62
-Biztos nem tudsz nekem segíteni, Akane?- ültem fel a kanapén és kétségbe eseten néztem rá
-Sajnos nem. Nem ismerek semmi olyat, amivel vissza lehetne hozni őt. Esetleg az edo tensei van, de az nem ér annyit
-Igazad van- sóhajtottam egyet és felállva a kanapéról, húztam fel a cipőmet
-Most hova mész?- kiáltott utánam
-Megnézem a könyvtárat- léptem ki az ajtón és a könyvtár fele vettem az irányt
-Szia, Mei-chan
-Szia Naruto- dörzsöltem meg a homlokom, miután rá emeltem a tekintettem
-Mióta vagy már itt? Este 7 van
-Oh olyan gyorsan eltelt az idő? Na mindegy
-Mi jót olvasol?- faggatott tovább az a lüke
-Obitot vissza akarom hozni, viszont nem tudom, hogy kéne- csuktam be a könyvet és arrébb toltam, majd fejemet az asztalra hajtottam.
-Tsunade-baa-chan nem tud segíteni?
-Nem. Nála voltam, miután megjöttem.
-És ha Orochimaru tudna valamit
-Ez remek ötlet, Naruto. Köszi
-Várj, Orochimaru még mindig veszélyes. Veled tartok
-Mit szeretnél Mei-chan? Nem nagyon szoktál itt lenni
-Gondolom tudsz róla, hogy Kaguya megölte Obitot
-Hát persze. Részvétem is miatta- mosolyodott el, mire emeltem a kezem, hogy beüssek neki, mikor Naruto lefogott
-Azt akarom tudni, hogy nincs-e olyan technikád, amivel vissza lehet hozni. És nem az Edo tenseire értem
-Hm és én mit érek el ezzel?
-Leszek a következő kísérleted alanya
-Mi?! Ezt te sem gondolhatod Mei!- ordított rám Naruto, viszont nem foglalkoztam vele.
-Hát van elég tesztalanyom, viszont segítened kell valamiben
-Mi lenne az?
-A harc során, mindenhol ott maradtak a romok. Takarítsd fel
-Ennyi lenne az egész?
-Miért nem Kabuto takarítja fel?- húztam fel a szemöldököm és keresztbe fontam a karom.
-Kabuto most egy küldetésen van. Nos?
-Keh, rendben- indultam el a termek felé- Ez meg mi volt?- fordultam hirtelen hátra, ahogy egy halk kiáltást hallottam. A hang irányába kezdtem futni, mikor Orochimaru előttem termett
-Nem kell sehova sem menned. Nesze, itt a tekercs. Vigyázz, amint kinyitod, 2 percen belül elég- dobta oda nekem, mire hálásan elmosolyogtam és futni kezdtem Narutoval, vissza Konohába
-És szerinted sikerülni fog?- jött mögém Akane, mikor az előttem lévő lapra írtam le az utolsó szót.
-Sikerülnie kell- raktam el a táskámba a lapot és a hátamra vettem.
-Vigyázz magadra
-Hogy-hogy itt vagy Mei?- jött felém Hoshi, mikor a világukban hirtelen megjelentem.
-Megvannak még azok az emberek, akiket megöltünk?
-Persze, gyere. Miért kellenek
-Egy barátom meghalt és vissza akartam hozni, viszont ahhoz kéne egy halott.
-Oh értem. Részvétem. Itt is volnánk, melyik kell?- állt meg és rám nézett, mire elindultam és keresni kezdtem, ami a leginkább hasonlított Obitora.
-Lány is volt köztük? Nem is láttam akkor
-Őt nemrég hoztuk ide. Meg akart támadni minket, de legyőztük
-Akkor őt is magammal vinném
-És hogy akarod elvinni? Ráadásul kettőt egyszerre
-Megoldom. Köszönöm Hoshi
-Miért hoztál egyszerre kettőt Mei?- kérdezte Akane miután haza értem
-Majd meglátod- vonszoltam be az egyik halott testet a szobámba és az ágyra raktam
-Jó sejtem, hogy a férfi az Obito lesz, de a lány ki?
-Nem lényeges, viszont kérlek hozz egy kevés földet Nohara Rin sírjából.
-Ő volt az akkori hetes csapat lánytagja. Őt is vissza akarod hozni??
Na igen tudom, már hoznom kéne a részeket, amiket mivel lassan befejeztem az átírast, hamarosan hozni fogok. És külön köszönöm még a borított Iszame-chan ❤
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro