Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

71

-Akane, segítened kell- borultam könnyes szemekkel a nyakába, amint oda teleportáltam hozzá
-Mi történt? Ki bántott? Esetleg Deidara? Megverjem?
-Nem, nem ő volt. Szeretném ha megvizsgálnál
-Minek? Hát látszik, hogy makk egészséges vagy
-Kérlek
-Jó rendben. Feküdj a kanapéra- tettem amit mondott és levettem magamról a pólót. Aktiválta a byakuganját, és a hasamat kezdte bámulni, majd hirtelen megijedt
-Mei, te-te terhes vagy?!- akadt ki és vissza változott a szeme- mióta??
-Nos egy-két napja volt ez és ma miután Deidara átment Sasorihoz beszélgetni, rosszul lettem és kihánytam a reggelit. Mi van ha haragudni fog rám és nem kell neki a gyerek?? Mi van ha ott hagy Otogakurében, miután elmondom neki?? És ha megutál??- pánikoltam be és arcomat a tenyerembe temettem
-Mei nyugodj meg, így ártasz a kicsinek- fogta meg a vállam és felemelte a fejem- Deidara tiszta szívéből szeret téged, biztos vagyok benne, hogy örülni fog a kicsinek. Mikor ettél is utoljára?
-Reggel de, azt kihánytam
-Akkor amint vissza térsz, enni fogsz. Legalább a kicsi miatt egyél többet
-Rendben, köszönöm Akane- öleltem meg és vissza teleportáltam a szobába- oh ez a teleportálás kezd fárasztó lenni- mentem oda a konyhába és enni kezdtem az almát- hogy fogom ezt Deinek elmondani
-Mit kellene nekem mondani, hm?
-Hát, hogy nem főztem most semmit, szóval nem mennél le a boltba?-találtam ki gyorsan egy indokot, mire furcsán nézett rám, de azért bólintott egyet
-Hát rendben, hm- vette fel a cipőjét és elment.
-Sasori. Ő biztos tudja, mit kéne csinálnom- kaptam fel a cipőmet és átrohantam Sasorihoz
-Áh Mei. Deidara nemrég ment el
-Tudom, elküldtem a boltba. Nézd, segítened kell
-Gyere beljebb- állt el az ajtóból, mire levettem a cipőmet és a kanapéra ültem.
-Na mond. Miben kéne segítenem?
-Emlékszel, amit beszéltünk, miután Dei elaludt?
-A gyerek? Igen. Miért?
-Nos, az az igazság, hogy terhes vagyok
-Mi??- akadt ki, mire tenyeremet a szájára tapasztottam
-Kérlek, ne olyan hangosan- bólintott, így el vettem onnan a kezem- nem akarom, hogy meghallják
-De hisz, egyszer úgy is el kell mondanod neki.
-És mi van ha a másik módszert választom?
-Mégpedig? Várj, azt ne mond, hogy el a akarod vetetni- bólintottam egyet, mire hátra vágódott a kanapénak a háttámlájához és kínosan kezdett nevetni- ez nem így megy Mei. Mi van ha Deidarának kellene a gyerek? Abba nem is gondoltál bele
-És mi van ha nem? Nem merem neki megmondani
-És mit szólnál, ha a küldetés után mondanád meg neki? Most biztos nagyon féltene és haza küldene. Figyelj, ott leszek veled, és majd segítek
-Köszönöm Sasori

-Szerintem most ne keressünk egy fogadót. Minél hamarabb Kirigakurében akarok lenni. Sasori te benne vagy?
-Felőlem rendben. Legalább előbb végzünk a küldetéssel- hirtelen újra hányingerem lett, mire a szám elé kaptam a kezem
-Szálljunk le- mondtam ki, de már éreztem a torkomban, így leugrottam a madárról és a fákhoz rohantam, ahol kiadtam a tegnap esti vacsorát
-Mei, hm- ugrott le hozzám Deidara, mire megtöröltem a szám és a fába kapaszkodva felálltam
-Minden rendben, csak a tegnapi vacsora valahogy elrontotta a gyomrom-hazudtam oda neki, mire felkapott és vissza ugrott velem a madárra. Ahogy Deidara elfordult, Sasori felém nézett és megrázta a fejét
-Akkor Yugakurénál nem állunk meg, hanem megyünk tovább, hm

-Nos meglepődtem, hogy ilyen hamar ide értetek. A fiamról beszélnék párat, mielőtt bementek hozzá. Nagyon szeretni a nőket, tehát lányom akkor ütheted meg amikor csak akarod. Ha túl hangosan, vagy nem megfelelően beszél, csak nyomjátok meg ezt a gombot- adott a kezembe egy kis kapcsolót. Bólintott egyet, majd elindult egy szoba felé, ahova követtük- itt lennénk. Ha ki akartok jönni, csak kopogjatok- nyitotta ki előttünk az ajtót.
-Nahát, helló szépségem- termett előttem, így ami a kezébe volt tea, a köpenyemre folyt.
-Kösz- morogtam neki. Kezei hirtelen közeledni kezdtek a melleimhez, mire megnyomtam a gombot, ami megrázta és a földön kötött ki.
-Nesze, itt a tekercs- vettem elő a táskámból és oda dobtam neki
-Oh köszönöm szívem, de azért egy menetet is kérnék- megropogtattam a kezem és leguggoltam elé, majd belevertem az arcába, amitől a falig repült
-Én nem vagyok vevő az ilyenekre- álltam fel és az ajtóhoz léptem, amin kopogtattam párat
-Máris végeztettek?
-Igen és mit ne mondjak, tényleg nagyon szereti a nőket- léptem ki a házból és megálltam a fa alatt- Deidara, tudnánk beszélni?
-Persze, miről, hm?

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro