Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

68

-Deidara! Te komolyan megvetted ezt?!- kiabáltam ki a szobából, ahogy kivettem a zacskóból azt a fehérneműt. Ledobtam azt az ágyra, majd kinyitottam az ajtót és a nappaliba mentem, ahol Deidara és Sasori nézték a TV-t. Eléjük álltam, jobban mondva Dei elé és karba tett kezekkel néztem rá
-Mit csináltál már megint, te marha? - fordult felé Sasori és kérdően nézett rá
-Amit mondtam, hm- mosolygott rá, mire a füléhez kaptam és szorítani kezdtem
-Hát te idióta vagy- kezdett el Sasori nevetni, így megfogtam az ő fülét is és kiráncigáltam őket a folyósora. Mérgesen megálltam az ajtóba, majd rájuk csaptam és a nappaliba mentem, ahol leültem a kanapéra.
-Ezek ketten olyan hülyék- dőltem el a kanapén és a Tv-ben kezdtem keresni valami jó filmet

-8 óra, hol lehet már Dei?- ültem fel a kanapén és nyújtózkodtam egyet. Talán túl szigorú voltam velük? Kopogtattak az ajtón, mire felálltam és oda siettem
-Oh, te voltál a boltba- néztem rá a lányra
-Igen, bocsáss meg, hogy ilyen későn zavarlak, de azt szeretném kérdezni, hogy nincs-e kedves eljönni velem a fürdőbe?
-Miért pont én? És egyáltalán, hogy találtál meg?
-Nos nincs senki más akit elhívhatnék és a boltban kedves voltál. Követtelek titeket miután elmentettek- hajtotta le a fejét és a padlót kezdte tanulmányozni. Sóhajtottam egyet, majd arrébb álltam és intettem a fejemmel, hogy jöjjön be
-Összepakolom ami kellhet. Te addig ülj le
-Ne segítsek?
-Nem kell, megoldom- sétáltam be a szobába és felvettem a fürdőruhám. Gyors bedobtam a táskámba egy fehérneműt és magamra kaptam a fekete egybe ruhát.
-Jössz vagy nem?- álltam meg az ajtó előtt és felvettem a cipőm. Megvártam, míg felveszi, majd bezártam az ajtót és a kulcsot a táskába tettem.
-Hogy értetted, hogy nincs senki más, akit elhívhatnál?- néztem rá, mire lehajtotta a fejét és a ruhája alját kezdte szorongatni
-Mikor kicsi voltam, mindenkit elüldöztem magam mellől. Így nem volt egy barátom sem
-Mi történt?
-Apám meghalt a háborúban én pedig annyira magányos lettem, hogy nem engedtem senkit a közelembe. Idővel kezdtem belátni, hogy ez rossz döntés volt, de már senki nem akar a barátom lenni
-Anno nekem sem voltak barátaim. De az idő múlásával rengeteg barátot szereztem azzal, hogy megnyíltam nekik. Elfogadtak, úgy ahogy én is őket- mosolyogtam el és átkaroltam a vállánál- tudod mit. Leszek én a te legjobb barátod
-Köszönöm. Amúgy megtudhatnám a neved?
-Mei. Eskine Mei. Na és te?
-Takashi Yuko. Eskine Mei? De hisz te vagy az akiben egy démon van. Aki a háborúban a hetes csapatott segítette
-Nos az túlzás lenne, hogy segítettem. De igen én vagyok, akiben egy démon van
-Nagy rajongód vagyok- bújt ki az ölelésem alól és elém állt- ahogy hallottam, nagyon gyenge voltál még akkoriban, de ilyen erős kunoichivé feltornáztad magad. Én is ilyen akarok lenni
-Oh ez nagyon hirtelen ért, de köszönöm
-Megjöttünk
-Oh de hisz én azt hittem egy fürdőbe megyünk. Ezért is hoztam fürdőruhát
-Oh bocsánat, hogy nem mondtam el, hogy ide jövünk- kezdte vakargatni a tarkóját és elindult az öltözők felé
-Ezt a sebet a háborúban szerezted- mutatott a combomon lévő hegre, mire megráztam a fejem
-Még Konohában szereztem, miután elfogtak. Gondolom tudod a történetet, amiben Orochimaru a hokage alakját vette fel
-Igen tudom. És ezt akkor szerezted?
-Igen a vallatás eléggé kegyetlen volt- tekertem magam köré a törölközőt és kiléptem az öltözőből.
-De jó ez a forró víz- ültem bele a vízbe és a tarkómnál össze kulcsoltam a kezem- nem jössz?
-Kicsit szégyellős vagyok
-Ugyan lányok vagyunk, nincs mit szégyellnünk. Elfordulok addig jó?- bólintott egyet, mire hátat fordítottam
-Jó, vissza fordulhatsz
-És mond, nincs kedved, holnap eljönni egyet sütizni?
-Oh nem jó, dolgoznom kell
-És ha utána mennénk. Vagy tudod mit, holnap megyek segíteni neked és utána meg beülünk egyet
-Rendben

-Basszus, pont ezt tettem el
-Mi a baj? Oh ezt vette meg a fiúd ma
-Igen és én ebbe menyek vissza? Ez alig takar valamit
-Hát legalább lesz este valami- húzogatta a szemöldökét, mire hozzá vágtam a szekrényen pihenő sampont
-Auh, ez fájt- simogatta a fájó pontot. Sóhajtottam egyet, majd felvettem a fehérneműt és arra pedig az egybe ruhámat. A táskába raktam a fürdőruhát a kulcsot pedig a kezembe fogtam.
-Nos asszem itt elválnak útjaink- öleltem meg
-Nos igen. Akkor szia
-Szia

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro