Figyelem, a mostani részben felbukkan egy újabb szereplő, aki kivételesen nem a Fairy Tail univerzumból származik. Azonban nem kell aggódni, mert az ilyen részek nem lesznek gyakoriak. Ahogyan eddig, úgy továbbra is a Fairy Tail szereplőin lesz a főhangsúly és a történet kilencvenkilenc százaléka az ő életükről fog szólni. Ezért mondom, hogy nem kell félni, mert ahogyan írtam, csak néhányszor fog felbukkanni egy-két olyan szereplő, aki amúgy eredetileg más animékben szerepel. (Ők ilyen beugró szereplők lesznek ebben a történetben, akik tényleg csak ritkán fognak felbukkanni, mert ugye ez egy Fairy Tail fanfic.) Csak a tisztánlátás miatt írtam le eme fontos sorokat. Remélem, ettől még ugyanúgy nyomon fogjátok követni Natsu-senseit, aki a diákjai miatt sokszor fog még nehéz helyzetekbe kerülni... (◍•ᴗ•◍)

További jó olvasást kívánok nektek! (。^_・)ノ

xxx

Gray óvatosan beosont a hátsó bejáraton, ahol szerencséjére nem ütközött ellenállásba. A sötét gyárban ráadásul könnyebben elrejtőzhetett az esetleges kíváncsi tekintetek elől, így nem tartott a lebukás veszélyétől. A fiú a hang irányába tartott, ahol feltehetőleg rálel az elrabolt osztálytársára. Lassan, óvatosan közelítette meg a banda tagjait, akik kiráncigálva Juviát az autóból, megkötözték a lány kezét és lábát, majd egy ósdi ágyra hajították, amit valószínűleg a bagázs szintúgy magával hozott. A fekete hajú alaposan szemügyre vette a helyszínt.

Több kamerát látott, ahogyan rengeteg stúdió kelléket is felfedezett a megfigyelése során. Gray töprengeni kezdett, amikor is a legnagyobb félelme kezdett beigazolódni. Most már biztos volt abban, hogy ezek a tagok megakarják erőszakolni Juviát. „A kamerákkal egyúttal videó felvételeket akarnak készíteni, amit aztán szándékukban áll feltölteni az internetre." Gondolta magában Gray, aki ezután megszámolta az ellenfeleit. Kilencen voltak, aminek nem igazán örült. Hisz ennyi emberrel egymaga nem bír el. Ahogyan korábban még sose verekedett másokkal. Amikor őt bántották, ő egyszer se ütött vissza. Helyette tűrte a fájdalmat, vagy pedig, ha alkalma adódott rá, sietősen elfutott. Mindig kerülte a harcot, ám jól tudta, hogy most nem teheti ezt. Bár a lánnyal nincsen jó viszonyban, ettől függetlenül nem szeretné látni, ahogyan az osztálytársát az akarata ellenére arra kényszerítsék, hogy „mocskos" dolgokat tegyen. Miközben azon filozofált, hogy miképpen szabadítsa ki a Juviát, addig a többiek se voltak tétlenek.

– Johnny, igyekezz már azokkal a kamerákkal! – mondta gorombán a bandavezér, aki közben folyamatosan a lányt stírölte. – Hmm, de jó lesz! Ez a csaj irtó dögös. Ám fiúk, nem gondoljátok, hogy túl sok ruha van rajta? – kérdezte sunyi vigyorral az arcán a vezér, aki lefogva a másik embert, lassacskán kigombolta annak felsőjét. – Ejha! Középiskolás létedre eléggé nagy melleid vannak. Mi az? Nem tudsz beszélni? Ennyire megrémültél? – puhatolózott kíváncsian Troy, majd megmarkolta Juvia mellét. – Azért több ellenállásra számítottam a részedről. Ezek szerinte nincs ellenedre az se, ami ezután fog történni... – A férfi ezután felhagyva a gyengédséggel, letépte Juviáról a szoknyát, majd a melltartótól is megszabadult. – Gyönyörű látvány...

– Nee! Kérlek, hagyjatok békén! Én nem akarom ezt! – kiabálta kétségbeesetten Juvia, mire válaszul a kopasz, kigyúrt férfi egy pofonnal lecsendesítette a kék hajú leányzót, aki remegett a félelem miatt. – Kérlek, ne... – tette hozzá még Juvia, majd hangosan sírni kezdett.

– Hallgass, ribanc! Hiába minden, mert ma akkor is a miénk leszel – szólott újból Troy, majd megnyalta Juvia nyakát. – Alig várom már, hogy magadban tudhassalak... – Troy mielőtt letéphette volna a lányról a bugyit, a távolból tökéletesen fejbe találták egy tárgyal, aminek köszönhetően fájdalmasan lebukfencezett az ágyról.

– Mi a szar? Valaki itt van! Azonnal kapjátok el a rohadékot! – üvöltötte Jimmy, aki gyorsan odarohant Troy-hoz. – Főnök, minden oké?

– Ki volt az? Ki tette ezt velem? – kérdezte ingerülten Troy, majd feldúlt állapotban megragadta Jimmy nyakát.

– Nem-nem tudom... – mondta Jimmy, aki a szorítás miatt nem kapott levegőt.

– Hé, engem kerestek? Kapjatok el, ha tudtok! – kiabált hozzájuk Gray, majd ahogyan csak bírt, futni kezdett.

– Mit álltok ott, mint fasz a lakodalomban? Azonnal kapjátok el a kölyköt! – adta ki az utasítást Troy, majd elengedte Jimmy nyakát. – Féreg, ezért még meglakolsz...

– G-Gray? – kérdezte csodálkozva Juvia. – Tényleg eljöttél értem? – kérdezte alig hallhatóan Juvia, akinek sajnálatára még mindig össze voltak kötve a végtagjai, így hiába erőlködött, sehogyan se tudott elmenekülni.

Gray eközben a szűk sorok közt rohangált fel-alá, ám mivel a sötétség most neki kedvezett, az üldözői hiába erőlködtek, eddig nem tudták őt kézre deríteni. Megbújva néhány doboz mögött, a földről felkapott egy régi vasdarabot, majd türelmesen várakozott. Hallotta, ahogyan az egyik tag a közelében van. Amint mellé termett, Gray hátulról leütötte a férfit, aki magatehetetlenül összerogyott.

A puffanásra ellenben többen is odagyűltek, így Graynek ismételten szaladnia kellett. Sikeresen lerázta az üldözőit, így újból elrejtőzött. Ahogyan pedig az lenni szokott, újabb emberrel sodorta össze az élet, akit az elsőhöz hasonlóan szintúgy leütött. Újabb puffanás visszhangzott a gyárban, ami miatt Gray ismételten sprintelni kényszerült. Viszont most szembetalálta magát az egyik ellenlábasával, akinél szintén volt egy vasrúd. A magas, körülbelül két méteres férfi teljes erőből Gray felé suhintott, aki mivel nem tudott arrébb ugrani, a saját fegyverével hárította a támadást. A másik újból suhintott, miközben Gray fokozatosan hátrálásra kényszerült. A fiú végül felkapva egy régi konzervet a futószalagról, gyomorszájon dobta a szakállas ipsét, aki emiatt óvatlanul elfordította tekintetét a fekete hajúról. A középiskolásnak nem is kellett ennél kedvezőbb alkalom: egy újabb konzervvel ezúttal fejbe dobta az ellenfelét, majd a vasrúddal sikeresen két vállra fektette az „óriást". Viszont mielőtt újból elindulhatott volna, hátulról ketten is rávetették magukat, majd lefogták a fiút, aki hiába erőlködött, nem tudott kiszabadulni a fogságból.

Pillanatokkal később megpillantotta a bandavezért, aki karba tett kézzel figyelte őt. A férfi végül jelzett az embereinek, akik a parancsára minden irányból ütni kezdték a fiút.

– Rohadék! Kellett neked a nagy hőst játszanod. Most kamatostul visszaadunk mindent – mondták vihogva, majd a földön fekvőbe többször is belerúgtak.

– Gray, ne! Elég volt! Hagyjátok békén! – kiabálta kétségbeesetten Juvia. – A végén még megölitek!

– Fogd be a szád, hülye kurva! – mondta ingerülten Troy. – Magasról leszarom, hogy mi történik a kölyökkel. Azonban készülj, mert nemsokára neked is fontos szereped lesz...

– Rohadt szemétláda! Ezt nem úszod meg! – üvöltötte Juvia, ám a férfi egy újabb pofont adott le a lány arcára.

– Kussolj már el! Nem érted, hogy nektek már annyi? – ecsetelte magabiztosan Troy, miközben az emberei abbahagyva a bántalmazást, eltávolodtak Graytől. – Látod? A fiú eddig bírta...

– N-ne... Az nem lehet – dadogta pityeregve Juvia. – Gr-Gray! Gray! Gray!

– Nem igaz, hogy nem bírod végre-valahára befogni a pofád! – Troy mielőtt ismételten megüthette volna Juviát, hirtelen egy hang kizökkentette őt.

– Hozzá ne merj érni, mert különben megöllek! – mondta fogcsikorgatva Gray, aki minden erején azon volt, hogy sikeresen feltápászkodhasson a földről. – Hagyd békén Juviát!

– Ilyen nincs! Ma mindenki ellenszegül nekem? – Troy végül úgy döntött, hogy maga rendezi le a fiút. – Ostoba vagy, kölyök! Jobban jártál volna, ha a földön maradsz. Sőt, a helyedben inkább nem jöttem volna ide.

– Nem! Bármi történjék, én nem fogok többé megfutamodni. Nem engedem, hogy bántsd a legjobb barátomat! – üvöltötte torkaszakadtából Gray, amivel alaposan meglepte a jelenlévőket.

– Hahaha! Ezt a hülyét! Komolyan nem fogtad fel, hogy mi vár rád? – Troy ezután többször arcon ütötte a fiút, aki végül hanyatt esett. – Ugyan mit tudsz ellenem tenni?

– Mit tudok tenni? Hehehe – nevetett idétlenül Gray, majd mindenki döbbenetére ismét talpon volt. – Kiállom az összes ütésed. Üthetsz egész nap, mert én akkor se fogok meghátrálni!

– Bolond vagy, fiú! – Troy gyomorszájon, majd állon rúgta a fekete hajút, aki újból a földön feküdt. – Próbálsz menőnek tűnni, ám akkor is csak egy senkiházi vagy, aki nem tud senkit se megvédeni. Egyszerűen gyenge vagy... – Troy ezután be akarta vinni a kegyelemdöfést, ám Gray a jobb lábával nemi szerven rúgta a férfit, aki néhány lépést követően a földön kuporgott. – Ro-rohadék... Ez aljas húzás volt...

– Leszarom, hogy mit gondolsz rólam – magyarázta nehézkesen Gray, majd ismételten eltökélte, hogy feltápászkodik a földről. – Mondhatsz rólam amit csak akarsz, de én akkor is megmentem Juviát. Megfogadtam, hogy többé nem futamodok meg. Soha többé nem fogom magára hagyni a számomra fontos embereket. Ameddig élek, addig azon leszek, hogy mindenáron megvédhessem őket – folytatta a beszédet Gray, aki kiköpte a felgyülemlett vért a szájából. – Ne aggódj, Juvia. Ezúttal nem hagylak magadra... – Gray mielőtt befejezhette volna a beszédet, az egyik banda tag ököllel arcon ütötte a fiút, aki a mai nap már nem először a földre kényszerült.

– Gray! Ne csináld! Ha itt maradsz, megölnek! – ecsetelte sírdogálva Juvia, miközben Gray-t a hajánál fogva felemelték.

– Ideje lenne végre elpatkolnod! – Troy miután kiheverte Gray rúgását, elővett egy rugókést. – Viszlát, rohadék!

– Nee! Valaki mentse meg! – üvöltötte torkaszakadtából Juvia, majd odakintről hirtelen hangos zúgás hallatszott.

A banda tagja kíváncsian tekintettek a hang irányába, amikor is hirtelen áttörve a bezárt ajtókat, egy taxi jelent meg előttük. Mindenki tátott szájjal figyelte az autóban ülőket, amikor is ketten magabiztosan kiszálltak a járműből. A két férfi közül az egyik visszanézett Jackalre, majd beszélni kezdett.

– Jackal, vidd innen a lányokat. Nem akarom, hogy Nashi lássa azt, ahogyan elbánok ezekkel a kreténekkel – mondta határozottan Natsu, majd megropogtatta az ökleit. – Ne aggódj, hercegnőm! A papa mindjárt végez itt. Előtte azonban elbeszélgetek a gonosz bácsikkal.

– Hajrá, papa! Ne kíméld őket! – kiabálta lelkesen Nashi.

– Apa, te is adj bele mindent! – mondta szintúgy jókedvűen egy narancssárga hajú, nyolc éves kislány, akit Hisanának hívtak.

– Egyet sem kell aggódnod, drága egyetlenem. Apa könnyedén elboldogul ezekkel a kis „halakkal" – válaszolta vigyorogva a huszonnyolc éves, száznyolcvanhét centiméter magas, szintén narancssárga színű hajú férfi, aki Natsuhoz hasonlóan megropogtatta a saját ökleit. – Hallod, Jackal-san? Vidd innen őket. Az asszony nem szereti, ha a lányom előtt verekszek...

– Fogd be! Nekem csak a főnök adhat utasítást – válaszolta gúnyolódva Jackal. – Hülye maffiózó...

– Hallottalak ám, cimbora – mondta szigorú tekintettel a másik, aminek hatására Jackal végül a lányokkal együtt gyorsan elhajtott a helyszínről. – Hé, úgy látom, valakit csúnyán elvertek.

– Ő a nevelt fiam, Gray Fullbuster – reagált az előző kijelentésre Natsu, aki szemmel láthatólag mérges volt.

– Áhá, ezek szerint a helyzet valóban súlyos. Nincs mit tenni, leckéztessük meg ezeket a rohadékokat.

– Mégis kik vagytok? – kérdezte felbőszülten Troy, amikor az egyik embere a félem miatt a fenekére huppant. – Veled meg mi van?

– Fő-fő-főnök – dadogta verejtékezve Troy társa, akinek az egész teste elkezdett remegni. – Ez-ezek ők.

– Kik?

– A fenébe, Troy! Nézd meg őket jobban! – válaszolta rémülten Jimmy. – Ezek a tagok híresek a városban. A rózsaszín hajú a Tartaros banda egykori vezére, Natsu Dragneel. Ellenben az a hír járta róla, hogy évekkel ezelőtt elhagyta a várost... Míg a másik Fiore egyik legnagyobb maffia bűnszervezetének a feje, a Bleach legerősebb vezére, Kurosaki Ichigo az. Főnök, azonnal menekülnünk kell! – mondta kétségbeesetten Jimmy, ám Troy eszét vesztve rátámadt a két férfira. – Troy, állj le!

– Kit érdekel, hogy kik ők? Nemsokára úgyis csak hullák lesznek! – Troy a késével Natsu fejét vette célba, ám az időben elhajolt a szúrás elől.

– Lassú vagy – szólt hozzá Natsu, majd kicsavarta Troy kezéből a kést. – Úgy hallom, te vagy itt a nagyvezér. Ám nem számoltál valamivel: aki engem felbőszít, vagy bántani meri a családom egyik tagját, abból a szart is kiverem! – Natsu hason, majd fejbe rúgta Troy-t, aki magatehetetlenül kapta be a férfi ütéseit. – Ráadásul megerőszakolnátok az egyik diákomat? Rohadékok, most nagyon felhúztatok!

– Mi van, srácok? Nem jöttök? Gyertek csak nyugodtan! Esetleg beijedtetek tőlem? – kérdezte gúnyolódva Ichigo, aminek hatására a többi bandatag felé vette az irányt. – Szóval megvertétek a barátom fiát? Ezt nem hagyhatom büntetlenül! – Ichigo ezután a hozzá legközelebb állót mellkason rúgta, majd akivel szembetalálta magát, azt kíméletlenül megütötte.

Natsu egy pillanatra sem állt le. Szerencsétlen Troy hiába próbált elmenekülni, sehogy se tudta távol tartani magától Natsut, aki miután állkapcson rúgta a kopasz férfit, sikeresen kirúgta annak több fogát is. Miután Troy a földre került, Natsu leguggolt hozzá, és tiszta erőből többször is arcon ütötte a másikat, akinek már felismerhetetlenségig feldagadt az arca. Troy feje tele volt sérülésekkel, ahogyan a fél szemére se látott már.

– Kérlek, ne bánts... – könyörgött Troy, ám Natsu újból megütötte.

– Szemétláda! Volt merszed bántani Gray-kunt? Vetted a bátorságod, hogy elrabold Juviát? Tudod te, hogy mekkora fájdalmat okoztál nekik? Van fogalmad arról, hogy miken kellett keresztül menniük? Fel tudod ezt egyáltalán fogni? – kérdezte dühösen Natsu, majd az utolsó ütésétől Troy elvesztette az eszméletét. – Megérdemelted, köcsög! – A rózsaszín hajú ezután a véres kezét a földön fekvő pólójában törölte meg.

– Minden rendben, kis hölgy? – kérdezte udvariasan Ichigo, majd a saját felsőjét a lánynak átnyújtotta. – Tessék, vedd csak fel nyugodtan. Ne aggódj, most már nem eshet bántódásod.

– Köszönöm – felelte félénken Juvia, majd felvette a ruhát. – Gray... Mi van Grayel?

– Nyugi, van saját klinikám. Ott alaposan kivizsgáljuk a srácot – reagált a kérdésre Ichigo, miközben Natsu már Gray mellett guggolt.

– Sen-sensei... – kezdett bele a témába Gray. – Hát mégis megkapta az üzenetemet?

– Igen, megkaptam – mondta mosolygósan Natsu. – Hála neked, Juvia megmenekült. Ügyes voltál, Gray.

– Értem – szólott újból Gray, majd elnevette magát. – Végre megértettem. Most már értem...

– Micsodát? Mit értesz? – puhatolózott kíváncsian Natsu.

– Rájöttem, hogy azon a fényképen miért volt mindenki boldog – válaszolt a fiú, amit a felnőtt csodálkozva hallgatott. – A barátai hiába voltak tele sérülésekkel, ők akkor is önfeledten nevettek. Ahogyan ön és a barátnője is vidám volt a csoportképen...

– Aha, szóval ráleltél az albumokra. Ejnye, nem szabad a másik holmijában turkálni – viccelődött jókedvűen Natsu, amin a fiú is csak jókat mosolygott. – És, milyen érzés volt küzdeni?

– Félelmetes volt – ecsetelte Gray, amin Natsu elnevette magát. – Azonban hármat nekem is sikerült lerendeznem. Szerintem még mindig nem tértek magukhoz...

– Kellett nekik felbosszantani. Mostanra megtanultak egy fontos leckét veled kapcsolatban, miszerint Gray Fullbusterrel nem lehet csak úgy büntetlenül ujjat húzni – szólt a témához Natsu. – Viszont szerintem most nagyon jól nézel ki.

– Persze, biztos szemet gyönyörködtető a látványom...

– Nem a sérülésedről beszélek – szólt közbe Natsu, majd folyatta. – Végre-valahára láthattam tőled egy igazi, őszinte mosolyt. Végre felszabadult vagy, ami nagyon jó dolog. A lényeg, hogy a magad részéről ma mindent megtettél. Elhatároztad, hogy nem menekülsz el többé, ami szerintem nagyon bátor cselekedetre utal. Biztosan féltél és közben kétségek merültek fel benned, ám te sikeresen felülkerekedtél önmagadon. Hidd el, csak egy igazi férfi képes erre – magyarázta Natsu, amikor is több tucat fekete öltönyös alak jelent meg a gyárban.

Többen is a főnökükhöz rohantak, majd az egyikük átnyújtotta a saját zakóját, amit Ichigo készségesen felvett.

– Uram, minden rendbe van? Nem esett baja?

– Köszönöm a kérdést, Renji! Nekem semmi bajom sincs. Ellenben vigyétek el azt a fiút a Kurosaki klinikára! A sérüléseit alaposan meg kell vizsgálnom – mondta Ichigo, majd folytatta. – Jut eszembe: a lányt is hozzátok el! Az arca megsérült, és nem lehetünk biztosak abban, hogy nincs-e más problémája.

– Értettem, uram! – válaszolta határozottan a vörös hajú, tetovált arcú férfi. – Ichigo-sama, ám mi legyen ezekkel az illetőkkel? Mit tegyünk velük?

– Vigyétek őket Grimmjowhoz! Ő majd gondoskodik ezekről a senkiháziakról – jelentette ki magabiztosan Ichigo, mire a maffiózók magukkal hurcolták a kétségbeesett embereket. – Natsu, megyünk a klinikára! Szólj Jackalnak, hogy jöjjön értünk!

– Oké. Mellesleg köszönöm a segítségedet.

– Ugyan már, barátom. Sok mindent köszönhetek neked, mind mondjuk egyszer megmentetted az életemet, amiért a mai napig hálás vagyok. Szóval ne hálálkodj nekem emiatt az apróság miatt. Ám a srácodat ma még nem engedem haza. Sok sérülést szenvedett el, így rengeteg pihenésre van szüksége. Ellenben nem kell aggódnod: nálunk biztonságban lesz. – Ichigo ezután lepacsizott Natsuval, majd miután Jackal megérkezett a taxival, elindultak a Kurosaki magánklinika felé, ahol Gray nyugodt körülmények között kipihenhette a mai nap fáradalmait...