Ragnarok és a friss fegyverhordozó úton volt a bakság templomba az avatás miatt.

- Pál - így hívták ugyanis a kisgyereket - Tudod, hogy min gondolkodtam? 

- Nem - szólt őszintén a fiú, mert nem látott bele mások gondolataiba, bár nem egyszer örült volna neki.

- Eléggé furcsa neved van. Pál. Nem olyan különleges... Már megbocsájs - mentegetőzött Ragnarok.

- Semmi baj. Én is így gondolom - mondta Pál - Ugyais mindenkinek olyan... Összevissza neve van, ami tök menő.

- Akkor nevezd el magadat.

- Egy nevet mindig is akartam - mélázott el. - A nagyapámat hívták így, édesanyám nyakára jártam ezzel a kéréssel, de ő egyfolytában csak azt mondogatta: A Pál tiszta név. Punk-tum. De szeretnék Kamosz lenni.

Attól a naptól kezdve a fiút Kamoszként ismerik, nem pedig Pálként. Ragnarokon furcsa hangulat lett úrrá, amikor meglátta a csicsás templomot. Gépiesen köszönt aszerzeteseknek, és egyenesen Holemhez ment.

- Ragnarok, drága barátom - nevetett az "Öreg Harcos". 42 évében járt, és ahhoz képest szürke haja férfiasan hátra volt nyalva, testét aranypáncél díszítette, hóna alatt pedig az aranysisakját tartotta. - Hallom amit hallok. Már huszonnyolc évesen Vörös Lovagnak lenni? Lehet hogy hamarabb leszel Arany Lovag mint én!

- Ugyan, dehogy - szerénykedett Ragnarok, de a szíve mélyén dagadt a boldogságtól, hogy a példaképe mondja ezt.

- Hát, ki ez a fiú? - kérdezte Holem, majd kezet nyújtott neki - Holem vagyok, az egyetlen Arany Lovag az egyetlen Rologóni a királyságában... De nem sokáig - tette hozzá, és Ragnarokra kacsintott.

- Az én nevem Kamosz. Rag fegyverhordozója.

- Rag? - kérdezte Ragnarok. Tetszett a beceneve.

- Na, kezdjük is el az avatás első lépéseit.

Míg Kamosz leült a templomban lévő padok első sorába, addig Holem Ragnarokot szépítgette. Cipőnek egy elegáns vöröset választott, nadrágnak pedig egy farmert. Az avatáson nem lehetett pólóban, lenni, mert a testre alakzatokat rajzolnak. Legalábbis így mondta.

Kamosz egy kicsit türelmetlenül várta a kilépő urát. Amikor meglátta, elállt a lélegzete. Mindig is ilyen testet akart. Hiába edzett, nem sikerüt. 

Ragnarok letérdelt az oltár előtt, és a főszerzetes elkezdett valamilyen nyelven kántálni, pluszba maró anyaggal alakzatot rajzolni a testére. A szerzetes befejezte a kántálást, majd Holemhez fordult, és mondott neki valamit. Kamosz csak egy valamiben volt jó: nyelvek. Nyelvérzéke határtalan, és már 13 évesen több mint százötven nyelvet beszélt.

A szerzetes valószínüleg Dakar nyelven beszél, amin inkább a koboldok szoktak. Hollem visszaválaszolt Dakarul.

- Megcsináltuk - mondta a szerzetes - Már csak rá kell adni A Páncélt.

- Elnézést, de milyen páncélt? - kapcsolódott bele a beszélgetésbe Kamosz. Mind a két felnőtt meglepetten nézett rá - Beszélem ezt a nyelvet.

- Akkor jó. De nem páncél, hanem A Páncél. Élő Qrama (kurama) fából készítjük, mely minden ütésnek ellenáll, és védelmezi viselőjét. 

- Értem.

A három ember bekísérte Ragnarokot egy terembe, majd ráadták a páncélt, amelyen aranyábrák voltak. Vörös-arany; legjobb párosítás. 

***

Holem egy harcsabajuszos emberhez vezette őket, aki már láthatóan várta őket. Holem egyből az ismeretlen felé fordult.

- Bemutatom nektek Vajdét, aki a Lovag lovait képezi ki. 

- Kérlek, Vörös Lovag, le sisakod - mondta Vaje.

Ragnarok engedelmeskedett. Vaje körüljárta, nézegette, majd egy mérőszalaggal méricskélni kezdte. 

- Mekkora vagy magas?

- 198 cm.

- Hm... Milyen súly?

- 74.6.

- Akkor ezen adat szerint... Tied van Buzgó!

Azzal előhozott egy telivér, fekete paripát, melynek fehér sörénye táncolt a levegőben. Nem volt olyan magas, de szemtűnő volt lábai izmossága.

- Buzgó nagyon erő. Megérzi közel gonosz. Nagyon sok gondoskodás, szeretet, legjobb jó. Ám nem mindenki száll fel őrá. Lenni hang. Egy szó. Obeir. Próbál ki.

- Jó - dörmögte Ragnarok, majd felszállt a lóra - Ez aztán a nagy ellenálás - mondta unottan, de arca megváltozott, amikor Buzgó hirtelen, akkorát ugrott, hogy a porban nyekent.

 Vaje, Kamosz, Holem csak úgy kacagott, Ragnarok feje viszont vörös volt a szégyentől, de belekapcsolódott a nevetésbe.

- Az bölcs, ki kárán kacag - mondta könnyes szemmel Vaje.