Ragnarok remegve várta a palotában, hogy a király behívassa: átment a vizsgán, és Kék Lovagből Vörös lesz. Miközben a baljósabbnál baljósabb gondolatok furakodtak bele a tömött gondolataiba, arra is szakított, időt, hogy elmélázzon, hogyan toborozzon maga mellé egy fegyverhordozót. 

Vegyük szemre eme szereplőt: 170 cm a magassága, 54.6 a súlya, és azért tegyük hozzá, hogy bicepsze is van. Most kék pólóját és bőr nadrágját fekete utazóköpenybe burkolta a nagy meleg ellenére; csak a csizmája látszott ki. Katonásan levágott haj, és egy kicsike kecskeszakáll.

- Ragnarok - szólt ki a király titkára, Terek, kifejezéstelen arccal - Rologónia királya, Viharhozó szeretne beszélni veled a...

- ... a Vörös Lovag avatásom érdekében - emelte fel a kezét - Tudom, tudom, nem kell itt mondogatni.

Terek megigazította a szemüvegét, és betessékelte Ragnarokot egy kisebb terembe. Kétoldalt könyvespolcok sorakoztak, középtájt egy íróasztal hevert, halomban a papírokkal, az író asztal mögött egy nagy ablak virított nyitva, azzal a céllal, hogy a király gondolatában létező fuvallatokat hozzon be.

- Ó! Ragnarok, a Kék Lovag! - a király kisietett az íróasztal mögül, amin eddig papírokban x-elt valamit - Gondolom avatásod érdekében kerestél meg. Sajnálom hogy ilyen szétszórt vagyok, de a szomszéd király- tudod, Parack királyság feje, Goll - a fejemre jár, mert legutóbb kisegített negyven birkával, és követeli vissza, egy halom papírmunka vár rám, és Fargarah-hegyen lévő jetik feje nem fogadta el a békelevelet - Terek egy aprót köhintett, hogy jelezze a királyt, hogy ne fecsegjen.

- Ezer bocsánat! - Viharhozó kezet fogott Ragnarokkal. Általában a Lovagok alig-alig találkoznak a királyukkal. Ragnarok is legalább egy éve nem látta, és most jócskán ledöbbent. Még egy év előtt egy fürge mozgású öregembert ismert, akinek nem volt egy ősz hajszála sem. Most meg egy megfáradt öregembert látott nyúzott arccal, és őszen. - Szóval az aktád... Az aktád... Itt van... - Kibontotta, de szinte rá sem pillantott - Engedélyezem és jóváhagyom hogy Vörös Lovaggá avassanak. - Terek buzgón körmölt, majd a lapot a király elé csúsztatta, aki aláírta, és már a székében ült, és a juhokról írt valamit.

Terek kitessékelte a Lovagot, majd bocsánatot kért hogy hogyan viselkedett a király, és a levelet a kezébe nyomta. 

- Vigyed el ezt  Holemhoz, az egyetlen Arany Lovaghoz. Ő fog fölavatni a Bakság-templomban, a bakságinus szerzetesek segítségével.

- Értem.

Ragnarok megkönnyebbülten hagyta el a palotát. Kifelé menet azonban észrevette, hogy egy Kék Lovag egy kisfiúval kiabál. A fiú kb. 13 éves lehetett.

- Hé, Szatok barátom! - kiáltott, neki - Mit ártott ez a szegény legény, hogy így ordíts vele? - kérdezte, miközben odafutott.

- Én csak megmondtam neki, hogy nem lesz a fegyverhordózóm. Amint látod, túl gyenge, alig bírna el egy pallost. Apropó: Nem látom rajtad a Kék páncélt.

- Leadtam - mondta egyszerűen Ragnarok - Ugyanis mától Vörös Lovag vagyok - azzal meglobogtatta Szatok szeme előtt a levelet.

Szatokot ette a pulykaméreg és az irigység, ím pukkadozva lovagolt el. Ragnarok szemügyre vette a gyereket. Igen véknya volt, és igen alacsony.

- Miért szeretnél te fegyverhordozó lenni? - kérdezte Ragnarok, és a fiú fekete szemébe nézett.

- Elegem van, hogy én csak egész nap heverészek és anyám dolgozik. Hasznossá szeretném magamat tenni... Meg hát úgy tudom, hogy egy fegyverhordozó járja a világot, amire én kíváncsi vagyok. 

- Leszel-e a fegyverhordozóm?

- Én?

- Nem, a szomszédnéni kisfia. Persze hogy te!

- Igen - bólintott sugárzó arccal a fiú.