-Ez nem lehet, Obito
-Valahogy segítenünk kell rajta
-Mei nem tudod meggyógyítani?Mei- kezdték rázogatni a vállam, mire hirtelen rájuk kaptam a fejem
-Ne-nem tudom, ilyet még sohasem csináltam- remegett meg a hangom
-Sakura-chan tudsz rajta segíteni?
-Lehet egybe tudom tartani a pecséttel, viszont utána nem tudom mit csináljunk- lépett mögé és használta a jutsuját, ami össze tartja Obitot.
-Felesleges próbálkoznotok. Nekem már mindegy. Mei, nagyon sajnálom a korábbiakat, amiket elkövettem. Remélem meg tudsz bocsátani- mosolyodott el, majd a szemem előtt hullott darabokra. Lerogytam a földre, miközben a szemeimből folyamatosan hullottak le a könnyek. Elvettem egy maradékot, ami belőle maradt, majd magamhoz öleltem. Kivettem egy tekercset a táskámból és ami maradt belőle, azt a tekercsben helyeztem el. Dolgozni, fogok azon, hogy vissza hozzalak
-Végre meghalt
-Fogd be a szád- rugaszkodtam el és be akartam nekik húzni, mikor arrébb löktek.

Lassan ereszkedett le az istenfa összes ága. Miután a hetes csapat legyőzte Kaguyát, Naruto és Sasuke vívtak még egy mindent eldöntő csatát. Egy közös pecsétet formáltak, ami megszüntette az egész genjutsut. A kimerültségtől, már a földre borultam volna, mikor két erős kar megfogott és magához szorított. Megfogtam az engem ölelő kart, amit az egyik kezemmel átöleltem és a mellkasának dőltem. Maga felé fordított, majd lassan ajkaimra tapadt és szenvedélyesen kezdett csókolni, amit egyből viszonoztam.
-Te sírtál hm?- simított végig az arcomon, miután elváltunk és a szemeimbe nézett. Bólintottam egyet, majd átöleltem a nyakát és fejemet a vállára hajtottam.
-Miattam halt meg. Ha nem lökött volna el, most még élne- könnyesedett be újra a szemem és megszorítottam a ruháját
-Kicsoda, hm?- kérdezte, mire kivettem a zsebemből a tekercset, amin rajta volt a név és a fejéhez emeltem- értem, hm- mondta, mire vissza raktam a tekercset a helyére. Átrakta a kezem a vállán és együtt mentünk oda a többiekhez, majd Itachi susanoujával vissza mentünk a rejtekhelyre. Bevonultam a szobámba és elővéve a tekercset, raktam le az asztalra. Sóhajtottam egyet, majd a nyakamat kezdtem masszírozni, míg az ágyra ültem le
Van terved Akuma ?
Mei, pihenned kell. Túl sok volt ez, csoda hogy még nyitva van a szemed. Aludnod kell
Amíg nem találok valamit amivel vissza hozhatom Obitot, addig fent maradok
Fogd már fel, hogy meghalt! Nem tudod vissza hozni, sehogy!- ordibált rám, mire össze rezzentem.
Fel fogtam, hogy nincs már itt! De ahogy régen is, lehet meg tudom menteni!
Ebből elegem van. Most azonnal aludni fogsz- jött felém és valami jutsut használt rajtam, amitől elterültem az ágyon és elaludtam

-Au a fejem- fogtam, ahogy felültem. Leesett a földre a rám rakott takaró, mire lenyúltam érte és az ágyra raktam vissza. Kinyújtóztattam a végtagjaimat, majd felállva az ágyról léptem oda az asztalomhoz és megnéztem a naptárt
-Keh, csak négy napot aludtam át
Legalább kipihented magad- szólalt meg halkan Akuma
Te most ne szólj hozzám. Haragszom rád- tettem karba a kezem és hátat fordítottam neki
Csökönyös öszvér- morogta, mire hátra fordultam és bemutattam neki- ha én nem lennék, te már rég meghaltál volna
Meg is haltam és az miattad volt
Hányszor mentettem már meg az életed?!
Hányszor bántottak miattad?! Miattad tartottak engem egy szörnyetegnek és még most is van aki annak tart!
-Miért sírsz, hm?- ölelt át hirtelen Deidara, mire oldalra fordítottam a fejem
-Semmi, csak, Akumával veszekszem- töröltem meg a szemem és a tekercsre emeltem a fejem- valahogy vissza kell hoznom őt
-Hisz ő elárult minket, meg akart ölni, hm- háborodott fel és elengedett
-Te nem tudod, miken ment keresztül- fordultam felé és megtámasztottam a kezem az asztalon- Elvesztette azt akit szeret, a legjobb barátját, a senseiét. Mindenkit. Csak vissza akarta őket hozni.
-Értem ezt, de miért akarod ennyire, hm?!
-Mert megmentett! A szemem előtt porladt szét és én nem tudtam segíteni rajta!