gray szemmel láthatólag nagyon elfáradhatott. Ha sokáig elhúzódik a harmadik játszma, akkor mi bizony nagy bajban leszünk.

– Egyetértek. Miképpen biztosra veszem, hogy a röplabda csapat ezt a szettet már komolyabban fogja venni – tette hozzá még megjegyzésképp Juvia, aki ráadásul aggódott a fekete hajú fiú miatt.

– Nem értem, hogy miért merült ki ilyen hamar. Pedig az edzések alatt... – kezdett volna bele a témába Levy, ám Minerva közbe szólt.

– Megértem Gray-t – ecsetelte Minerva, aki közben ökölbe szorította a kezét. – Ő, én, mi... Jelenpillanatban nagy terhet „cipelünk", ahogyan most fog eldőlni, hogy ugyan kit fognak kirúgni az iskolából. Nyilvánvaló, hogy a tét nagysága miatt merült ki ilyen hamar. Azonban emiatt nem lehet hibáztatni. Hisz én is érzem, hogy ez egy nagyon nehéz játszma lesz.

– Erza-sensei! A harmadik szettben, ha rosszul állnak a dolgok, azonnal kérjen időt. A vége előtt is tegyen ugyanígy – szólt az idősebbikhez Yukino, majd a társaival együtt a pályára léptek. – Bármibe is kerüljön, nekünk mindenáron nyernünk kell! – kiáltotta határozottan Yukino, és megkezdődött az utolsó játszma.

„A győzelem megszerzéséhez az egyetlen elem, amire minden másnál nagyobb szükség van, az a csapatmunka, de a csapatmunka ugyanakkor a legrémisztőbb fogalom, amivel az ember szembetalálkozhat. Belépni egy csapatba azt jelenti, hogy feladod az egyéniséged egy részét, hajlandó leszel megtenni bármilyen áldozatot, ami szükséges egy nagyobb cél érdekében. Ha hajlandó vagy ezekre a dolgokra, hogy tényleg csapatjátékossá válj, akkor siker fog következni. De egy figyelmeztetés: győződj meg arról, hogy a siker, ami jön, az a siker, amire szükséged van!"

– A Fairy Tail Röplabda Klub úgy látszik összeszedte magát! A látványos játékuknak köszönhetően tizenhárom-tízre vezetnek és a különbség Gray hibájának köszönhetőn még nagyobb lett. Szegény srác, ebben a játszmában túl sokat hibázik. Ellenben a csapattársai se sziporkáznak. Talán a tét az, ami miatt hibát, hibára halmoznak? Lehetséges, ám Mickey egy briliáns mozdulattal tizenöt-tízre módosította az állást. És igen, Erza-sensei is úgy érzi, hogy most a legcélszerűbb időt kérnie – mondta emelkedett hangulatban Jason, míg a tizenegyedikesek leülve a padra, ittak néhány korty vizet.

– Gray, minden rendben? – kérdezte kíváncsian Erza, majd megérintette a fiú homlokát. – Úristen, neked hőemelkedésed van. Bolond vagy, Gray? Ha így folytatod, azzal csak tovább rontasz a helyzeteden. Fenébe, így nem engedhetlek fel a pályára...

– Miről beszél, sensei? Semmi bajom – mondta nehézkesen Gray, majd lassan feltápászkodott a helyéről.

– Gray, ne csináld ezt! Nem fogod kibírni a meccs végéig – szólott újból Erza, ám Gray egyszerűen kikerülte a nőt. – Gray, állj meg!

– Nem tehetem, Erza-sensei. Innen már nincs visszaút. Történhet velem bármi, én a végsőkig küzdeni fogok. Többé már nem futamodok meg. Amíg van bennem erő, addig küzdeni fogok érte...

– Küzdeni érte? – Erza most már értette, hogy a fiatalabbik miért viselkedik ennyire makacsul. – Egek, Gray...

– Minket se felejts el, Gray! – szólt utána magabiztosan Juvia, aki a barátaival együtt a fiú után ment. – Úgy tűnik, a sors csak azokat segíti, akik teljes elszántsággal ki tudnak tartani valami mellett. Én, te és a többiek elhatároztuk, hogy mindenáron kirúgatjuk Serena-senseit! Kerül, amibe kerül, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy Natsu-sensei továbbra is az iskolában taníthasson. Ha pedig ehhez az kell, hogy a kimerültségig játszunk: ám legyen, benne vagyok!

– Jól mondod, Juvia-san! Az esélyek talán nem nekünk kedveznek, de ez nem jelenti azt, hogy nincs esélyünk a győzelemre – reagált a lány kijelentésére Sting, majd gyengéden megpaskolta Gray vállát.

– Ha kikapunk, nekünk végleg befellegzett. Ezzel, gondolom, mindenki tisztában van – szólt a témához Minerva, majd folytatta. – Egyszer már mondtam nektek, de most újra megismétlem: „A lehetetlent a lehetségestől pusztán az különbözteti meg, hogy mekkora elszántság munkál az emberben." Ugye nem kell taglalnom eme idézet jelentését?

– Nem szükséges, Minerva-chan – válaszolta elszántan Levy. – Jól van, eljött az idő, hogy seggbe billentsük Serena csapatát egyszer, s mindenkorra!

– Az összhang adott, a lelkünk erős! Srácok, ezen a meccsen valóban az életünk múlik! Mindent vagy semmit alapon, de egy pillanatra sem állunk le a támadással! – üvöltötte érthetően Yukino, és pillanatokkal később folytatódott a játszma.

A 11. E elszánt produkcióval igyekezte ledolgozni a hátrányát, miközben szemmel láthatólag feljavult a játékuk. Azonban hiába a hatalmas küzdeni akarás, a tizenegyedikesek nem tudták csökkenteni a hátrányukat a rivális együttes ellen, akik huszonnégy-tizenkilencre vezettek. A játék legkritikusabb idejét élték át Grayjék. Egy, mindössze egyetlen egy pont kell a röplabda csapatnak ahhoz, hogy győztesen hagyhassák el a csarnokot. Eközben Minerváék kétségbeesetten agyaltak azon, hogy miképpen lehetne ebből a vesztésre álló játszmából végső nyertesként kikerülni. Erza újból időt kért, ezzel szemben most ez se oldotta meg a problémájukat. Lassan csoszogtak fel a pályára, miközben lehajtott fejjel néztek maguk elé. Fogalmuk sincs, hogy mitévők legyenek. Már éppen kezdték feladni, amikor is a lelátón megjelenve egy férfi, hangosan, torkaszakadtából kiabálni kezdett. A nézők és a játékosok egyaránt a rózsaszín hajú irányába néztek. A diákjainak szinte kivétel nélkül könnybe lábadt a szeme, annyira boldogok voltak az osztályfőnökük láttán.

– Ne adjátok fel, 11. E! – üvöltötte határozottan Natsu. – Amikor azt mondjátok magatokban, hogy „Kész, vége, ennyi volt, feladom!", akkor gondoljatok arra is, hogy ilyenkor a világban, másvalaki azt mondja: „Egek, micsoda lehetőség!" Csak az számít, hogy tudd, mit akarsz, és küzdj érte! Bízzatok magatokban. Többet tudtok, mint azt ti hinnétek! Együtt legyőzhetetlenek vagytok! Értitek? Ha összefogtok, senki se tud titeket megállítani! Ezért is történjen bármi, ne nézzetek le! Csakis előre tekintsetek! Ne adjátok fel, 11.E! – ecsetelte magabiztosan Natsu, aki néhány kollégájával együtt hangosan buzdítani kezdte a tizenegyedikeseket.

– Hihetetlen fickó – súgta oda Sting a fekete hajú fiúnak, aki időközben letörölte a könnyeit.

– Valóban az – válaszolta mosolyogva Gray, majd a két kezével erősen megütötte az arcát. – Mi fogunk nyerni!

– Persze, hogy mi nyerünk – mondta széles vigyorral az arcán Minerva. – Nem létezik, hogy ezt a meccset elveszítsük.

– Ez a beszéd, Minerva-san! – tette hozzá még megjegyzésképp Yukino. – Az összhang adott, a lelkünk erős!

– Az összhang adott, a lelkünk erős! – ismételte meg Juvia is a barátja szavait.

– Bizony-bizony! Az összhang adott, a lelkünk erős! Ti pedig kedveskéim, készüljetek a kudarcra – folytatta tettre készen Levy, amikor is sikeresen fogadta a labdát, majd Sting feladva a labdát Juviának, a kék hajú leányzó átütött a sáncon, így a különbség már csak négy pont volt.

A differencia lassacskán kezdett lecsökkenni, miközben a Fairy Tail Röplabda Klub hiába igyekezte bevinni a kegyelemdöfést, a játékosok minden pontszerzési kísérlete kudarcba fulladt. Pedig sokszor csak egy mini méter választotta el őket a győzelemtől. Azonban a szerencse a tizenegyedikesek pártját fogta, akik nem kímélve a saját testi épségüket, mindent megtettek annak érdekében, hogy a különbség eltűnjön a két együttes között. Végül az erőfeszítésüknek meg lett az eredménye. Minerva rést találva a sáncon, teljes erőből átütötte a labdát, aminek köszönhetően az állás huszonnégy-huszonnégyre módosult.

Ezt látván Serena-sensei időt kért, majd dühösen leszidta a diákjait. A férfi egyszerűen nem akarta elhinni, hogy a mai nap folyamán az ő csapata fog vereséget szenvedni. A gondolattól, miszerint vereség esetén el kell hagynia a biztos jövedelemmel rendelkező állását, még ingerültebbé tette a férfit, aki szitkozódva visszazavarta a játékosait a pályára.

A játék folytatódott és innentől kezdve az a csapat nyer, aki két pontos előnyt tud szerezni a másikkal szemben. Öt perce zajlik a mérkőzés és az állás huszonnyolc-huszonnyolc. Mickey adja fel a labdát Chiconak, ám a lány pontszerzési kísérletét Juvia sáncolja, és a labda a másik csapat térfelére pattan. Huszonkilenc-huszonnyolcra vezet a 11. E, és a labda Sting kezében van. A szőke hajú fiú vett egy mély lélegzetet, majd minden erejét összeszedve, átütötte a lasztit a másik csapat térfelére. Wan sikeresen fogadja a labdát, míg Heine feladva azt Joey-nak, a fiú Sting irányába ütötte a lasztit. A szerencsétlen srácnak ideje se volt felemelni a karját, így a labda egyenesen fejen találta őt.

– Basszus, ez nagyon béna volt a részemről – mondta fogcsikorgatva Sting. – Levy-chan!

– Elérem! – üvöltötte a kék hajú leányzó, aki elrugaszkodva a talajtól, fél kézzel Juvia irányába ütötte a labdát. – Juvia-chan!

– Megvan! – mondta magabiztosan Juvia, majd ugrásból elütötte a labdát, ám Mickey és Juliet sáncolása miatt a labda ismét az ő térfelükre került. – Fenébe...

– Ne aggódj, megszerzem! – válaszolta Minerva, aki egy nagy vetődéssel visszaütötte a játékszert. – Yukino!

– Fejezzük be! – ecsetelte elszántan Yukino, miközben a csapattársai közül többen is a háló felé rohantak és szinte egyszerre ugrottak fel.

– Yukino! – mondta ki határozottan a lány nevét Sting, amivel sikeresen elhitette az ellenfeleivel, hogy ő üti el a labdát. – Ezt nagyon benéztétek – tette hozzá még vigyorogva Sting. – Gray!

– Add nekem! – kiabálta erőteljesen Gray, míg Yukino pontos passza célba ért. – Sayonara, Serena-sensei! – Gray lövésébe még Wan bele tudott érni, ám a labdát már nem tudták visszaütni.

– Ez-ez hihetetlen! – üvöltötte kedélyesen Jason, majd felpattant a helyéről. – Gray Fullbuster megszerzi a győzelmet az osztályának! Döbbenetes volt azt végignézni, ahogyan az esélyeket meghazudtolva, vert helyzetből a 11. E nemcsak, hogy talpra állt, hanem még le is győzte a Fairy Tail Röplabda Klubot, akik elvileg a mérkőzés favoritjai voltak. Ellenben ma semmit se tudtak tenni a 11. E ellen. Ez a csapat valami eszméletlen teljesítményt nyújtott! – magyarázta el lelkesen a meglátását Jason, míg a 11. E tagjai maguk se akartak hinni a szemüknek.

Eleinte egy helyben állva, döbbenten néztek egymásra, amikor is Erza berohanva a pályára, önfeledten magához ölelte Gray-t. Ekkor tudatosult bennük az, hogy ez nem álom, és az előbb tényleg legyőzték a röplabda klubbot. Pillanatokkal később mindenki a fekete hajú fiúhoz futott, majd szorosan átölelték a srácot, aki a társaihoz hasonlóan a könnyeivel küszködött.

– Nyertünk – mondta halkan, alig halhatóan Gray. – Nyertünk...

– Jól mondod, mi nyertünk! – válaszolta boldogan Sting.

– Sikerült! Megcsináltuk! – Minerva és Yukino egymást ölelték meg, miközben Levy egyszerre próbálta meg őket átölelni. – Nyertünk!

– Hurrá, nyertünk! – ecsetelte mosolygósan Juvia, majd a magasba emelte a kezét.

– Gratulálok nektek! – kapcsolódott be az ünneplésbe Natsu, aki megállt a társaság előtt. – Büszke vagyok rátok! Csodálatos az, amit ma véghez vittetek – tette hozzá még megjegyzésképp Natsu, amikor is Gray és Sting kivételével a lányok mindenféle előjel nélkül ráugrottak a férfira, aki így hanyatt vágódva a földre huppant.

– Natsu-sensei! – mondták egybehangzóan a lányok, akik egytől egyig sírtak. – Kérjük önt, sensei: legközelebb ne csináljon ilyet. Soha többet ne tegye fel tétnek az állását! Maga megígérte nekünk, hogy megvéd minket és segít az osztályunkon, szóval emiatt sem hagyhatja el a Fairy Tailt!– folytatták sírdogálva a diáklányok, majd ezt követően elengedték a férfit, aki végül feltápászkodott a földről.

– Aggodalomra semmi ok. Ez volt az első és az utolsó eset, hogy az állásomat tettem fel tétnek. Miképpen megígérem nektek, hogy a szóbeli érettségi napjáig az osztályfőnökötök maradok. Ahogyan indokolatlanul az én osztályomból senkit se fognak elbocsátani. Rendben van? – kérdezte mosolygósan Natsu, miközben észrevette, hogy Gray furcsán viselkedik. – Gray-kun?

– Natsu-sensei... – beszélt nehézkesen Gray, majd hirtelen az egész testével előre dőlt.

– Gray-kun! – Natsu még idejében elkapta a fiút, így az nem sérült meg. – Gray-kun, az arcod vörös... Csak nem? Lázasan játszottad végig a mérkőzést?

– Sajnálom, Natsu-kun. Próbáltam lebeszélni erről a döntéséről, de nem hallgatott rám – kapcsolódott be a beszélgetésbe Erza.

– Ugyan, Erza-san. Ez nem a te hibád – válaszolta magabiztosan Natsu, majd a hátára kapta a fekete hajú fiút. – Elviszem Gray-kunt a gyengélkedőre. Ti pedig menjetek vissza a huszonhatos tanterembe – tette hozzá még megjegyzésképp Natsu, majd Grayjel elindult a gyengélkedő irányába.

– Mi lesz a huszonhatos teremben? – érdeklődött kíváncsian Levy.

– Natsu-sensei megkért minket arra, hogy a meccs után ünnepeljük meg együtt, hogy sikeresen legyőztétek Serena-sensei csapatát – felelt a kérdésre Erza, amit a tanulók tátott szájjal hallgattak.

– Várjunk, ezek szerint Natsu-sensei azért késett ma, mert bulit akart nekünk rendezni? – kérdezett vissza meglepődve Minerva. – Ráadásul egy pillanatig se kételkedett bennünk? Tényleg ennyire biztos volt abban, hogy mi győzünk?

– Természetesen száz százalékig biztos volt abban, hogy az ő osztálya nyeri meg a mai röplabda találkozót – kapcsolódott be a témába Zeref, aki mögött több tanár is felsorakozott. – Azonban annak is megvolt az oka, hogy az utóbbi időkben miért is nem volt ideje veletek foglalkozni...

– Hogy érti ezt, Zeref-sensei? – érdeklődött kíváncsian Yukino.

– Yukino-chan, nézz oda! – Zeref ezután Serena-sensei irányába mutatott. – Látod, hogy ki van ott?

– Ez nem lehet igaz! Onee-san? – Yukino meglepően vette tudomásul, hogy a nővére az iskolában van. – De miért van itt? Egyáltalán mit akar Serenától?

– Diszkréten letartóztatja és jelenleg is ismerteti Serena-sensei jogait – reagált a kérdésre Zeref, amit a diákok nem akartak elhinni. – Natsu az elmúlt másfél hétben felkeresett néhány nőt, akik anno a Fairy Tailben tanultak, és akiket minden bizonnyal Serena szexuálisan zaklatott. Az öcsém elmagyarázta nekik, hogy mit szándékozik tenni azzal a gazemberrel, így nem volt nehéz őket rábeszélni arra, hogy Serena ellen valljanak. Huszonegy ember vádolta meg Serenát azzal, hogy régen mocskos dolgokra kényszerítette őket. Ráadáskép fényképekkel és videókkal megzsarolta az egykori diákjait, akik ennek tükrében nem mertek feljelentést tenni a rendőrségen. Viszont most már szembe mertek szállni Serena ellen. Ez pedig leginkább Natsunak és Sorano-channak köszönhető. Hála nekik, az a mocsok elnyeri a méltó büntetését.

– Ér-értem – válaszolta bizonytalanul Yukino.

– Zeref-sensei, ha ez igaz, akkor Natsu-sensei miért mondta azt, hogy feltette tétnek az állását? – puhatolózott kíváncsiskodóan Juvia.

– Várjunk, ezek szerint valójában nem is volt itt semmiféle fogadás? – faggatózott csodálkozva Sting. 

– Tévedsz, Sting-kun. Az öcsém valóban fogadást kötött Serenával. Tette ezt Makarov igazgató szeme láttára – szólott újból Zeref. – De most már nem kell emiatt aggódnotok. Inkább menjünk a teremhez.

– Ácsi, sensei! – szólt közbe mérgesen Minerva. – Erre a kérdésre válaszoljon nekem: miért kellett nekünk ezt a mérkőzést lejátszani? Ha már úgyis börtönbe zárják azt a rohadékot, akkor ennek a meccsnek semmi értelme nem volt...

– Ez nem igaz. – Zeref ezután közelebb lépett Minervához. – Nagyon is volt ennek értelme. Hiszen miattad és Yukino-chan miatt döntött úgy, hogy mindent egy lapra tesz fel.

– Mi-miattunk?

– Úgy bizony. Nagyon egyszerű okból került megrendezésre a mai találkozó: Natsu azt akarta, hogy ti ketten újra együtt röplabdázzatok. A saját szemével akart megbizonyosodni arról, hogy még nem adtátok fel az álmotokat – beszélt magabiztosan Zeref, míg a két lány elálmélkodva hallgatta az idősebbiket. – Igen, az öcskös rájött arra, hogy valójában mi a legfőbb vágyatok. Ehhez azonban elsőnek az kellett, hogy szembenézzetek a keserédes múlttal. Hitt abban, hogy felülkerekedtek a nehézségeken, így habozás nélkül kötött fogadást Serenával – magyarázta hosszasan a témát Zeref, majd pár perccel később közösen elindultak a huszonhatos tanterem irányába...