-Ez nem lehet igaz

-Megidézték a szobrot. Nagyon vigyázz Mei- nos ez nem nagyon sikerült. Ahogy segítettünk Akumával Narutonak, a lánc megragadta Akuma nyakát és húzni kezdte. Dobott rajtunk egyet, mire az beszívta én meg a föld felé száguldottam. Nagyot dobbant a szívem, majd már nem éreztem semmit. Hirtelen vakító fény jelent meg körülöttem és a távolban két alak kezdett kirajzolódni. Feléjük kezdtem lépkedni, majd gyorsítottam a tempómon és feléjük futottam.  A nyakukba ugrottam és szorosan öleltem őket. Értetlenül néztem rájuk, mikor is eltoltak maguktól és hátrébb léptek pár lépést.

-Neked még nem szabadna itt lenned- rakta apa a kezét a fejemre és megsimogatta az arcomat

-De hiszen meghaltam. A szobor kiszívta belőlem Akumát, így meghaltam. Nem tudok már vissza menni

-Szerintem üljünk le és beszélgessünk egyet- mosolygott rám anya és húzni kezdtek. Körülöttünk egy rét kezdett megformálódni, majd egy kisebb dombon leültünk. Elém ültek, miközben egymásnak dőlve néztek rám

-Nos szerintünk, nagyapád elmondta régebben mi történt- kérdezte meg, mire bólintottam egyet- hazugság, részben

-Mi de hisz miért hazudott volna

-Nagyapád mindig ilyen mikor ideges volt. Tehát 18 évvel ezelőtt történt. Mikor még a hasamban voltál, meg kellett jelenünk a tanácson, amit minden évben rendeztek. Mi nekünk azért kellett mennünk, mivel úgy volt, hogy apádnak adják át a vezetői posztot, viszont végül kiderült, hogy csak a démon miatt kellett mennünk. Rákényszerítettek minket, amit a nagyapád ellenzett is, de végül a többség nyert. Mikor megszülettél, betört hozzánk egy shinobi hangrejtekből és megpróbált megölni téged, viszont a nagyapád feláldozta magát. Az az ember, valahogy megszüntette a pecsétet, így kiszabadult és nagyon gyorsan beléd kellett pecsételnünk és a shinobival is foglalkoznunk kellett. A pecsét nem volt teljesen biztonságos, féltünk hogy bármikor feltörhet, így ugye később elmentünk volna a templomba, ha nem ölnek meg minket- fejezte be és megtörölte a szemét

-De ha nagyapában volt Akuma, akkor apában is van némi chakra. Nem?- kérdeztem, mire bólintottak egyet- értem. Gondolom utáltok, amiért egy ilyen szervezetben vagyok

-Nekünk csak az számít, hogy boldog vagy. Amíg neked jó ott, nekünk is, viszont annak a fiúnak üzenem, hogy ne merjen megbántani, különben vissza megyek az élők közé és megölöm- tartotta fel apa a mutató ujját, mire elnevettük magunkat. A nevetésem hirtelen alább hagyott, ahogy a mellkasomat valami szúrni kezdte. Oda kaptam a kezem és szorítani kezdtem, hátha enyhül egy kicsit

-Próbálnak téged vissza hozni az életbe- jelent meg mellettem Akuma, mire a nyakába borultam és ölelni kezdtem

-Na azért most már engedj el- tekeredett körém a farka és arrább emelt.

-Te hogy-hogy itt vagy? Hisz beszívott a szobor- töröltem meg a szemem és rá néztem

-Apádban van egy kevés chakrám, ha figyeltél volna- fordult apa felé és elkezdett rá morogni

-Én is örülök neked, Akuma

-Tehát akkor, hogy megyünk innen el- álltam fel és Akumára néztem- vagyis nem azért mondom, mert nem jó a társaságotok, csak ugye ott vannak a többiek, meg a háború és- kezdtem össze vissza magyarázni, mire elnevették maguk és elém álltak

-Ez még kelleni fog- kezdett kézjeleket formázni, majd lila chakrát kezdett áramoltatni belém- még egy kicsit várnod kell, míg a chakra elér Akumához és végig jár a a testedben. Sajnos, mivel most kevés van Akumának, nem tud majd annyit átadni neked. Mei- fogták meg a vállam és a szemeimbe néztek- le kell győznötök Madarát. Meg akarja idézni Kaguyát és másokon genjutsut akar végrehajtani. Minél előbb le kell győznötök őt, utána minden eldől

-Várj mit értesz az alatt, hogy majd utána minden eldől? Apa?- kezdet minden halványulni, mire még egy utolsót rám mosolyogtak, majd eltűntek. Valami nedves folyik végig az arcomon. Vajon kié lehet ez a gyors szívverés? Lassan nyitogatni kezdtem a szemem, majd homályosan ugyan, de ki tudtam venni egy szőke hajzuhatagot. Többet kezdtem pislogni, mire kitisztult előttem minden. 

-Valahogy, csak vissza tudjátok hozni, hm- hallottam meg Deidara hangját. Mivel a haja az arcomba lógott, így senki sem láthatta, hogy őt nézem. Lassan megmozdítottam a karom és az arcához nyúltam. Össze rezzent, majd lehajtotta a fejét, mire a szemünk találkozott

-Mei hm