68
-Deidara! Te komolyan megvetted ezt?!- kiabáltam ki a szobából, ahogy kivettem a zacskóból azt a fehérneműt. Ledobtam azt az ágyra, majd kinyitottam az ajtót és a nappaliba mentem, ahol Deidara és Sasori nézték a TV-t. Eléjük álltam, jobban mondva Dei elé és karba tett kezekkel néztem rá
-Mit csináltál már megint, te marha? - fordult felé Sasori és kérdően nézett rá
-Amit mondtam, hm- mosolygott rá, mire a füléhez kaptam és szorítani kezdtem
-Hát te idióta vagy- kezdett el Sasori nevetni, így megfogtam az ő fülét is és kiráncigáltam őket a folyósora. Mérgesen megálltam az ajtóba, majd rájuk csaptam és a nappaliba mentem, ahol leültem a kanapéra.
-Ezek ketten olyan hülyék- dőltem el a kanapén és a Tv-ben kezdtem keresni valami jó filmet
-8 óra, hol lehet már Dei?- ültem fel a kanapén és nyújtózkodtam egyet. Talán túl szigorú voltam velük? Kopogtattak az ajtón, mire felálltam és oda siettem
-Oh, te voltál a boltba- néztem rá a lányra
-Igen, bocsáss meg, hogy ilyen későn zavarlak, de azt szeretném kérdezni, hogy nincs-e kedves eljönni velem a fürdőbe?
-Miért pont én? És egyáltalán, hogy találtál meg?
-Nos nincs senki más akit elhívhatnék és a boltban kedves voltál. Követtelek titeket miután elmentettek- hajtotta le a fejét és a padlót kezdte tanulmányozni. Sóhajtottam egyet, majd arrébb álltam és intettem a fejemmel, hogy jöjjön be
-Összepakolom ami kellhet. Te addig ülj le
-Ne segítsek?
-Nem kell, megoldom- sétáltam be a szobába és felvettem a fürdőruhám. Gyors bedobtam a táskámba egy fehérneműt és magamra kaptam a fekete egybe ruhát.
-Jössz vagy nem?- álltam meg az ajtó előtt és felvettem a cipőm. Megvártam, míg felveszi, majd bezártam az ajtót és a kulcsot a táskába tettem.
-Hogy értetted, hogy nincs senki más, akit elhívhatnál?- néztem rá, mire lehajtotta a fejét és a ruhája alját kezdte szorongatni
-Mikor kicsi voltam, mindenkit elüldöztem magam mellől. Így nem volt egy barátom sem
-Mi történt?
-Apám meghalt a háborúban én pedig annyira magányos lettem, hogy nem engedtem senkit a közelembe. Idővel kezdtem belátni, hogy ez rossz döntés volt, de már senki nem akar a barátom lenni
-Anno nekem sem voltak barátaim. De az idő múlásával rengeteg barátot szereztem azzal, hogy megnyíltam nekik. Elfogadtak, úgy ahogy én is őket- mosolyogtam el és átkaroltam a vállánál- tudod mit. Leszek én a te legjobb barátod
-Köszönöm. Amúgy megtudhatnám a neved?
-Mei. Eskine Mei. Na és te?
-Takashi Yuko. Eskine Mei? De hisz te vagy az akiben egy démon van. Aki a háborúban a hetes csapatott segítette
-Nos az túlzás lenne, hogy segítettem. De igen én vagyok, akiben egy démon van
-Nagy rajongód vagyok- bújt ki az ölelésem alól és elém állt- ahogy hallottam, nagyon gyenge voltál még akkoriban, de ilyen erős kunoichivé feltornáztad magad. Én is ilyen akarok lenni
-Oh ez nagyon hirtelen ért, de köszönöm
-Megjöttünk
-Oh de hisz én azt hittem egy fürdőbe megyünk. Ezért is hoztam fürdőruhát
-Oh bocsánat, hogy nem mondtam el, hogy ide jövünk- kezdte vakargatni a tarkóját és elindult az öltözők felé
-Ezt a sebet a háborúban szerezted- mutatott a combomon lévő hegre, mire megráztam a fejem
-Még Konohában szereztem, miután elfogtak. Gondolom tudod a történetet, amiben Orochimaru a hokage alakját vette fel
-Igen tudom. És ezt akkor szerezted?
-Igen a vallatás eléggé kegyetlen volt- tekertem magam köré a törölközőt és kiléptem az öltözőből.
-De jó ez a forró víz- ültem bele a vízbe és a tarkómnál össze kulcsoltam a kezem- nem jössz?
-Kicsit szégyellős vagyok
-Ugyan lányok vagyunk, nincs mit szégyellnünk. Elfordulok addig jó?- bólintott egyet, mire hátat fordítottam
-Jó, vissza fordulhatsz
-És mond, nincs kedved, holnap eljönni egyet sütizni?
-Oh nem jó, dolgoznom kell
-És ha utána mennénk. Vagy tudod mit, holnap megyek segíteni neked és utána meg beülünk egyet
-Rendben
-Basszus, pont ezt tettem el
-Mi a baj? Oh ezt vette meg a fiúd ma
-Igen és én ebbe menyek vissza? Ez alig takar valamit
-Hát legalább lesz este valami- húzogatta a szemöldökét, mire hozzá vágtam a szekrényen pihenő sampont
-Auh, ez fájt- simogatta a fájó pontot. Sóhajtottam egyet, majd felvettem a fehérneműt és arra pedig az egybe ruhámat. A táskába raktam a fürdőruhát a kulcsot pedig a kezembe fogtam.
-Nos asszem itt elválnak útjaink- öleltem meg
-Nos igen. Akkor szia
-Szia
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro