– Utálom a tesi órát! – mondta kedvetlenül Levy, majd felsóhajtott. – Vagyis inkább Mathew Houston az, akit ki nem állhatok. Esküszöm, az a rohadék tényleg egy mocskos perverz – tette hozzá még megjegyzésképp a kék hajú leányzó, miközben a többiekkel együtt a tornacsarnokban ácsorogtak.

– Jah, Mathew tényleg egy szemétláda alak. Tavaly állandóan minket stírölt... – ecsetelte rosszkedvűen Kana. – Ha netalántán ebben az évben is a fenekemet fogja bámulni, akkor tuti kikaparom a szemét!

– Jól mondjátok! Mindig megjegyzéseket tett a külsőnkre, miközben mi hiába szóltunk erről az igazgatónak, nem hitt nekünk. Szerinte csak kitaláltuk az egész zaklatásos sztorit – szólt a témához dühösen Lisanna. – Ráadásul a nővéremnek hiába beszéltem erről, ő se foglalkozott ezzel a problémával. Szép kis tanár, mit ne mondjak...

– Ne féljetek, csajok! Ez az év más lesz – jelentette ki magabiztosan Gajeel. – Ezúttal tuti azon leszek, hogy kirúgassam a vén köcsögöt.

– Nem azért, de erről már lekéstél. Ahogyan úgy vettem észre, hogy nem vagytok tisztában egy-két dologgal – kezdett bele a magyarázatba Wendy, majd folytatta. – Mathew-sensei már nem tanít ebben az iskolában, így ebben a tanévben új testnevelés tanárunk lesz. Komolyan nem olvastátok el az órarendet? Pedig rajta van, hogy ki az új tesi tanár.

– Végre egy jó hír. Legalább az egyik zavaró tényező megszűnt – mondta boldogan Minerva. – Ám Wendy, ki az új tesi tanár? Bár mindegy is, mert Mathew-senseitől csak jobb jöhet.

– Aha, ebben azért nem lennék biztos – reagált a kijelentésre Wendy, amikor is megjelent egy ismerős személy, amely láttán meghökkenve vették tudomásul, hogy az új testnevelés tanáruk maga Natsu Dragneel az.

– Ne már! Ez nem lehet igaz. Ilyen nincs – mondták többen is csalódottan, amikor is a rózsaszín hajú férfi megállt az osztálya előtt.

– Ennél azért több lelkesedésre számítottam. Azonban nem értem, hogy miért vagytok ennyire meglepődve. Az órarenden rajta van, hogy én vagyok az új testnevelés tanár. – Natsu jókedvűen vigyorgott a társaságra, míg a diákok goromba tekintettel néztek az irányába. – Egek, ne nézzetek már rám ennyire csúnyán. Még a végén azt fogom hinni, hogy valójában utáltok engem...

– Hát nem is csipázzuk magát, az már biztos – szólott közömbösen Gajeel, amit pechére Natsu színtisztán hallott.

– Értem. Kár, mert én szeretnék veletek jól kijönni. Sőt, arra gondoltam, hogy az idő folyamán mindegyikőtökkel összebarátkoznék. A többi osztállyal ellentétben, veletek nem lennék annyira távolságtartó. Na, mit szóltok ehhez az ötlethez? – kérdezte kíváncsian Natsu, miközben a diákjai hallván az idősebb elképzelését, hangosan, gúnyolódva felnevettek. – Aha, szóval ezt tekinthetem nemnek?

– Úristen, maga tényleg nem komplett! – Kana az osztálytársaihoz hasonlóan kinevette a férfit. – Összebarátkozni egy tanárral? Maga nem normális! Ez még viccnek is rossz. Inkább legyen őszinte magához, és mondja el, hogy mit is gondol valójában rólunk.

– Nem értelek téged. Mit értesz most az őszinte kifejezés alatt?

– Ne hazudjon, sensei! – szólt közbe Rogue. – Tanár és diák közt barátság? Ez baromság! Ilyen a mesékben sincs, nemhogy a való életben! Hiszen a tanárok semmibe se nézik a diákokat. Az önök szemében mi csak idegesítő, hülye kölykök vagyunk.

– Igen, mellesleg a tanároknak csak az eredmények számítanak. Az ötös tanulók külön bánásmódban részesülnek. A többiek pedig? „Ők ott rohadjanak meg, ahol vannak." Magasról leszarják a gyengébb átlaggal rendelkező diákokat – mondta el az őszinte véleményt Sting. – Sensei, árulja el nekem, hogy miért van ez így? Az iskola miért utál minket? Az oktatási rendszer miért akarja ránk erőszakolni a haszontalan tananyagokat? Túl sok felesleges dolgot tanulunk, aminek az életben végül semmi hasznát nem tudjuk venni – puhatolózott érdeklődve Sting, míg Natsu csendben hallgatta a fejleményeket.

– Ne legyen álszent, Natsu-sensei! Úgy tesz, mint akit érdekelnek a diákok problémái. Ellenben mindenki tudja, hogy ez szemet vetett hazugság. Azt hiszi, hogy nem jöttünk rá a tervére? – faggatózott szarkasztikusan Lisanna. – Maga új tanár itt, ezért muszáj valamivel előrukkolnia, amivel aztán le tudja nyűgözni az iskola vezetőségét. A legjobb megoldás pedig mi más lehetne, mint mi magunk! Úgy van, ha sikerülne a bizalmunkba férkőznie, akkor a későbbiekben olyan információk birtokában lehet, ami miatt a Fairy Tail sikeresen kipenderíthetne minket a suliból.

Nem ez lenne az első eset, hisz a tavalyi évben többször is igyekeztek megszabadulni tőlünk, ám végül mindig zsákutcába futottak. Amúgy pedig akár hiszi, akár nem, de a vádak nyolcvan százalékát valóban nem mi követtük el. Ezzel szemben mindenki a mi osztályunkra gyanakodott, mert a Fairy Tailben ők a „legrosszabbak." A felnőttek szerint a többi osztály makulátlan angyalok gyülekezetéből áll, akik ezzel szemben kihasználva a tanárok naivságát, amit csak lehetett, azt nyugodt szívvel ránk fogtak. Bűnbakként állítanak be minket, miközben senki, de senki se áll ki mellettünk! Ennek tudatában most már megérti, hogy miért utáljuk a tanárokat? Rájött már végre-valahára arra, hogy miért nem vagyunk hajlandóak magával összebarátkozni? – kérdezte emelkedett hangnemben Lisanna, míg Natsu továbbra se szólt egy szót se.

– Hagyja abba a blöffölést és mondja ki nyugodtan, hogy valójában tényleg csak azért hordott itt össze ennyi sületlenséget, mert a vezetőség ezt várta el magától. Arra gondoltak, hogy így talán könnyebb lesz megszabadulni tőlünk. Viszont bármi történjék, mi nem adjuk fel az elveinket. Egyszer már elárult bennünket egy tanár. Hittünk neki, megbíztunk benne. Ám amikor a helyzet rosszra fordult, ő hátrahagyott minket. Elárulta a saját osztályát, és emiatt rúgtak ki oly sok embert az osztályunkból. Ennek köszönhetően vagyunk már csak tizennégyen – szólalt meg újfent Gajeel, aki karba tett kézzel figyelte Natsut. – Na, mi lesz? Semmit se fog mondani? Esetleg kifogyott a hazugságokból? – kérdezte kíváncsian Gajeel, amikor is Natsu hirtelen sarkon fordult, és ökölbe szorított kézzel beleütött a falba, aminek következtében a keze vérezni kezdett.

A diákok döbbenten figyelték az osztályfőnöküket, hisz nem erre a reakcióra számítottak. Azonban nem volt idejük ezen a szituáción tovább agyalni, mert Natsu megtörve a néma csendet, hangosan beszélni kezdett. A hangja az egész csarnokban visszhangzott, nem foglalkozva azzal a ténnyel, hogy a tornateremben rajtuk kívül más osztályok is jelen vannak.

– Tévedtek velem kapcsolatban! – kezdett bele határozottan Natsu. – Nem szándékozok egyetlen egy diákomnak sem ártani. Sose fordult meg az a gondolat a fejemben, hogy én bárkit is eláruljak. Aki ismer, az nagyon is tisztában van azzal a ténnyel, hogy én soha, de soha nem hagyom cserben a hozzám közelállókat. Ami a legfontosabb: nem hazudtam azzal kapcsolatban, hogy szeretnék veletek jól kijönni. Egyszerűen csak meg akarlak benneteket ismerni. Kíváncsi vagyok arra, hogy kinek mi a hobbija, célja, álma... Mit szeret? Mit utál? Higgyétek el, semmilyen rossz szándék nem vezérel engem – folytatta a téma kifejtését Natsu, majd újból visszanézett a diákokra. – Amit meg az előbb mondtatok, azt egyszerűen nem akarom elhinni. Mi az, hogy egy ilyen utolsó, szemétláda féreg csak úgy cserbenhagyta az osztályát? A tanárok pedig később eldöntötték, hogy ti semmit se értek? Nem hiszem el, hogy senki se állt ki mellettetek. Valóban magatokra hagytak benneteket ezekben a nehéz időkben? Komolyan volt bőr a képükön ezt tenni? – kérdezte rideg hangon Natsu, a tanulok pedig meg se tudtak mukkanni, annyira leblokkoltak az ideges férfi láttán.

Natsu ezután leült a padra és bosszúsan maga elé nézett. A 11. E csak figyelte, ahogyan a férfi térdei remegnek, miközben a kezeivel igyekezte megállítani a remegést. Natsu erősen szorítani kezdte a térdeit, közben pedig igyekezett lehiggadni. Néhány perc elteltével, amikor alábbhagyott a remegés és már nem vette szaporán a levegőt, Natsu megtörve a csendet, beszélni kezdett.

– Utálom a mostani rendszert – jelentette ki magabiztosan a rózsaszín hajú. – A mai oktatás borzasztó. A tanárok többségét nem érdekli, hogy milyen tudást ad át a diákoknak. Csak ledarálják az anyagot, majd a hónap végén felveszik a fizetést. Ennyi és nincs tovább. Ha valamit nem ért a diák, akkor így járt.

„Miért nem figyelsz? Már megint nem tudod? Nézz utána a neten! Ennyire hülye vagy? Sose lesz belőled semmi! Hátráltatod a többieket! Nem érdekelnek a kifogásaid, neked csak tanulnod kell! Egyes!"

Sokszor láttam, ahogyan a tanár az osztály előtt porig alázza a szerencsétlen kölyköt, mert az nem olyan ügyes, mint a többi. Dolgozatokkal, tesztekkel állapítják meg, hogy ki milyen ember, az eredményt követően pedig beskatulyázzák a diákot. „Te okos vagy, te még fejlődhetsz, te pedig fiam, nagyon hülye vagy." Lehet, hogy az illető valóban gyenge matekból, de mondjuk irodalomból olyan novellát ír, hogy még a híres írókat is túlszárnyalja. Vagy nehézségei vannak történelemből, de ettől függetlenül tökéletesen beszéli az angolt és sikeres külföldi karriert futhat be.

Nem érti a fizikát és a kémiát, viszont látszik rajta, hogy remek testfelépítésű gyerek és kitűnő sportoló válhatna belőle. Mindenki jó valamiben. Olyan nincs, hogy semmit se tud. Lehet, hogy a postás, aki mindennap hozza a leveleket, valójában jó volt történelemből és minden álma volt, hogy hadtörténész legyen. A bolti pénztáros talán mindenből kitűnően teljesített, ám a családja hátráltatta őt a fejlődésben és nem engedték meg neki, hogy azt tegye, amit a leginkább akart tenni. Esetleg az anyagi feltételek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy beteljesítse az álmát...

Oly sok problémával kell szembe nézniük a diákoknak, hogy a végén többen is megtörnek a nyomás alatt. Az elvárások súlya mindennap egyre jobban lenyomja őket a földre. A tanárok meg? Csak mondják tovább az anyagot, mint egy érzéketlen gép, majd a végén mossák kezeiket, mert ők mindent megtanítottak. Jah, mindenre megtanítanak, kivéve az életre... – Natsu ezután ismét talpra állt, majd felvéve a jegyzetfüzetét, elindult a kijárat felé. – Egy tanár minden pillanatban döntési helyzetben van: el kell döntenie, hogy a tananyag bűvöletében él, és megpróbál „végezni az anyaggal", vagy segíti a diákjait, hogy kritikus, értő, gondolkodó emberekké váljanak. Talán még nem hisztek nekem, de én tényleg azért vagyok itt, mert segíteni akarok nektek. Ennyi lenne, amit el akartam mondani. Az óra hátralévő részéig szabad foglalkozás van. – Natsu ezután magára hagyta a diákjait, akik ezzel szemben még mindig egy helyben ácsorogtak.

xxx

Natsu bezárta maga mögött a csarnok ajtaját, ám nem sokkal ezután újabb ember hagyta el a tornatermet, aki szintúgy hallotta a férfi véleményét a mai oktatási rendszerről. A vörös hajú nő ezután megragadta Natsu kezét, akit meglepett a nő viselkedése.

– Erza-san?

– Hülye, összevérzel mindent! – mondta kissé dühösen Erza, majd folytatta. – Vérfoltokat hagysz magad után. A takarítóknak lesz mit felmosniuk...

– Sajnálom, Erza-san...

– Egek, most meg sajnálkozol? Fura ember vagy, Natsu-kun – ecsetelte most már jobb kedvűen Erza. – Pedig néhány perce mintha egy másik férfit láttam volna a csarnokban, aki vette a bátorságot, és végre-valahára hangot adott a nem tetszésének.

– Várjunk, ezek szerint egyetértesz velem? – kérdezett vissza csodálkozva Natsu.

– Hidd el, nem csak te gondolkodsz így. Jómagam és még néhányan szintúgy azon vagyunk, hogy megreformáljuk ezt az elavult oktatási rendszert. Azonban készülj fel, mert ha ennek a beszédnek híre megy, akkor a kollégák többsége nem lesz rólad jó véleménnyel. Hisz szerintük a mostani rendszerrel nincs probléma, és a lényeg még mindig a lexikális tudáson alapul... Viszont szerintem hiába az ismeret, hogyha egyáltalán nem érted az összefüggéseget. Ám úgy vettem észre, hogy a kollégák többségét ez hidegen hagyja, és ahogyan te is mondtad az előbb, a legtöbbjük csupán ledarálja az anyagot. Beszélnek, de még se magyaráznak, ami szerintem nagyon bosszantó dolog – reagált hosszasan a férfi kérdésére Erza.

– Értem. Viszont most hova rángatsz engem?

– A gyengélkedőre! El kell látni a sérülésedet – válaszolta magabiztosan Erza. – Amúgy miért ütötted meg a falat? Haragudtál rá, vagy mi? – kérdezte viccelődve Erza, amin Natsu szintúgy elnevette magát.

– Jah, beszólt nekem, így gondoltam megnevelem egy kicsit – zárta le a témát jókedvűen Natsu, majd Erza vezérletével megérkeztek a gyengélkedőre, ahol aztán ellátták a férfi sérülését.

xxx

A testnevelés óra végeztével a 11. E a huszonhatos tanteremhez masírozott, ám kivételesen most egyiküknek sem állt szándékában beszélgetést kezdeményezni, így csöndben, kissé lehangoltan ültek a saját padjukban. A néma csendet végül Gajeel törte meg, aki unta már a semmittevést.

– Sting, azt mondtad reggel, hogy van egy tuti terved arra, hogy miképp szívassuk meg az ofőt. Pontosan mire gondoltál? – kérdezte nagy kíváncsisággal a fekete hajú fiú.

– Bocsi, de ma hanyagolnám ezt a témát – válaszolta közömbösen Sting, akinek a szavai több embert is meglepetésként ért.

– Mi van veled, haver? Ugye nem kajáltad be Natsu-sensei dumáját? – faggatózott Rogue, aki Sting előtt ült. – Hidd el, csak össze akar minket zavarni. Valójában nem áll szándékában rajtunk segíteni...

– Jól beszélsz, Rogue-kun. Sting-kun, nem szabad hinnünk a tanároknak. Ahogyan Gajeel-kun is mondta tegnap, a tanárokban nem szabad megbízni, mert a végén úgyis elárulnak minket – szólt a témához Yukino.

– Igazuk van a srácoknak. Natsu-sensei semmivel sem jobb, mint a többi tanár – tette hozzá még megjegyzésképp Minerva.

– Tényleg olyan lenne, mint a többi tanár? – kérdezte magabiztosan Sting a többieket. – Egy átlagos tanár ugyan mikor viselkedik így? Mondjatok nekem egy tanárt a suliból, akit ennyire bántott a mi múltunk...

– Sting, ne legyél már hülye – kiabálta most már dühösen Rogue. – Natsu-sensei csak ki akar minket használni. Mindent megtenne azért, hogy a bizalmunkba férkőzzön. A szónoklata nem több puszta hazugságnál.

– Miért hiszed ezt? – Sting mérgesen felpattant a helyéről. – Honnan gondolod azt, hogy hazudik? Miért ne mondhatna igazat? Hisz láthattad, hogy mi történt a csarnokban!

– Jah, megütötte a falat. Húú, de nagy tett... – mondta gúnyolódva Rogue. – Innen is látszik, hogy az ipse nem komplett.

– Tévedsz, mert ennél jóval több történt – jelentette ki határozottan Sting. – Azt nem maga miatt csinálta. Azért tette ezt, mert együtt érzett az osztályával. Így kívánta a tudtunkra adni, hogyha úgy adódna, értünk akár a végsőkig is elmenne! Hisz gondoljatok bele: két alkalma is adódott arra, hogy néhányunkat kirúgasson a suliból. A pénteki incidensnél mi támadtunk rá elsőként, ahogyan tegnap azt is megtehette volna, hogy a hashajtós esetet jelenti az igazgatónak. Azonban nem szólt erről senkinek sem! Innen is látszik, hogy valóban nem áll szándékában ártani nekünk!

– Sting, te felfogtad amúgy, hogy mégis miről beszélsz? Ez nem te vagy! Nevetséges a teóriád! Reagált az érzéseinkre, ezért megütötte a falat? Ekkora baromságot már régen hallottam tőled! – ecsetelte szintúgy nagy hanggal Rogue, aki megragadta Stinget a ruhájánál fogva. – Fogd már fel azzal a hülye agyaddal, hogy Natsu-sensei csak... – Rogue mielőtt bármilyen érvvel is előállhatott volna, Sting arrébb lökte őt, majd arcon ütötte a másikat, aki végül hanyatt esve borult fel a padjával együtt.

– Sting-kun, hagyd abba! – Yukino a fiú elé lépett, miközben igyekezte azt lecsillapítani.

– Sting, te szemét! Ezt mégis mire véljük? – kérdezték többen is, ám Sting nem törődve a társaival, az ajtóhoz sétált. – Hova mész? Azonnal állj meg!

– Sting, biztosan átgondoltad ezt? – puhatolózott kíváncsian Gajeel, amit hallva a másik megtorpanva állt a küszöbnél. – Elárulsz minket? Képes lennél cserbenhagyni a barátaidat?

– Barátok? Ti? Nevetséges – mondta alig hallhatóan a szőke hajú. – Igaza volt akkor Graynek: ez az osztály idióták gyülekezetéből áll, akik ráadásul úgy viselkednek, mint egy rossz óvodás, akitől az óvó néni elvette a játékát. Állandóan csak a múltat szajkózzuk, holott mi a jelenben élünk. Bosszúkat szövögetünk, ámbár korrekten egyszer sem néztünk szembe a problémákkal. Helyette mit csináltunk? 

„Mindig csak a tanárok így, tanárok úgy... A többi diák ilyen, a többi diák olyan..." 

Egy idő után szerintem ez a téma már kurva unalmas tud lenni. Részemről ennyi lenne a magyarázat. Innentől kezdve nincs szándékomban veletek együtt lógni. Bár egy valamit nem árt tudnotok: nem hagyom, hogy kirúgassátok Natsu-senseit. Végre van egy normális személy az iskolában, akit valóban foglalkoztat a sorsunk. Sőt, jobban belegondolva, néhány tanár eddig se akart nekünk rosszat. Azonban felesleges veletek erről vitáznom. – Sting ezután táskástul kilépve a teremből, becsapta maga mögött az ajtót, majd elindult a kijárat felé...