55
-Mei, úgy aggódtam érted, hm
-Várj Deidara. Ne feledkezz meg mit mondtam. Tsunade beadott neki valamit, amitől ő irányítja. Bármikor megtámadhat
-Szerinted úgy nézz ki, mint akit még mindig irányítanak, hm?!- egyre közelebb ért hozzájuk a klónom, mire Sasori egy shurikent vágott hozzá, amitől kipukkant.
-Mégis hogyan, hm?
-A szemét ha figyelted volna, most nem az a vörös volt. Inkább barnás, és a tekintette, mint aki irányítás alatt van. Deidara tudjuk, hogy szereted, de most Mei nem önmaga- kivettem halkan egy kunait a tartóból, amit megpörgettem az ujjamon és feléjük dobtam el. A fal aminél elbújtam lassan leomlott, mire oldalra hajtottam a fejem és kivettem egy újabb kunait
-Mei, hm
-Indulj már!- hallottam meg mögülem a hangját, de nem akartam. Rászorítottam a markolatára és vért izzadva, próbáltam nem megmozdulni onnan- hát jó. Nagyobb adag kell akkor. Nem akarsz ezek szerint engedelmeskedni- éreztem meg a fecskendőt újra a nyakamba.
-Most pedig, öld meg őket- engedtem a szorításon és lépkedni, majd egyre gyorsabban kezdtem futni feléjük. Könnyek szöktek a szemembe és elsőnek Deidarára kellett támadnom. Kiverte a kezemből a kunait, mire hasba akartam ütni, de megfogta a kezem.
-Le tudod győzni őt Mei, hm!- ordította, majd az ajkaimra tapadt. Összeszorítottam a szemem, majd ellöktem magamtól és felugrottam egy ház tetejére. Indultam volna el, mikor valaki megragadta a karom és beleszúrt valamit. Térdre estem és a karomat kezdtem egyre jobban szorítani. Oldalra fordítottam a fejem, mire Naruto sétált felém. Leguggolt mellém és egy fecskendős tűt vett elő
-Sajnálom, de Orochimaru nagyon sokat adott be neked- szúrta újból a karomba- ha még egyet beléd szúrna az halálos lenne- segített fel, de valaki elütötte tőlem.
-Most már, igazán vissza változhatnál- fordultam felé és elő vettem egy kunait, amit magam elé tartottam.
-Tehát az ellenanyagot adta be. Milyen kár, nekem még rengeteg van- rúgott el a fáig és hirtelen előttem termet. Bele ütött a hasamba, amitől kiköptem a vért és a földre estem. Mielőtt belém szúrhatta volna, megjelent körülöttem a lila chakra, így széttört az üvegcse. Megváltozott a chakrám, mire ahogy felálltam a földről, megjelent a fejemen a két szarv és hátul a farok.
-Nem lehet, téged elzártalak- lépett egyre hátrébb. Elővettem egy kunait, amibe bele néztem.
-Lehet, de sikerült kijutni- húztam ördögi vigyorra a szám. Megrepedt a talpam alatt a talaj, mire elrugaszkodtam onnan és Orochimaru felé száguldottam. Villámot vezettem a kunaiba, amit sikeresen bele tudtam szúrni.
-Tudod ez elég aljas húzás volt, még tőled is- hirtelen átváltozott és nekem akart támadni, mire aktiváltam a sharinganom és az amaterasuval megégettem.
-Ahhhh állítsd le!!!- kiáltott fel a fájdalom miatt, de csak néztem rá.
-Amint elhagyod konoha területétm És most mond meg hol van a hokage
-A kőarcoknál- suttogta és elfutott. Háztetőkön keresztül kezdtem el ugrálni, majd a hokage torony tetejéről, betörtem a kőarcokat.
-Tobi, te mit keresel itt?
-Áh Mei-chan, de jó hogy látlak. Tobi nagyon örül, hogy jól vagy- futott felém, viszont hirtelen előrántott egy kunait, amivel egy mély sebet hagyott a szemem alatt
-Mit csinálsz- kaptam oda a kezem. Felém nézett, mire a szemében megjelent a sharingan- ez nem lehet
-Mitől ijedtél meg ennyire Mei?- változott meg a hangja és a nyakamnál fogva felemelt. Bele akartam rúgni a hasába, mire átment rajta a lábam. Hirtelen elengedte a nyakam, ami miatt a földre estem. Felnéztem, mikor Sakura tartotta felém a kezét, amit elfogadtam, így felhúzott a földről.
-Jól vagy?
-Én igen, viszont Tsunadét kéne megkeresni
-Biztonságba helyeztem. Hamarosan újra talpra tud állni.
-Értem, nézd sajnálom, hogy annyi kárt okoztam most. Miattam jött el Orochimaru
-Mei ez nem a te hibád. Az a kígyó Narutot is meg akarja szerezni, nem csak téged. Amint elküldött téged, egyre gyanúsabban kezdett viselkedni. És az is rátett, hogy minden áron börtönbe akart hozatni téged- indult el kifele, mire követni kezdtem és vissza mentünk a főtérre. Ahogy megláttam Deidarát, felé kezdtem futni. Széttárta a karját és mikor oda értem hozzá, egyből a szájára tapadtam. Karjai szorosan tartottak, mire átkaroltam a nyakánál és beletúrtam a hajába. Ahogy elváltunk észre vettem a könnyeket a szemében, amitől nekem is lassan megjelentek a szemembe
-Úgy aggódtam érted, hm- ölelt még jobban magához és fejét a fejemre helyezte.
-Milyen megható pillanat- hallottam meg mögöttem egy ismerős hangot, mire elengedtem Deidarát és a hang felé fordultam
-Sasuke.....
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro