-Valaki, segítsen!- ordítottam, mire egy nővér futott felém. Intett egyet, majd futást kezdtem hallani. Átvették tőlem és egy hordágyra fektetve tolták el az egyik teremig. Utánuk rohantam, de ahogy be akartam menni, megállítottak és leültettek a székekre.
Mit tegyünk?
Fogalmam sincs. Tájékoztatni kéne a többieket, hogy jöjjenek a kórházba.
Hologramon nem tudnál szólni nekik?
Nem tudom. Már alig van chakrám. Ezt pedig arra tartogatom, hogy kibírjam, míg nem mondják el mi baja lett
Átadok addigra- éreztem meg egy kis adag chakrát, mire elmosolyogtam és kézjelet formáztam
-Látom sikerült kiszabadítaniuk téged- mondta Pain és felém sétált
-Igen, viszont Itachinak valami baja lett a Sasuke elleni harcban. Rengeteg vért köhögött fel, majd a csata végén elájult. Elhoztam a kórházba, ahol segítenek rajta. Ha megkérhetem szólj Deidaráéknak, hogy jöjjenek a Konohai kórházba azonnal- szakítottam meg a hologramot és hátra dőltem a széken.
-Hát te tényleg szarul nézel ki
-Haha nagyon vicces. Majd megnézem te hogy fogsz kinézni mikor legyőzöl egy bijuut, utána gyógyítasz egész este, majd egy lánc elveszi a fél chakrád, csomó szert adnak be amitől nem tudsz semmit sem csinálni, végül pedig mész segíteni a barátaidon- soroltam fel
-Jó vettem- tartotta fel védekezés kép a kezeit és mosolyogva leült mellém- mi történt?
-Itachit hoztam, mivel már majdnem a halál szélén van
-Hogy-hogy?- válaszolni akartam, mikor kicsapódott az ajtó, így be tudtam sietni a terembe. Elvettem az ágyról a lapokat és olvasni kezdtem, mikor valaki megjelent mögöttem.
-Mit akarsz itt- mondtam ridegen és a helyére rakva a lapokat fordultam felé
-Nézd Mei, tudom miken mentél keresztül, miközben Orochimaru engem elfogott. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam ellene semmit sem tenni. Tudom milyen betegsége van Itachinak és ebből ki tudom gyógyítani.
-Tényleg képes vagy erre?- húztam fel a szemöldököm és karba tettem a kezem. Nem igazán érdekel, hogy maga a hokagéval beszélek így, nekem csak az a fontos, hogy a barátaim jól legyenek.
-Képes vagyok rá. Csak végre kell hajtani egy kis műtétet, utána pedig gyógyszereket kell szednie és egy hónap után semmi baja nem lesz
-Rendben- bólintottam, mikor kicsapódott az ajtó és Naruto rohant be rajta.
-Áh Mei-chan, mindenhol kerestelek már.
-Miért?
-Kéne segíteni a gyógyításban. Akane is ott van viszont kéne még egy kis segítség. Egy család beszorult a saját házukba és még Sakura-chan is alig tudja kiszedni őket
-Mutasd a helyet- kezdett el futni, mire még vissza néztem Tsunadéra, majd követtem Narutot.
-Mei végre itt vagy- szólalt fel Sakura, miután próbálta betörni az épületet, de valami burok védte körbe.
-Mióta nem tudjátok széttörni?- lépkedtem közelebb és aktiváltam a sharinganom.
-Amióta elmentél Deidara után. Hinata byakuganja sem látja, hol lehet ennek a gyenge pontja- felé dobtam egy kunait, ami át ment rajta és a házba állt bele.
-Ezt hogy? Mikor mi dobtuk, lepattant róla- a burokhoz léptem, amire rá raktam a kezem. Rázni kezdet, mire hátrébb léptem és a tenyeremet néztem.
Engedj ki. Én tudom, hogy kell- bólintottam egyet, majd Akumától kapott chakrát kiengedtem, így lassan megjelent mellettem
-Az ilyeneket, elég nehéz széttörni, viszont régen volt már ezzel gondom. Belül kell megtalálni a gyenge pontját és széttörni. Mei, mivel te rád, valahogy nincs hatással, neked kell bemenned. Én a villámot megpróbálom valahogy ki szedni, így mikor be mész nem fog megrázni- vázolta a tervet Akuma, mire bólintottunk egyet és oda álltunk mindketten közel a burokhoz.
-Kész?
-Mehet- mondtam, mire a két hatalmas kezével rászorított, amitől az összes villám belé ment. Átfutottam a burkon és egyenesen a házba futottam, ahol bemászva egy kis résen raktam fel az adóvevőt és állítottam a pontos jelre.
-Hol lehet a család?
-Az egyik szobában látták őket, de azóta lehet máshova bújtak- szólt bele Akane, mire elindultam a nappaliba.
-Megvan egy kislány- szóltam bele és az ájult lányhoz futottam. Felkaptam a hátamra és tovább mentem.
-Haló! Hol vannak?- kiabáltam, mire az emeltről nyöszörgést hallottam. Felrohantam, majd az összes szobát végig néztem. Az utolsó szobában megláttam egy nőt, akinek vérzett a lába.
-Ayano!- látta meg a hátamon lévő lányt, mire próbált felállni, de a lábából egyre jobban jött elő a vér. Leguggoltam elé és begyógyítottam a sebét, majd lesegítettem és mellé ültettem a lányát
-Van itt még valaki?
-A férjem a konyhában van
-Más valaki?- indultam el, ahol egy férfi feküdt a padlóról leesett vakolat alatt
-A fiam küldetésen van és majd csak késő este jön haza- förtelmes szag csapta meg az orrom, mire a gáztűzhely felé kaptam a fejem. Egy kigyulladt rongy volt, így felkaptam a férfit és nőhöz vittem
-Kigyulladt egy rongy. Kisegíti önöket az egyik klónom, aki majd megvéd a robbanástól
-Mit akar csinálni?
-Ami kint van burok, azt kell hatástalanítanom. Amint eltűnik kintről önök futnak a kint lévőkhöz. Értette?- csináltam egy klónt, mire bólintott egyet és elhagyták az épületet
-Hol van a burok gyenge pontja?- köhögtem, ahogy belélegeztem egy kicsi füstöt
-Mei azonnal gyere ki onnan!
-Nem. Mondjátok meg hol van ennek a gyenge pontja!
-A nappaliban kell lennie- szólalt bele Hinata- keres egy csillogó tárgyat- csillogó tárgy. Néztem körül, majd megláttam egy kis karkötőt. Talpamba koncentráltam a megmaradt chakrám és léptem volna rá, mikor rám zuhant a vakolat. Felordítottam, ahogy rám nehezedett az egész és próbáltam magamról leszedni.
-Na ezt nem hagyom annyiba- emeltem fel a kezem és ráütöttem a karkötőre, ami szét húllot. Kintről kiabálást hallottam, viszont a füst már belepte az egész házat. Csípni kezdte a szemem, amitől könnyezni kezdtem és próbáltam lassan leszedni magamról a vakolatot, mikor csipogni kezdett a darabokra tört karkötő. Lassan világítani kezdett, majd felrobbant
-Mei!!!- hallottam meg a nevem, ahogy valaki felém kezd futni és arrébb söpri a rám nehezedett törmelékeket. Egyre könnyebnek éreztem magamon mindent, majd már csak torz hangokat hallottam