-Emlékszel arra az estére, amikor, szeretkeztünk ....
-Persze, mi van vele, hm? - jött mögém, mire felé fordultam és hátrébb léptem párat. A földet kezdtem nézni, majd a kezéért nyúltam és a hasamra raktam
-Terhes vagyok- hunytam be a szemem, mivel nem mertem ránézni. Félek, mi van ha teljesen kiborul? 
-Mi? -Akadt ki. Na ettől féltem- lesz egy kicsi babánk, hm? - remegett meg a hangja, mire felkaptam a fejem. A szemem nagyra nyílt, ahogy megláttam Deidarát sírni. Elvette az egyik kezét a hasamról, amivel megtörölte a szemét és közelebb jött hozzám. Lassan átölelte a nyakam és óvatosan magához húzott
-Köszönöm, hm-suttogta a fülembe, mire nekem is bekönnyesedett a szemem és remegve viszont, de vissza öleltem

-Na és mi lesz az akatsukival? Örökre mégsem maradhatunk bűnözők pláne, hogy szülők leszünk.
-Fogalmunk sincs, lehet feloszlunk, hm
-Szerintem mégse kéne feloszlanunk- mondta Sasori, mire mindketten rá kaptuk a tekintettünk
-Tényleg. Lakhatnánk mindannyian Konohában. Nem oszlunk fel, hanem együtt maradunk és ha valami nagyon nehéz feladat van, azt elintézzük 
-És szerintetek megengedi hokage, hm?
-Persze. Beszélek most vele- fogtam meg a karjukat, és a házunkhoz teleportáltam. Ah meg kéne már tanulnom, hogy ez így eléggé lefáraszt, főleg úgy, hogy most terhes vagyok.
-Jó napot Kakashi-sensei- köszöntem, ahogy odaértünk az irodába
-Áh szervusz Mei. Mi járatban vagytok itt?
-Azt szeretnénk, hogy valahogy itt éljünk Konohában. Nem oszlanánk fel, hanem itt élnénk és ha valami nehéz küldetés van, azt mi intéznénk. Csak fogadjanak el és ne üldözzenek minket többet- néma csend lett, miközben egymás szemébe néztünk. Talán azon gondolkozik, hogy nem szabadna engedni ezt? Végül is hasznára válhatnánk, hiszen az erőnkkel nem tudnák megtámadni egész tűz vidékét
-Értem. Megengedem ezt az egészet, viszont beszélnem kell a többi országgal- mosolyodott el maszk alatt, mire egy hatalmas kő esett le a szívemről. Kifújtam a bent tartott levegőt és a fiúkra néztem, akik mosolyogva néztek rám. Már csak egy dolog van, beszélni a többiekkel
-Nos mi mennénk is, köszönöm az egészet- hajoltunk meg és kisétáltunk az épületből.
-Eltudjátok ezt hinni? Megengedte- ugrottam Dei nyakába, mire a levegőbe megpörgetett.
-Te Mei, mióta áll itt ez a ház? - mutatott az előttünk lévő két emeletes házra Sasori, mire Deidara letett a földre, így elindultam a ház felé
-Nagyon régóta. Mikor ide kerültem Akanével folyton itt edzettünk a hátsó udvarban- sétáltam be a házba és elmentem a hátsó ajtóhoz, ahonnan kiléptem az udvarra. Elmentem a bábuig, amin még mindig rajta vannak a karcolások, amiket Akanével ejtettünk rajtuk. - állítólag apa és a szülei itt éltek, mielőtt elmentek volna anyáék klánjába.
-Ha felújítanánk lakhatnátok majd benne a kicsivel
-És ti hol laknátok?
-Keressünk itt házakat

5 hónappal később:

Ez az öt hónap valami csodálatos volt számomra. Viszont szerintem kezdjük ott, mikor vissza mentünk a fiúkkal a többiekhez. Felvetettük nekik az ötletet, amire egyből igent válaszoltak, így pár nappal már, Konohában voltunk. Deidarával pedig megvettük azt a házat, ahol kiskoromban Akanéval edzettem. Egyik este, mikor épp az egyik szobát sepertem fel, elment az áram. Elővettem egy kunait és lefele kezdtem menni a lépcsőn, mikor felkapcsolódtak a lámpák és Dei ott térdelt a lépcső előtt. Egy kis dobozt húzott ki zsebéből, amiben egy gyönyörű gyűrű volt. Egyből a nyakába ugrottam, bármit is mondhatott volna. Abban a hónapban egy kisebb esküvőt sikerült szerveznünk, ami hát mi baj lett volna, egy kedves néni átjött és a panaszkodni kezdett. Majd kiderült miután beköltöztünk két hónappal, hogy Akane terhes Nejitől. Nem is tudtam, hogy ilyen jóban vannak. És most itt lennénk. Adtam Deidarának egy csókot, miközben még mindig az ágyat próbálta össze szerelni. Magamra kaptam a vörös kabátom és a cipőmet, majd a kissé havas úton indultam el a standhoz.
-Szervusz Mei- ölelt meg Konan, amit viszonoztam, majd ketten bevonultunk és kértünk kettő rament.
-És mond, hogy vagytok? Tudjátok már, hogy kislány vagy kisfiú?
-Nagyon jól vagyunk köszönöm. Azt még nem tudjuk, megbeszéltük, hogy majd meglepetés lesz. Hosszú még ez az öt hónap
-Öt? 9 hónapig lehetsz csak terhes- akadt ki 
--Egy Jinchūriki 10 hónapig terhes, ha nem akad netán valami gond
-Parancsoljatok itt van a két ramen. Mei a tiédbe egy kis extra húst tettem, ahogy szereted- mondta a bácsi, mire hálásan néztem rá 
-Így már értem. És berendeztétek már a szobát?
-Majd holnap fogjuk. Szép kék lesz az egész és a plafon meg fehér. Ha minden jó, festek a falra fehér felhőket. Az ágyat már megvettük, Dei azt próbálja össze szerelni, a többi pedig már megvan