Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

7

Már nem számolom, mennyi ideje futok előlük, de kezdek fáradni.Amint közel kerültek hozzám, alkalmaznom kellett pár jutsut. Így is a chakra készletem már fogyóban van, viszont megpróbálom még fent tartani. A karomat szorítva ugrálok a fákon, miközben kerülöm ki a shurikeneket. Éles fájdalmat éreztem a lábamban, mire elvesztve egyensúlyomat, leestem a fáról. Fejemet fogva, ülök fel és a lábamhoz kapom a kezem. Egy shuriken állt ki a lábamból, amit óvatosan ki kezdtem húzni. Fogamat összeszorítva tűrtem a fájdalmat, majd eldobtam a kezemben maradt shurikent. Belenyúltam a táskámba és elővéve a kötszert, kezdtem bekötni a lábam. Oda kúsztam egy fához és azon megtámaszkodva álltam fel. 

-Előlünk nem menekülsz!- hallottam meg Tsunade hangját, mire nem törődve a lábammal, kezdtem futni. Franc essen abba, aki ezt az egészet rám kente. Ilyenkor persze hol van Deidara, hogy megmentsen előlük. A rinneganosnak igaza volt ebbe az egészben. Tényleg elárultak engem.Gyorsan meg kell találnom őket, most azonnal.  Egy szirthez kezdtem futni, mire észbe kaptam, próbáltam megállni. Kis híján múlt, hogy le ne essek. Nagyot sóhajtottam, viszont mögöttem megjelent Tsunade és a 2 ANBU tag. 

-Innen nem menekülsz. Most azonnal vissza jössz velünk a faluba- lépett felém, mire hátrébb léptem egy lépést, de egyből megálltam. Még mindig felém tartott, mire jobb ötlet híján, megfordultam és el akartam ugrani, mire megfogta a sebes karom és nem engedett el. Felszisszentem és egyre jobban folyni kezdett a vér a sebből. Felé dobtam egy kunait, mire elengedett, én pedig a gyors folyású folyóba estem bele. A víz egyre gyorsabban kezdett sodorni, mire megkapaszkodtam egy sziklába. Feljöttem a víz alól, mire fentről egy robbanás zavarta meg a helyet. Felnéztem és egy ANBU tag kezdett közeledni felém a sziklákon ugrálva. Egyből a táskámba nyúltam volna, de előttem termett és a karomba belevágott egy kunait. Felkiáltottam a hirtelen fájdalomtól és elengedtem a sziklát. A sodrás egyből távolabb kezdett vinni, mire teljesen elnyelt a víz. Egy robbanást halottam, majd egy hirtelen mozdulattal, valaki kirántott a vízből. Résnyire kinyitottam a szemem és utoljára egy aggódó kék szempárt láttam meg. Aztán újra sötétség.....

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro