-Jól vagy Mei?- kinyitottam a szemem és ahogy észre vettem hol vagyok, elkezdtem rángatni a kezemen és lábamon lévő láncokat, amik megráztak. Fogamat össze szorítva tűrtem, míg véget nem ért, majd Nina felé fordítottam a fejem
-Heh, nem gondoltam, hogy pont a Konohaiak fognak engem elkapni.
-Ha minden jól megy, hamarosan ki tudunk jutni- mozdítottam meg újra a karom, ami ismét megrázott. Cipő kopogást lehetett hallani, mire felkaptam a fejem és az előttem lévő nőre néztem
-Milyen jó újra itt lenni, ugye?
-Mit akarsz? Miért hoztál el megint?
-Tudod mostanában túl sok rossz ember van, meg persze plusz ellenségünk is lett. Mivel te szinte a családjukként tekinted őket és ők is így tekintenek rád, nem fognak minket ezért megtámadni, ha itt vagy. Te mostantól itt leszel, mint az én testőröm- vett elő egy fecskendős tűt és bejött a cellába. Akuma kiszivárogtatta a chakráját, amit azonban a láncok egyből beszívtak. A hasamba ütött, amitől előre dőltem, viszont a láncok megfogtak. Beleszúrta a vállamba, amitől mindenem elkezdett zsibbadni. Elvágta a láncokat, mire esetlenül estem a földre és nem tudtam megmozdítani semmimet.
-Állj fel- mondta, amitől a karom magától megmozdult.
-Mi csinált?!
-Beadtam neki egy olyan anyagot, amitől csak az én utasításaimat tudja követni. Tehát most én irányítom. Mei, kérlek végezz ezzel a shinobival- tágra nyíltak a szemeim, de viszont a lábam elkezdett felé indulni. Kinyitottam a rács ajtaját és a táskámba nyúlva, kivettem egy kunait. A szememből könnyek kezdtek folyni, mire össze szorítottam és össze szedve a maradék erőm, elvágtam a láncokat
-Kérlek, menj- suttogtam, mire a nyakamba éreztem a tű hegyét. A testem felett, már tényleg nem tudtam vissza szerezni az irányítást. Követni kezdtem, mikor Shizune rohant felénk
-Tsunade-úrnő a rab akit Meivel hoztak, megszökött- hehe, így jártál banya
-Azonnal keressétek meg- kezdett el futni, mire követtem egészen a Hokage irodába. Leült a székre és a fiókból kivett egy sakés üveget, amibe bele ivott.
-Mivel megszökött, nagy lesz az esélye, hogy hamarosan ide jöjjenek. Amint itt lesznek az lesz a feladatod, hogy megölöd őket. Ahogy végeztél velük, mész és végzel a többivel is

-Hm úgy látszik lehet este támadnak. Shizune, az összes jounin és chuunin járőrözön a faluban. Mei te gyere ide- oda mentem, mire a fiókból elővett egy újabb fecskendős tűt. Mennyit akar még belém fecskendezni. Eddig vagy 5-öt kaptam dél óta- ennek az adagnak holnap délig ki kell bírnia- azzal vissza bújt a papírok közzé.
Akuma még mindig nem tudsz semmit csinálni?- fordultam felé és érdeklődve néztem rá
Nem, sajnos. Az a szer újra bebörtönzött a rácsok közé és ahogy eddig is, nem tudjuk kinyitni. Ez az anyagot direkt ezekre csinálta.
-Akkor várnom kell, míg nem jön valami csoda- tértem vissza és szemeimmel Tsunadéra néztem. Rám emelte tekintetét és gúnyos vigyora húzta a száját. Felállt a székből és megállva előttem fogta meg az állam és maga felé fordított.
-Tudod, talán mégse kellett volna elszöknöd tőlem. Megmondtam, hogy hatalmat adtam volna neked- tágra nyíltak a szemeim és próbáltam volna elfutni tőle, de nem mozdult a testem. Ez a kígyó, volt mindvégig a hibás- látom rájöttél ki vagyok. Sajnos nem változhattok még vissza- húzta végig alsó ajkamon az ujját, majd ellépett tőlem.
-Shizune. Hozz be egy képzett ANBU tagot, aki figyelni fogja- változott vissza a hangja és az ajtóhoz lépett
-Hova mész úrnőm?
-Megyek iszok egyet- lépett ki az ajtón, maga után Shizunével. Nyílt az ajtó, mire amint megláttam ki jött be, örömömben könnyezni kezdtem
-Mei-chaaaan- ugrott a nyakamba Naruto- mi az? Hogy-hogy Tsunade-baa-chan az irodájába hozott? És hogy-hogy nem szólalsz és mozdulsz meg?- vonta fel a szemöldökét, mire szememmel az asztalra néztem. Követte a pillantásom és ahogy meglátta az asztalon lévő üres fecskendős tűt, oda szaladt és a kezébe vette. Aktiváltam a sharinganom, mire bólintott egyet, így megmutattam az elmúlt nap eseményeit.
-Tsunade-baa-chan az maga Orochimaru?????? Ezt nem hiszem el. Gyorsan szólnom kell Akane-channak- szaladt ki az ajtón és utána pár perccel később Orochimaru lépett be. Oda állt elém és lekevert egyet, amitől oldalra bicsaklott a fejem. Sikoltozásokat lehetett kintről hallani, mire az asztalához lépett és kivéve egy újabbat, belefecskendezte a karomba
-Menj öld meg őket- kiugrottam az ablakon és a házak tetején kezdtem el futni, egészen a főtérig. Csináltam egy klónt, amit feléjük küldtem, én pedig közelebb bújtam el, így tisztán hallottam a hangjukat