A Fairy Tail főépülete mögött nem messze található a régi középiskola, ami már körülbelül tíz éve nem üzemelt. A hátsó terülten elhelyezkedő építményt drótkerítéssel vették körbe, hogy az arra járó kíváncsiskodó diákok még véletlenül se menjenek annak közelébe. Többnyire a kerítés elérte a célját, hisz a tanulók figyelmen kívül hagyták a régi sulit, és a legtöbbjük nem akart szabály szegni azzal, hogy engedély nélkül bemenjen a romos épületbe. Azonban a 11. E osztály többsége nem igazán foglalkozott a szabályokkal. Mint ahogyan az lenni szokott, az egy órás ebédszünet alatt is az elhagyatott épületben dekkoltak.

Szokásukhoz híven Sting és Rogue egymás szekálásával múlatták az időt, míg a többiek jókat röhögtek a duó vitáin. Gajeel azonban a nyitott ablak peremén ücsörgött, miközben gondterhelten töprengett. Ezt látván Freed és Bickslow párbeszédet kezdeményezett a fekete hajú fiúval.

– Minden rendben, Gajeel? Nagyon lehangolt vagy. Történt valami? – kérdezte kíváncsian Freed, míg Gajeel a tekintetével az udvart figyelte.

– Gondolkodom, hogy miképp szabaduljak meg az új ofőtől – válaszolta kissé mogorván Gajeel. – Valahogyan ki kell csinálni a tagot...

– Oh, csak ennyi az egész? – Bickslow ezután jókedvűen felnevetett, majd megveregette Gajeel hátát. – Ne izgulj, Freed és én már kitaláltuk, hogy miképpen szívassuk meg az új tanárt. A végén pedig kénytelen lesz új munkahely után nézni – tette hozzá még megjegyzésképp a kék hajú, miközben idétlenül vigyorgott.

– Komoly? Mit fogtok csinálni? – puhatolózott érdeklődve Gajeel.

– Hashajtó – reagált a kérdésre Freed, majd folytatta. – Az a tervünk, hogy egy flakon üdítőbe hashajtót teszünk, ami miatt aztán a tanárnak muszáj lesz a mosdóba kiszaladnia. Természetesen követjük őt, majd ezt követően készítünk róla néhány kínos fotót, amivel aztán megzsaroljuk a rohadékot. Na, hogy tetszik?

– Nem is tudom... – mondta bizonytalanul Gajeel. – Nem hiszem, hogy ez nála működni fog...

– Miről beszélsz, haver? Ez a trükk egyszer már bejött, szóval miért ne sikerülhetne újból? – faggatózott jókedvűen Bickslow.

– Mindegy, én csak szóltam, hogy ez a terv rossz ötletnek tűnik. Mindenesetre sok szerencsét hozzá – ecsetelte Gajeel, majd hátrapillantott. – Hé, Kana! Juviával mi van? Hogyhogy ma nem jött suliba?

– Reggel rám írt és azt közölte, hogy a hétvégén megfázott és emiatt csak szerdán fog iskolába jönni – válaszolta őszintén a barna hajú lány. – Amúgy az a nyápic se jött ma suliba...

– Milyen nyápic? Kiről beszélsz?

– Hát Grayről.

– Jah, hogy ő se jött ma? Észre se vettem – mondta közömbösen Gajeel. – Nem is értem, hogy miért nem iratkozott ki a suliból. Hiszen mindenki utálja őt.

– Azért ezt így ebben a formában nem mondanám. Ugye, Wendy? – kérdezte gúnyolódva Kana a lányt, aki ezzel szemben mosolygósan, egyszerűen beintett a barátjának. – De most komolyan, miért véded azt a szerencsétlent?

– Semmi közöd sincs ehhez – válaszolta egykedvűen Wendy. – Azt csinálok, amit akarok, szóval le lehet szállni rólam...

– Nyugi, tökmag – szólott újból Gajeel. – A magad részéről meghoztál egy döntést, mi pedig ezt tudomásul vettük. Hidd el, emiatt nem fogunk kiközösíteni a bandából. Azonban ugye még nem mondtál le a közös célunkról? Arról, hogy tönkretesszük a leendő osztályfőnökünk életét?

– Természetesen a célom nem változott egy fikarcnyit se – reagált határozottan a kérdésre Wendy. – A tanárokban nem lehet megbízni. Ők a világ leghitványabb teremtményei...

– Jól mondod. A tanárok egytől egyig hazudnak, és amikor elérkezik az idő, habozás nélkül cserbenhagynak minket. Nem szabad rájuk bízni a titkainkat, mert a végén úgyis elárulnak bennünket – mondta rosszkedvűen Gajeel, amivel a többiek szintúgy egyetértettek. – Leszarják a diákok problémáit, miközben sokszor úgy viselkednek velünk, mintha hülye majmok lennénk, akik beszéd híján csak makogni tudnak. Azonban ne higgyék azt, hogy velünk csak úgy büntetlenül lehet packázni. Megbánják még a tanárok, hogy kikezdtek velünk – jelentette ki határozottan Gajeel, amivel sikeresen fellelkesítette az osztálytársait.

xxx

Az ebédszünet követően a 11. E a saját tantermükben várakoztak az újdonsült osztályfőnökükre, akivel hivatalosan ez lesz az első közös órájuk. Az osztály minden tagja tisztában volt Freed és Bickslow tervével, így kíváncsian várták annak eredményét. Hiszen nem sokkal ezelőtt a két fiú a szünetben találkozott Natsuval, akinek az osztály nevében vettek egy üdítőt, amiért is ő lett az új osztályfőnökük. A rózsaszín hajú természetesen elfogadta az ajándékot, és jókedvűen megitta a flakon tartalmát. Sőt, hálája jeléül a két fiúnak vett egy-egy üdítőt az iskolai büféből, amit Freed és Bickslow habozva ugyan, de elfogadtak. A becsengetés után nem sokkal Natsu megérkezett, majd bezárta maga mögött a terem ajtaját.

– Jó napot, osztály! De jó látni titeket a suliban – mondta vigyorogva Natsu. – Hiányzónk van?

– Igen, van. Gray Fullbuster és Juvia Lockser – válaszolt elsőnként Yukino, aki középen, az első padban foglalt helyet.

– Igen, kettejükről tudok. Remek, ezek szerint más hiányzónk nincs – ecsetelte mosolygósan Natsu, miközben alaposan szemügyre vette a diákjait. – Mi a baj? Nagyon furcsán néztek rám. Esetleg van valami az arcomon?

– Ízé... Nem egészen – kezdett bele erőltetett vigyorgás kíséretében Levy. – Sensei, hogy érzi magát?

– Köszönöm a kérdést, ma kifejezetten jól érzem magam. Mondhatni teljesen fel vagyok pörögve. Bár szerintem azért vagyok ennyire lelkes, mert hivatalosan ez az első munkanapon a Fairy Tailben. Ám miért kérded ezt, kedves... Öhm... Levy? Bocsi, még meg kell jegyeznem a neveteket.

– Igen, így hívnak – válaszolta megilletődve Levy. – Az előbb meg csak azért érdeklődtem a sensei egészsége felől, mert ma többen is rosszul voltak az iskolában. Bizonyára a fülledt idő tehet erről – magyarázta Levy, míg Natsu érdeklődve hallgatta a lányt.

– Komolyan? Fúh, ez nem hangzik jól. Remélem, itt azért senkinek sem lesz komolyabb problémája – reagált a lány kijelentésére Natsu, majd folytatta. – Amúgy elméletileg ma történelem óra lenne, ám mivel pénteken nem voltatok itt, így nem tudtam kitöltetni veletek néhány hivatalos papírt. Mindegy, ezt az órát rászánjuk ezek kidolgozására – ecsetelte magabiztosan Natsu, majd egyesével kiosztotta az kérdőíveket. – Figyelmesen olvassátok el a kérdéseket. Jah, és a személyes adatokat nyomtatott betűvel töltsétek ki.

– Hé, Freed. Mi történik? Nem úgy volt, hogy szörnyű gyomorfájás fogja kínozni a szerencsétlent? – kérdezte suttogva Kana a fiút, aki szemmel láthatólag furcsán viselkedett. – Hé, mi van veled?

– Nem értem. Itt valami nem stimmel – mondta nehézkesen Freed, akinek egyik pillanatról a másikra megfájdult a hasa. – Bickslow! Hallod, te hülye...

– Mi az? – kérdezte szintúgy fájdalmas arckifejezéssel a kék hajú, aki a barátjához hasonlóan problémákkal küszködött.

– Mi van veletek, srácok? – kérdezték többen is, amikor Natsu közbe szólt.

– Fiúk és lányok, majd a szünetben lesz alkalmatok egymás közt diskurálni. Inkább töltsétek ki a papírokat, mert ezen kívül van még egy-két közérdekű információm, amit feltétlenül el kell mondanom nektek – magyarázta Natsu, miközben lecsendesítette a társaságot.

– Elnézést, Natsu-sensei! Kimehetnék a mosdóba? – érdeklődött kíváncsian Freed.

– Sensei, nekem is sürgősen ki kell mennem a mosdóba – szólt a témához Bickslow.

– Nem vagytok ti lányok, hogy párosával menjetek a mosdóba – mondta el az észrevételét Natsu. – Amúgy a válaszom nem. Ki kell tölteni a papírokat, majd miután megbeszéltünk ezt-azt, akkor talán mehettek. Különben is, az előbb csengettek be. A Fairy Tailben az ebédszünet több, mint egy óra, szóval bőven lett volna időtök elmenni a mosdóba.

– Oh, ne már... – Freed nem akart hinni a fülének. – Kérem szépen, sensei! Muszáj a mosdóba mennem.

– Jah, nekem is – szólt ismételten Bickslow, akinek furcsa hangokat adott ki a gyomra. – Ajaj, ebből baj lesz...

– Mondtam, hogy nem! Nagyfiúk vagyok, valahogy csak kibírjátok – zárta le a témát Natsu, majd leült a tanári székben.

xxx

„Mi történhetett? Komolyan semmi baja sincs? Hisz én és Bickslow a saját szemünkkel láttuk, ahogyan megissza a hashajtóval átitatott üdítőt. Egyszerűen nem tudok rájönni arra, hogy mit csináltunk rosszul. Valami itt nem stimmel. Fenébe! Gondolkodj, Freed! Gondolkodj! Mi történt a szünetben?

Beletettük a hashajtót a flakonba, amit aztán nem sokkal ezután ajándék gyanánt, az osztályunk nevében átnyújtottuk neki, amit ő készségesen elvett. Tényleg, jobban belegondolva, Natsu-sensei egyáltalán nem habozott. Pedig a legtöbb tanár nem fogad el semmit se a diákjaitól. Ezzel szemben ő mit csinált? Egy percre leszaladt a büfébe, és viszonzásul nekünk is vett egy-egy innivalót. Végül aztán mindhárman megittuk a saját üdítőnket. Tudom, hogy így történt, hisz a saját szememmel láttam. De akkor mi lehet a baj? Vagy... Csak nem?

Ezt ő tette? Kicserélte volna az üdítőket? Ez lehetetlen! Való igaz, egy percig nem láttuk őt, és amikor visszajött, három darab üdítővel jött vissza a kezében. Ezek szerint egy perc alatt kicserélte őket? Belegondolva, az ő flakonja nagyon nehezen nyílt ki, míg mi egy laza mozdulattal leszedtük a kupakokat. Pedig ennek pont fordítva kellett volna történnie, hisz a mi ajándék flakonunk használt volt. Bár arra is ügyeltünk, hogy a címke ne legyen kopott... Erre tessék, ő szívatott meg minket." Gondolta magában Freed, aki minden erején azon volt, hogy lassacskán kitöltse a lapokat, miközben alig várta, hogy kimehessen a mosdóba.

Bickslow bánatára a teremben olyannyira nagy volt a csend, hogy a légy zümmögését is lehetett volna hallani. A néma csönd közepette megfeszítette a hasát, miközben próbált a feladatokra összpontosítani. Viszont a barátjához hasonlóan, neki is eszébe jutott, hogy valójában mi történt kettejükkel.

„Amit vett nekünk üdítőket, azokat valószínűleg félig kiönthette, miközben a tőlünk kapott pia tartalmát egyszerűen átöntötte a mi flakonjaikba. Ráadásul arra is ügyelt, hogy az üdítő íze hasonló legyen a tőlünk kapott innivaló tartalmával, ezáltal mi így semmit se vettünk ebből észre. Magának meg feltehetőleg új innivalót vett... Hihetetlen, hogy ily könnyedén rászedett minket." Töprengte gondterhelten Bickslow, miközben akaratlanul is, de halkan elpukizta magát.

xxx

– Hmm... De furcsa szag terjeng a levegőben – kezdett bele a beszédbe Natsu, majd felállva a helyéről az ablakhoz sétált. – Komolyan, most kell trágyázni a virágoskertet? Nem ért volna rá később? – kérdezte kíváncsian Natsu, miközben kihajolt az ablakból. – Senkit se látok odakint. Ezek szerint valami mást érzek.

– Sensei, kinyithatom az ablakot? Én ezt már nem bírom tovább... – Minerva is tisztán érezte, hogy itt valami most nagyon nem stimmel.

– Szerintem meg inkább zárjuk be az összes ablakot. Hisz valószínűleg ez a fura szag kintről áramlik befelé. Rogue-kun, kérlek téged, zárd be az ablakot.

– Áh, ez rossz ötlet – mondta kissé határozatlanul Rogue. – Túl meleg van a teremben. Rosszul leszek, ha bezárom az ablakot. A végén még talán el is ájulok...

– Ugyan, nem lesz semmi bajod. Ha mindenki végzett, majd kinyithatod a melletted lévő ablakot. Különben is: kint jelenleg is testnevelés óra zajlik, és mit ne mondjak, eléggé nagy hanggal vannak. Ekkora hangzavar mellett nem lehet koncentrálni, így kérlek téged Rogue-kun, zárd be az ablakot – ecsetelte sunyi mosollyal az arcán Natsu, ami felkeltette a diákok figyelmét. – Gyerünk, emberek! Úgy írjatok, mintha az életetek múlna rajta – tette hozzá most már széles vigyorral az arcán Natsu, amit látván a tanulók teljesen megdöbbentek.

Ebben a pillanatban mindegyikük tisztában volt azzal a ténnyel, hogy Natsu-sensei rájött a gyerekes csínytevésre, és ennek tudatában a férfi eldöntötte, hogy „megvicceli" őket. Ezzel szemben fogalmuk se volt arról, hogy Natsu mégis hogyan bírta ki ezt az orrfacsaró bűzt? Hisz Freed és Bickslow percről perce büdösebbet szellentett, amit a körülötte lévők egyre nehezebben tudtak elviselni. A két fiú már verejtékezett, annyira sok kínnal járt a hasfájás. A többiek pedig őrült tempóban töltötték ki a lapokat, miközben bedugva az orrukat, próbálták visszatartani a lélegzetüket. Viszont nem bírták sokáig, és miután vettek egy mély lélegzetet, többen köhögni kezdtek, míg másoknak könnybe lábadt a szeme és magukban imádkoztak azért, hogy valaki kegyelmezzen meg rajtuk, és végre-valahára újból kinyithassák az ablakokat.

A szenvedés végül a kicsengőnek hála alábbhagyott, aminek hallatán Freed és Bickslow szó nélkül kirohant a tanteremből, és sietősen a mosdó irányába szaladtak. A társaik ezzel szemben az ablakokhoz iszkoltak, és hamarjában kinyitották az összes ablakot. Megváltásként vették tudomásul, hogy ismét friss levegő áramlik be a tanterembe, miközben Natsu összeszedve a papírokat, az ajtó felé vette az irányt. A küszöbnél azonban megtorpant, majd lassan beszélni kezdett.

– Hashajtó, mi? Azért ennél többet vártam el a „különc" osztályomtól – mondta magabiztosan Natsu, majd az orrából kiszedte az orrdugókat. – Köszönöm, hogy kitöltöttétek ezeket. Minden jót, osztály! Holnap találkozunk! – búcsúzott el vigyorogva Natsu, majd bezárta az ajtót.

– Rohadék, ezt nem úszod meg! – ecsetelte dühösen Gajeel. – Ezt a kört te nyerted, de legközelebb már nem lesz szerencséd. Holnap valahogy kicsinálunk téged...

– Jah, jól beszélsz. Majd holnap elintézzük őt – tette hozzá megjegyzésképp Lisanna, akinek már nem sok kellett volna ahhoz, hogy a bűz miatt elájuljon. – Ma már semmi kedvem sincs bosszút állni...

– Bizony, holnap elégtételt veszünk a szemétládán. A mai nap már csak arra lesz jó, hogy kipihenjük ennek az órának a fáradalmait – szólt a témához Minerva, aki a barátaival közösen arra a megállapításra jutott, hogy a mostani osztályfőnöküket talán még se lesz annyira egyszerű kikészíteni, mint ahogyan azt elsőre gondolták...