- Akkor a tárgyra is térnék - Ragnarok sátorként fonta össze ujjait az asztalon, mely körül a király és tanácsnokai foglaltak helyet - Cenedek királyság arra készül, hogy a félkört tartó támpilléreket megdöntik ezáltal mindenkit a mélybe löknek. Szeretné Rológónia felajánlani békejobbját MAtettó királyságnak, szövetséget kötni.

- Elfogadjuk - biccentett Matteo, és az írnok egyből jegyzetelni kezdett - Kérem, Qick, küldd el azt a példányt Viharhozónak.

Qick, biccentett, a király alá csúsztatta, aki hanyagul aláírta, aztán összekötötte egy szalaggal, majd indult a postagalambok felé.

- Tudnak nekünk segíteni valahogy? - kérdezte a Lovag.

- A békejobbot elfogadjuk, a szövetséget szintúgy, viszont katonákkal nem tudjuk a királyságot segíteni, mivel nekünk nincsen - kínosan felkacagott - Viszont van egy ütőlapunk, ami talán túl nagy előnyhöz juttatna titeket...

- Mi az? - kérdezte mohón Kamosz, mire Ragnarok gyengéden tarkón vágta.

- Egy kicsi tiszteletet, ha kérhetek - sziszegte.

- Van egy utunk a pokolra - Ragnarok megdermedt, Kamosz pedig eltátotta a száját - Egy átjáró, amit még mi sem tudtunk felfedezni... De persze nem ingyen lesz...

- Van pénz - vetette közbe hűvösen Ragnarok. Nem tetszett neki.

- Nem pénzre gondoltam - nevetett fel - Mivel segítünk nektek, lehet hogy mi is célpontokká válunk, és hogyan védjük meg magunkat? Cenedekben biztos vannak olyan varázslók, akik képesek megtörni ennek a szigetnek a varázsát, hiszen Amra nem volt akkora mágus mint a Cenedeki Gae Hraum. Szeretném, ha adnátok katonákat, akik megvédenek minket.

Raganrok összehúzta a szemét, és a plafonra pillantott. Ha megadja a katonákat, akkor Rologónia védtelenné válik. Néhány száz mágus van, azok pedig csak egy ideig tudja feltartani azt a sereget. 1,7 millió a lakosság, 6 ezer katona, kb. háromszáz mágus, a többi egyszerű ember.

- Hány katona kell? - kérdezte végül.

- Minimum 8 ezer.

- Sajnos nincs annyi.

- Akkor bizony nincs üzlet - lengette meg vastag mutatóujját.

Raganrok összeszorította a fogát, és akaratlanul is gyilkos pillantást vetett Matteo felé, aki egy csillogó mosollyal díjazott.

- Szükség van a segítségükre - sóhajtott a Lovag - Ha maguk nem segítenek nekünk, akkor kénytelenek vagyunk hadat indítani Fargarah-hegy lakói ellen, ugyanis az az egyetlen hely -a ti átjárótokon kívül - és nemrég kötöttünk velük fegyverszünetet, szóval nem lenne valami jó megtámadni őket. Maguk az egyetlen esélyük. Maximum 3 ezer katonával tudunk segíteni, mivel mi is célpontok vagyunk...

Matteo összehúzta szemöldökét, és a férfi arcát mustrálta. Van terve, amivel csak eltűnnek innen, de még a tekintélye is oda lesz. Matteo nem volt ellenséges, de a Vörös Lovag könyörgése felnyomta  a pumpát.

- Győzd le Xaport. Ha legyőzöd Ragnarok királyság átkelhet a lápon, és használhtja az átjárót, ha pedig veszítetek 5 ezer katonát kérek. Kereken. Persze lehet több, de kevesebb nem. Meg egyezünk?

- Áll az alku - nyújtotta ki Ragnarok felé a kezét, aki somolyogva elfogadta - Mikor kezdjük?

- Holnap?

- Minden perc számít - harapott Ragnarok az alsó ajkába, hogy levezesse feszültségét. - Két óra múlva.

- Nekem jó - vigyorgott Matteo - Qick!

Befutott a fiatal férfi, orrán szemüveggel, kifogástalan öltönnyel és nadrággal, cipőjén egy porszemet sem lehetett látni, és cipőorra versenyt csillogott a király gyémántgyűrűivel.

- Hivatott királyom, én pedig jöttem - hajolt meg úgy, hogy az orra a földet érte. Fekete haját két oldalra fésülte, és a sok zselétől elég furcsán festett.

- Kereken két óra múlva ezt az urat vezesd Az Arénába.

533 Words