71
-Akane, segítened kell- borultam könnyes szemekkel a nyakába, amint oda teleportáltam hozzá
-Mi történt? Ki bántott? Esetleg Deidara? Megverjem?
-Nem, nem ő volt. Szeretném ha megvizsgálnál
-Minek? Hát látszik, hogy makk egészséges vagy
-Kérlek
-Jó rendben. Feküdj a kanapéra- tettem amit mondott és levettem magamról a pólót. Aktiválta a byakuganját, és a hasamat kezdte bámulni, majd hirtelen megijedt
-Mei, te-te terhes vagy?!- akadt ki és vissza változott a szeme- mióta??
-Nos egy-két napja volt ez és ma miután Deidara átment Sasorihoz beszélgetni, rosszul lettem és kihánytam a reggelit. Mi van ha haragudni fog rám és nem kell neki a gyerek?? Mi van ha ott hagy Otogakurében, miután elmondom neki?? És ha megutál??- pánikoltam be és arcomat a tenyerembe temettem
-Mei nyugodj meg, így ártasz a kicsinek- fogta meg a vállam és felemelte a fejem- Deidara tiszta szívéből szeret téged, biztos vagyok benne, hogy örülni fog a kicsinek. Mikor ettél is utoljára?
-Reggel de, azt kihánytam
-Akkor amint vissza térsz, enni fogsz. Legalább a kicsi miatt egyél többet
-Rendben, köszönöm Akane- öleltem meg és vissza teleportáltam a szobába- oh ez a teleportálás kezd fárasztó lenni- mentem oda a konyhába és enni kezdtem az almát- hogy fogom ezt Deinek elmondani
-Mit kellene nekem mondani, hm?
-Hát, hogy nem főztem most semmit, szóval nem mennél le a boltba?-találtam ki gyorsan egy indokot, mire furcsán nézett rám, de azért bólintott egyet
-Hát rendben, hm- vette fel a cipőjét és elment.
-Sasori. Ő biztos tudja, mit kéne csinálnom- kaptam fel a cipőmet és átrohantam Sasorihoz
-Áh Mei. Deidara nemrég ment el
-Tudom, elküldtem a boltba. Nézd, segítened kell
-Gyere beljebb- állt el az ajtóból, mire levettem a cipőmet és a kanapéra ültem.
-Na mond. Miben kéne segítenem?
-Emlékszel, amit beszéltünk, miután Dei elaludt?
-A gyerek? Igen. Miért?
-Nos, az az igazság, hogy terhes vagyok
-Mi??- akadt ki, mire tenyeremet a szájára tapasztottam
-Kérlek, ne olyan hangosan- bólintott, így el vettem onnan a kezem- nem akarom, hogy meghallják
-De hisz, egyszer úgy is el kell mondanod neki.
-És mi van ha a másik módszert választom?
-Mégpedig? Várj, azt ne mond, hogy el a akarod vetetni- bólintottam egyet, mire hátra vágódott a kanapénak a háttámlájához és kínosan kezdett nevetni- ez nem így megy Mei. Mi van ha Deidarának kellene a gyerek? Abba nem is gondoltál bele
-És mi van ha nem? Nem merem neki megmondani
-És mit szólnál, ha a küldetés után mondanád meg neki? Most biztos nagyon féltene és haza küldene. Figyelj, ott leszek veled, és majd segítek
-Köszönöm Sasori
-Szerintem most ne keressünk egy fogadót. Minél hamarabb Kirigakurében akarok lenni. Sasori te benne vagy?
-Felőlem rendben. Legalább előbb végzünk a küldetéssel- hirtelen újra hányingerem lett, mire a szám elé kaptam a kezem
-Szálljunk le- mondtam ki, de már éreztem a torkomban, így leugrottam a madárról és a fákhoz rohantam, ahol kiadtam a tegnap esti vacsorát
-Mei, hm- ugrott le hozzám Deidara, mire megtöröltem a szám és a fába kapaszkodva felálltam
-Minden rendben, csak a tegnapi vacsora valahogy elrontotta a gyomrom-hazudtam oda neki, mire felkapott és vissza ugrott velem a madárra. Ahogy Deidara elfordult, Sasori felém nézett és megrázta a fejét
-Akkor Yugakurénál nem állunk meg, hanem megyünk tovább, hm
-Nos meglepődtem, hogy ilyen hamar ide értetek. A fiamról beszélnék párat, mielőtt bementek hozzá. Nagyon szeretni a nőket, tehát lányom akkor ütheted meg amikor csak akarod. Ha túl hangosan, vagy nem megfelelően beszél, csak nyomjátok meg ezt a gombot- adott a kezembe egy kis kapcsolót. Bólintott egyet, majd elindult egy szoba felé, ahova követtük- itt lennénk. Ha ki akartok jönni, csak kopogjatok- nyitotta ki előttünk az ajtót.
-Nahát, helló szépségem- termett előttem, így ami a kezébe volt tea, a köpenyemre folyt.
-Kösz- morogtam neki. Kezei hirtelen közeledni kezdtek a melleimhez, mire megnyomtam a gombot, ami megrázta és a földön kötött ki.
-Nesze, itt a tekercs- vettem elő a táskámból és oda dobtam neki
-Oh köszönöm szívem, de azért egy menetet is kérnék- megropogtattam a kezem és leguggoltam elé, majd belevertem az arcába, amitől a falig repült
-Én nem vagyok vevő az ilyenekre- álltam fel és az ajtóhoz léptem, amin kopogtattam párat
-Máris végeztettek?
-Igen és mit ne mondjak, tényleg nagyon szereti a nőket- léptem ki a házból és megálltam a fa alatt- Deidara, tudnánk beszélni?
-Persze, miről, hm?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro