Mi a konfliktus? A konfliktus olyan ütközés, melynek során igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek kerülnek egymással szembe. A konfliktus egy olyan folyamat eredménye, amelyben valaki úgy érzi, hogy a másik fél egy számára fontos ügy megvalósításában akadályozza. A konfliktus összeegyeztethetetlen különbségeket jelent, ami ellentéthez vezet. A konfliktus egymás ellen irányul, a versengés pedig egy cél egymástól független elérésére. Gyakran erős érzelmi töltése van, indulatok kísérik. Ez nem mindig arányos a konfliktus valódi súlyával. Inkább függ a konfliktushordozók személyiségétől, mentális állapotától és a környezettől.

Egy bizonyos keddi napon, délután három óra előtt nem sokkal a 11. E néhány tagja összefutott a B-csarnoknál. Fokozta a feszültséget, hogy a két csoport tagjai nem jöttek ki jól egymással, aminek hatására a fekete hajú lány nyíltan, habozás nélkül mondta el a nemtetszését.

– Ti mit kerestek itt? – kérdezte gorombán Minerva, ahogyan két barátnője, Levy és Yukino szintúgy értetlenkedve néztek a másik három ember irányába. – Nektek itt semmi dolgotok sincs.

– Pont ugyanezt akartam mondani – reagált mogorván Sting, aki mellett Juvia és Gray ugyancsak jelen volt. – Fogalmam sincs, hogy miért vagytok itt, de ha érdekel, mi azért jöttünk ide...

– Fogd be, Sting! Egy cseppet se izgat a sztorid! – mondta mérgesen Minerva, miközben határozottan előrelépett. – Utállak téged!

– Nyugi, ez az érzés kölcsönös. Egyszerűen elég csak rápillantanom arra a kisminkelt, hülye fejedre, máris elegendő ahhoz, hogy egész napra rosszul érezzem magam – ecsetelte magabiztosan Sting, aki a lányhoz hasonlóan néhány lépést előre ment. – Jah, és a hangod is irritál!

– Te beszélsz nekem a külsőről, aki a hajával kéthetente jár fodrászhoz? Ráadásul mi a francért hordasz magadnál állandóan egy fésűt? Vagy igaz a pletyka, és valóban homok került a „gépezetbe"? – faggatózott durva hangnemben Minerva. – A te hangodról meg inkább ne is beszéljünk! Fiúhoz képest eléggé buzis hangod van!

– Miről beszélsz, te nagy seggű nőszemély? Ám tesi órán azt vettem észre, hogy a kényes hercegnő a nyáron sikeresen felszedett néhány plusz kilót. A sok éjjeli zabálás miatt lassan gurulni fogsz. Ha így lesz, néha azért tekints körül, nehogy összelapítsd a körülötted lévőket – szólott ismételten Sting, amikor lassan összeért a két diák homloka, miközben fejjel próbálták a másikat elnyomni.

– Vigyázz, Sting! Ha így haladsz, még véletlenül a fejedre találnék ülni azzal a bizonyos „nagy seggel", és emiatt talán összeroppantom a szegényes kinézetű fejedet – gúnyolódott Minerva, majd folytatta. – Azonban a testsúlyomhoz neked az égvilágon semmi közöd sincsen! Hiszen egyáltalán nem vagyok kövér!

– Kényes témára tapintottam, mi? Duci hercegnő – heccelte a lányt Sting.

– Bunkó vagy, ugye tudod?

– És vékony. Ezt azért tedd hozzá.

– Buzi!

– Szajha!

– Nyomorék!

– Idióta!

– Cerka péniszű, hülye, beképzelt sznob! – közölte indulatosan Minerva.

– Lógó tehéntőgyű, nagy seggű, elkényeztetett picsa! – reagált a sérelmére Sting, majd halkan odasúgta. – A férfiasságomra visszatérve: szerintem te félre vagy informálva. Vagy nálad már a huszonegy centi is kis cerkának számít?

– Hahaha! Tudtam, hogy hülye vagy matekból, bár azt még rólad se feltételeztem, hogy ennyire nem megy a vonalzó használata – ecsetelte gúnyos nevetés kíséretében Minerva, majd folytatta. – Neked maximum az IQ-d huszonegy, bár még ezt is sokkalom. A másik pedig: téged ismerve összetennéd a két kezedet és hálát adnál az égieknek, hogyha ekkora mellű barátnőd lehetne, mint szerény személyem. Viszont ne érts félre, mert én inkább maradnék örökké szingli, mintsem veled valaha is összeszűrjem a levet.

– Hidd el, akkor se kellenél, ha ingyen adnának – mondta idegesen Sting, ám mielőtt még komolyabb balhé lehetett volna ebből, végre-valahára megjelent az osztályfőnökük is.

Mi a megfigyelés? A megfigyelés a cselekvés, beszéd, teljesítmény, viselkedés közvetlen észlelésen alapuló adatgyűjtési módja. A mindennapokban is számos alkalommal élünk a megfigyelés módszerével, hiszen megfigyeljük, hogyan viselkednek a munkatársaink az új munkahelyünkön, a „gólyák" megfigyelik a nagyobb évfolyamtársaik viselkedését, vagy, hogy milyen rendszer szerint eshetnek át a vizsgaidőszakon. A sportoló megfigyeli edzőjét és sporttársait, hogy hogyan kell az adott mozgássort kivitelezni, s az egyik csapat megfigyeli az ellenfél csapatának játékát...

Natsu már az első perctől kezdve szemtanúja volt annak, ahogyan Sting és Minerva szájkaratéban próbálja a másikat túlszárnyalni. Azonban a vitájukba nem szándékozott beleavatkozni. Sőt, olyannyira viccesnek találta a párost, hogy többször elnevette magát. Bármennyire is igyekezett, nem tudta komolyan venni a komédiákba illő jeleneteket, hisz szerinte a két ember valójában nem utálja a másikat. Azonban a megfigyelése alapján arra is ráeszmélt, hogy a páros rivalizálása sokkal régebbről is visszavezethető. Bár tudta, hogy Sting részben miatta fordult az osztálytársai ellen, ennek ellenére abban is biztos volt, hogy a fiú és lány kapcsolata már az ő érkezése előtt is bonyolult lehetett.

Végül aztán mégis kénytelen volt megszakítani a párbeszédet, mert ahogyan ígérte, fontos információt akart közölni az itt megjelentekkel.

– Üdvözlök mindenkit! Látom, sikeresen megérkeztetek. Sőt, ahogyan észrevettem, pár ember közt komolyabb kapcsolat kezd kialakulni. De szép is a középiskolás szerelem – mondta vihogva Natsu.

– Szerelmes? Ebbe itt? Ugyan már! – jelentették ki szinte egyszerre Sting és Minerva, aminek hallatán kölcsönösen meglepődtek. – Hé, ne utánozz! – szólottak újból egy szuszra a fiatalok, míg Natsu újból felnevetett. – Fogja be, sensei!

– Egek, ez az összhang már-már ijesztő – ecsetelte viccelődve Natsu, majd folytatta. – Viszont ne húzzuk tovább az időt. Szóval ti ketten, egyelőre hagyjatok fel a civakodással, mert ennél most fontosabb teendők van, ami nem tűr további halasztást – mondta most már komolyabb hangnemben a férfi, aminek hála Sting és Minerva dünnyögve eltávolodtak egymástól. – Gondolom, már tisztában vagytok azzal, hogy miért hívtalak ide titeket.

– Őszintén? Fogalmam sincs, hogy mit akar tőlünk – válaszolt a kérdésre Levy. – Tegnap azt mondta, hogy jöjjünk délután háromra a B-csarnokhoz, mert valamiről megszeretne bizonyosodni. Azonban nem értem, hogy őket minek hívta ide...

– Aha, pedig azt hittem, hogy mostanra már egyértelmű lesz a dolog. Mindegy, akkor kezdjük a legelején – szólott ismételten Natsu. – Gray-kun, pontosan milyen sportágnak ad otthont a B-csarnok?

– Többnyire a fiú és a lány röplabda csapat edz itt. Úgy tudom, hogy régen a kosarazók is ebben a teremben tartották az edzésüket, ám mára csak a röplabda klub használja a B-csarnokot.

– Helyes válasz. Igaza van Gray-kunnak, miszerint ez az épület a Fairy Tail röplabda csapat tulajdonát képezi – helyeselte magabiztosan Natsu, majd zsebre dugott kézzel néhány lépést előre ment. – Yukino, úgy veszem észre, hogy egy kissé kellemetlenül érzed magad. Talán eszedbe jutott valami az épület láttán?

– Natsu-sensei, mégis miért csinálja ezt? Ennek semmi értelme – reagált félénken Yukino, miközben rosszkedvűen az ujjaival babrált.

– Igaza van Yukinónak! Sensei, inkább bökje ki végre-valahára, hogy pontosan mit is akar tőlünk – szólt mogorván a férfihez Minerva.

– Ti ketten anno sokat röplabdáztatok. Jól mondom? – puhatolózott kíváncsian Natsu, míg a két lány köpni-nyelni nem tudott, annyira meglepte őket a férfi kérdése. – A reakciótokból ítélve jól tippeltem. De akkor adva van még egy kérdés: miért hagytátok abba? Biztos forrásból tudom, hogy ti ketten nagyon tehetséges játékosok vagytok. Szerettétek, imádtátok a röplabdát. Ellenben most úgy érzem, hogy már a szó hallatán is elszontyolodtok. Ezért kérdem én: mi történt két éve a nyári táborban?

– Ma-maga erről honnan tud? – kérdezett vissza csodálkozva Minerva. – Ezek szerint... – kezdett volna bele a magyarázatba Minerva, ám hirtelen Yukino a férfi elé lépett, majd mélyen a másik szemébe nézett. – Yukino?

– Sensei, kérem önt, menjünk innen! – mondta könnyes szemmel Yukino, ami nem kis döbbenetet váltott ki a társaiból. – Utálok itt lenni! Utálom a röplabdát! Utálom azt a rohadékot! – tette hozzá pityeregve Yukino, miközben Natsu gyengéden megsimogatta a lány fejét. – Sensei...

– Ne félj, Yukino. Amíg itt vagyok, addig nem esik bántódásod. Megvédelek téged, ahogyan Minervát és a többieket is. Szóval nyugodj meg. – Natsu igyekezte megnyugtatni a lányt, aki hirtelen megölelte a férfit.

– Sensei... – sírdogált továbbra is Yukino, amit látván Minervának is könnybe lábadt a szeme.

– Hé, Minerva! Miről beszél Natsu-sensei? Miért sír Yukino? Mi történt két éve a nyári táborban? – faggatózott Sting, ám a fekete hajú leány ügyet sem vetett rá. – Minerva!

– Nyilvánosan megaláztak minket – felelt a kérdésre Yukino, aki időközben elengedve Natsut, abbahagyta a sírást. – Az a rohadék mocskos dolgokra akart minket kényszeríteni. Folyamatosan szexuális megjegyzéseket tett a külsőnkre. Olykor pedig szándékosan rácsapott a fenekünkre. Ez mind a nyári táborban történt. A végén pedig... – Yukino mielőtt befejezhette volna a mondandóját, hirtelen abbahagyta a magyarázatot.

– Yukino-chan, mi történt ezután? – faggatózott érdeklődve Juvia, aki eddig csendben figyelte az eseményeket.

– Tudni kell, hogy azért voltak olyan lányok is a csapatban, akik mindent megtettek volna annak érdekében, hogy a kezdőben játszhassanak – szólt rosszkedvűen a témához Minerva. – Mindent megtettek, amit Serena-sensei kért tőlük. Gyomorfogató, hogy egyeseknek mennyire nincs szégyenérzetük. Büszkeségük meg pláne nincs...

– Várjunk csak! Ezek szerint titeket is „arra" akart kényszeríteni? – kérdezte kíváncsian Gray.

– Igen. Azonban mi nem voltunk hajlandóak vele összeszűrni a levet, ezért a tábor utolsó edzésén arra kényszerített minket, hogy vegyük le a röplabda csapat egyenruháját. Ráadásul a többiek ebben még partnerek is voltak – mondta kedvetlenül Yukino. – Igaza van Minerva-sannak. A hányinger kerülget ettől az emléktől...

– Serena-sensei... Te rohadék! – jelentette ki fogcsikorgatva Sting, majd elindult a csarnok bejárata felé.

– Sting, azonnal állj meg! – üvöltött rá Natsu, mire a szőke hajú megtorpant. – Ha most bemész, és megvered Serena-senseit, azzal csak magadat hozod nehéz helyzetbe. Hidd el, nem éri meg egy szemétláda miatt kirúgatnod magad a Fairy Tailből. Helyette mást fogunk csinálni. Jobban mondva, ti hatan fogtok elégtételt venni!

– Mi van? Mégis, miről beszél? – kérdezték egyszerre a diákok.

– Jól hallottátok! – közölte magabiztosan Natsu. – Szeptember huszonkilencedikén, a 11. E kihívja a röplabda csapatot egy mérkőzésre. A tét nem kicsi, szóval adjatok bele mindent!

– Natsu-sensei, már megbocsásson, de semmi értelme ennek a hülye meccsnek – reagált bosszúsan Sting, aki nem értett egyet a felnőttel. – Ám, mi is az a bizonyos tét?

– Ha nyertek, Serena-senseit elbocsássák az iskolából és soha többet nem lehet röplabda edző. Ahogyan többé nem taníthat egyetlen egy iskolában sem – felelt a kérdésre a rózsaszín hajú, majd sarkon fordulva elindult a főépület felé. – Srácok, csak ügyesen az edzéssel, mert két héten belül meccsetek lesz. A külön órának vége, mehettek haza.

– Ácsi, Natsu-sensei! – kiabált utána Gray, mire Natsu kíváncsian hátratekintett. – Mi történik akkor, ha netalántán vesztünk?

– Erre roppant egyszerű a válasz: vereség esetén Serena-sensei továbbra is a Fairy Tailben taníthat. Ellenben én leszek az, akit elküldenek a suliból. – Natsu szavai hallatán a diákok ledermedtek, nem tudtak reagálni, annyira nem akartak hinni a fülüknek. – Lányok, a tegnapi beszélgetésünk alatt felhozódott, hogy milyen egy igazi barát. Én akkor azt is hozzátettem, hogy kíváncsi vagyok arra, hogy valóban tényleg megtennétek e mindent a másikért. Ezért is döntöttem a minap úgy, hogy a kezetekbe adom a sorsom. Kizárólag rajtatok múlik, hogy számomra mit hoz a jövő. Hisz végül is tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy az osztály többsége, hármótokat is beleértve, meg akar szabadulni tőlem. Viszont most döntenetek kell: direkt elveszítitek a mérkőzést, amivel sikeresen elérnétek az eredeti célotokat. 

Ha kikaptok, engem tuti elbocsátanak az iskolából, ami elvileg nektek jó hír lenne. Vagy pedig adva van a másik lehetőség, ami abból áll, hogy szembe néztek a múlttal és elégtétel gyanánt legyőzitek Serena-sensei csapatát, akit ezáltal kirúgnának a Fairy Tailből. Ellenben jól tudom, hogy még ezzel  sem lehet helyre hozni a múltbéli eseményeket. De gondoljatok csak bele: ha ti győztök, akkor végre-valahára tovább tudnátok lépni és újból képesek lennétek a jövőre koncentrálni. Még egyszer kihangsúlyozom: az alkalom adott, a döntés a ti kezetekben van... – Natsu ezután lassú léptekkel magára hagyta a diákjait, akik percekkel később még mindig némán, egy helyben állva, elbizonytalanodva néztek maguk elé...

xxx

„A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra."

– Rendben van, akkor ismerve a tényállást, holnap mikor lesz edzés? – puhatolózott kíváncsian Gray, aki ezzel megtörte a hosszú ideje tartó néma csendet. – Hahó, emberek! Kérdeztem valamit, amire szeretnék egy határozott választ kapni.

– Határozott választ akarsz? Oké, legyen: nem lesz semmilyen edzés! Miként nem lesz semmiféle mérkőzés a röplabda csapat ellen! – válaszolta rosszkedvűen Minerva. – Lányok, menjünk innen.

– Mi az, hogy nem lesz meccs? Hé, azonnal állj meg! – kiabált a lányhoz Gray, aki végül a fekete hajú után iszkolt. – Komolyan cserbenhagynád Natsu-senseit? A sors végre adott egy esélyt, hogy elégtételt vegyetek Serena-sensei ellen. Ugyan, miért ne élnél ezzel a lehetőséggel? Esetleg még mindig szándékodban áll kirúgatni az osztályfőnökünket? Komolyan még mindig ez a legfőbb vágyad? Ennyire még te sem lehetsz hülye! Hisz gondold már végig: ha őt elküldik, akkor a mi osztályunknak végleg befellegzett. Senki se fog rajtunk segíteni. Ha továbbra is így folytatjuk, a végén tényleg megszűnünk, mint osztály. Ellenben bármennyire is utálod a tanárokat, biztosra veszem, hogy nem akarod ezt az élményt átélni. – Gray utolérve a lányt, megragadta azt a jobb karjánál fogva, amikor is észrevette, hogy Minerva a könnyeivel küszködött.

– A fenébe is, fogd már be a szád! – üvöltötte könnyes szemmel Minerva, majd elhúzva a karját, mélyen a másik szemébe nézett. – Elég, ne folytasd! Igen, jól tudom, hogy Natsu-sensei nem átlagos tanár. Azzal is egyetértek, hogy nélküle nekünk végleg befellegzett. Hiszek neked, érted? Azonban senki se kérte meg arra, hogy tegye fel tétnek az állását! Erre egyikünk se kérte! Hiszen nem akarom, hogy miattam kirúgják azt a férfit, aki mindennél jobban törődik a diákjai sorsával. Egyszerűen nem akarom, hogy miattam küldjék el. Nem érdemli meg azok után, amit hármunkért tett a minap... – Minerva végül térdre borult, miközben továbbra is keservesen sírdogált.

Minervához hasonlóan, a többi lány is a könnyeivel küszködött, míg Sting ökölbe szorított kézzel, rosszkedvűen maga elé nézett. Gray ezzel szemben közelebb lépett Minervához, majd a jobb kezét lassan a lány felé nyújtotta, aki időközben felnézett a fiúra.

– Megértem az érzésedet, Minerva. Hozzád hasonlóan, Natsu-senseinek én is sok mindent köszönhetek. Nem is, inkább hálás vagyok azért, hogy egy ilyen férfival sodort össze az élet. A sensei sokat tett értem, ez tény és való. Az itt jelenlévőknek is sok segítséget nyújtott már ezalatt a pár hét alatt, ám eddig még egyikünk se köszönte meg ezt neki – kezdett bele magabiztosan Gray, majd néhány lélegzetnyi szünet után folytatta. – Köszönjük meg neki azzal, hogy legyőzzük Serena-sensei csapatát. Nyerjük meg a meccset egy olyan emberért, aki van annyira bolond és hülye, hogy kockára tegye az állást néhány diákja miatt! Eljött az idő, hogy bebizonyítsuk a világnak, hogy a 11. E nem csőcselékek gyülekezetéből áll. Mutassuk meg a rosszakaróinknak, hogy történjen bármi, mi mindig, minden körülmények között egységesek maradunk. Hadd lássák, hogy a Fairy Tailben létezik egy osztály, akik mindent megtennének a másikért. Natsu-sensei az osztályunk legújabb tagja. Miatta is, de legfőképpen magunk miatt is le kell játszani ezt a sorsdöntő mérkőzést. Mindenáron nyernünk kell. A sensei bízik bennünk. Muszáj nekünk is hinni abban, hogy képesek vagyunk nyerni. Ezért is kérlek meg téged Minerva, hogy segíts nekünk. Nélküled nem nyerhetünk – mondta el a meglátását Gray, amit Minerva figyelmesen végig hallgatott.

– Minerva-san, igaza van Gray-sannak – szólt a témához Yukino, aki leguggolt a barátnője mellé, majd gyengéden megölelte a másikat. – Muszáj lesz továbblépnünk. Nem élhetünk örökké a múltban. Többé már nem futhatunk el a problémák elől. Eljött az idő, hogy a sarkunkra álljunk! Jövő hét pénteken megküzdünk a röplabda csapat ellen és a legvégén mi leszünk a győztesek!

– Úgy van, együtt sikerülni fog! Ha összefogunk, senki se állíthat meg minket – tette hozzá még megjegyzésképp Levy, aki szintén leguggolt Minervához.

– Az előttem szólók minden szavával egyetértek – ecsetelte mosolygósan Juvia. – Minerva-san, hinnünk kell abban, hogy képesek vagyunk nyerni. Talán külön-külön gyengék vagyunk, de együtt, ha mind összefogunk, akkor senki és semmi se állíthatja meg a 11. E osztályát. Bár a tét valóban nagy, ám hiszek abban, hogy a végén a mi nevetésünktől lesz hangos a csarnok.

– Minerva, erre a rövid időre tegyük félre a rivalizálást és végre-valahára fogjunk össze – mondta nyugodt hangnemben Sting, aki lassan odasétált a lányhoz. – Szarrá verjük azt a beképzelt bagázst! Ezt követően pedig végignézzük, ahogyan az a rohadék elhagyja az iskolát.

– Egek, hogy ti mennyit tudtok fecsegni... – mondta most már jobb kedvűen Minerva, aki a kezeivel letörölte a könnyeit. – Főleg te leptél meg a legjobban, Gray. Sose hallottalak még ennyit beszélni. Ráadásul rád se lehet ismerni. A félénk fiúból eléggé magabiztos srác lett...

– Hidd el, nem csak én változtam meg. Te, én és a többiek... – reagált a lány kijelentésére Gray, majd folytatta. – Ha csak egy kicsit is ugyan, de az elmúlt hetek során mindegyikünk változásokon ment keresztül. Ez pedig kizárólag Natsu-senseinek köszönhető. Azonban ez még csak a kezdet. Biztosra veszem, hogyha továbbra is mellette maradunk, akkor még számtalan érdekes dolgot fogunk vele együtt átélni, ami hatással lesz a későbbi életünkre is.

– Ezzel én is tisztában vagyok. Ezért is fog a mi csapatunk nyerni. Érdekel, hogy Natsu-sensei mit szándékozik még tenni a későbbiekben. Látni akarom, ahogyan a cselekedeteivel fenekestül felforgatja a Fairy Tail életét, ahogyan teszi azt jelenleg is – válaszolta mosolygósan Minerva, majd megfogva Gray kezét, feltápászkodott a földről, majd a barátaival együtt eldöntötték, hogy holnap megkezdik az intenzív edzést...