- Nem ismerős neked valahonnan ez a címer? - kérdezte Ragnarok, és Kamosz orra alá dugta. A fiú egy kardot látott címerrel összerakva, s a címeren egy csicsás c betű díszelgett.

- De, uram - bólogatott, Ragnarok az "uram" megnevezésre rosszallóan összevonta a szemöldökét - Cenedek vagy Cerrek királyság címere lehet a c betű alapján - pillantott rá még egyszer. És te, uram?

- Nem kell itt uraznod, Rag vagyok neked, de ha jobbnak érzed az urazást... De ez Cenedek királyság jele. Megismerem. Úgy tudom, hogy Purolf Darnell királyságban van.

A nyomozásba szünet állt be, és szinte hallani lehetett, hogy a két fiú fejében kattognak a fogaskerekek. Kamosz jobb ötlet lévén a kezébe vette a sisakot, és egy tükörhöz sétált (nem kellett sokat keresnie; Holem végtelenül hiú volt) majd a fejébe nyomta.

A sisak a vállára csúszott, olyan nagy volt Kamoszra. A fiú nagyot ugrott, de nem attól, hogy a vállára esett, hanem hogy a sisak harsogni kezdett.

- Mondd ki! Mondd ki! Mondd ki!  - harsogta a sisak - Én vagyok Holem beépített hangrögzítője! Csak egy szóval lehet feloldani! Segítség: Mondd ki!

Kamosz rémülten próbálta magáról lehámozni a kiabáló sisakot, de mintha rá ragadt volna. Ragnarokhoz kiabált segítségért, aki nem hallotta a nagy zajban. Ragnarok agya mintha egy adrenalin löketet kapott volna: a fogaskerekek természetellenes sebességgel pörögtek a fejében.  

Mit sem törődött szegény Kamosszal, hanem csak bámult előre. "Mondd ki!" mindig ezt mondta Holem, amikor Ragnarok nem kért bocsánatot.

- Bocsánat - lehelte Ragnarok, és a sisak kiabálása abbamaradt.

Kamosz meglepetésére és örömére sikerült lehúznia a fejéről őmakacsságát. Az említett tárgy most beszélni kezdett, de teljesen más hangnemben.

- Mi? - nyögte Ragnarok, amikor ismerős hangot hallott.