53
-Hol lehetnek?
-Nem tudom, már rég itt kellett volna lenniük. Szerintem táborozzunk le addig, kezd esteledni- sétált egy közeli barlang felé Sasori, mire mindketten követtük. A jinchuuriki beljebb vittük, majd a biztonság kedvéért szorosan lekötöztük. Meggyújtották a tűzet, mire oda sétáltam hozzájuk és leültem Deidara mellé. Elvettem a tűzről egy halat, amit lassan elkezdtem enni. A tűz kezdet kialudni, mire felálltam és elindultam tűzifát keresni.
-Mei, várj megyek veled, hm- futott utánam Deidara és megfogta a kezem. Bólintottam egyet, majd elindultunk fát hozni
-És arra emlékszel, mikor hozzátok kerültem és Sasori próbálta levágni a hajad?- nevetem fel az emlékre
-Hogy is felejthetném el, arra keltem fel, hogy Danna egy ollóval közelített felém és végig kergetett a rejtekhelyen, hm
-Már akkor is hozzam futottál, hogy mentselek meg- mosolyogtam el és közelebb mentem hozzá.
-Mivel már akkor is tetszettél, hm- állt meg és a nyakamba puszilt. Ledobtam a kezemben lévő fákat és megfordulva az ajkaira tapadtam. Átkaroltam a nyakát, mire ő is ledobta a fát és a derekamnál átölelve húzott egyre jobban magához. Zajt hallottunk a bokrok közt, mire elváltunk és a fegyvereinkért nyúltunk, mikor a bokorból kilépett Hidan és Kakuzu. Ahogy egyre közelebb jöttek, megláttam Ninát teljesen kiütve Hidan hátán, mire a szám elé kaptam a kezem és hozzájuk futottam.
-Mi történt?- fogtam meg Nina csuklóját és megnéztem a pulzusát, ami gyengén vert- nem számít, később elmondjátok. Hidan te hozd Ninát, Kakuzu segíts Deidarának hozzni a fát amit gyűjtöttünk- indultam el a barlang felé. A barlangba érve, előkotortam a táskámból egy plédet és arra lefektettük Ninát. Tenyereimet a hasán lévő sebre raktam, majd másodpercekkel később megjelent a tenyerem körül a zöld chakra és elkezdtem begyógyítani a sebet.
-Mi történt?
-Mentünk a beváltó helyre, mikor megtámadtak minket maszkos shinobik. Egy pillanatra fordultam el, míg vért szereztem, mikor felordított és a hasát fogva esett a földre. Mond hogy jól van- erre az utolsó mondatra felkaptam a fejem. Hidan aggódik Nináért? Mielőtt bármit kérdezhettem volna, megérkezett Deidara és Kakuzu. Lerakták a tűz mellé a fát és leültek Sasorihoz beszélgetni.
-Rendben, begyógyítottam az összes sebet. Már csak várni kell, mikor tér magához- álltam fel és Deidara mellé ültem. Megdörzsölte a szemét, majd rám terítette a köpenyét.
-Így meg fogsz fázni
-Nem baj, hm- feküdt le és a fejét a combomra rakta. Simogatni kezdtem az arcát, mire megfogta a kezem és egy csókot lehelt rá- nem alszol, hm?
-Nem. Fent maradok hátha fel kell Nina- néztem rá és lehajoltam, hogy adjak neki egy csókot. Pár perccel később lehetett hallani a szuszogását, mire levettem magamról a köpenyét és rá terítettem. Körbe néztem, ahol mindenki aludt, egy embert kivéve. Hidan ott ült Nina mellett és folyamatosan őt nézte
-Te szereted Ninát- szólaltam meg, mire össze rezzent és rám emelte a tekintetét
-É-Én? Te-te teljesen hülye vagy Mei
-Igen? Akkor miért dadogsz?- húztam ravasz mosolyra a szám, mire elpirult. Halkan felnevettem ezen és Deidara feje alá raktam a lehajított köpenyem és oda sétáltam Hidan mellé
-Nincs semmi, gond ha szereted őt. Mondjak egy titkot? Ő is odáig van érted- mosolyogtam rá, mire meglepődött
-Te ezt honnan veszed?
-Tudod, pár nap alatt az emberek könnyen össze barátkoznak. Ha igazán szereted őt, mond el neki. Vagy tán a nagy Hidan fél?- löktem oldalba, mire elmosolyodott. Lefeküdt a tűz mellé, majd már csak a horkolását lehetett hallani. Megráztam a fejem és oda ültem az előző helyére. Nina nyitogatni kezdte a szemét, majd ahogy meglátott elmosolyodott
-Hali, hogy vagy?
-Jobban, mint mielőtt leszúrtak
-Figyelj van egy hó hírem. Van egy szürke hajú herceged, aki viszont szeret- néztem folyamatosan rá és Hidanra, mire elpirult. Elmeséltem neki a beszélgetésem Hidannal, mire egyre jobban kezdett a feje vörösebb lenni.
-Na de fiúk, miért kell már ilyen korán menni- vettem el Deidarától a köpenyem és nagy nehezen magamra szenvedtem- tudjátok, valakinek este őrködni is kellett- motyogtam az orrom alatt. Nina és én olyan fáradtak voltunk, hogy még lábra se volt erőnk állni. Deidara leguggolt nekem háttal, mire elmosolyogtam és felvett a hátára. Ránéztem Hidanra, aki vette a lapot és felvette Ninát.
Ellenség- hallottam meg Akuma hangját, mire jobban Deidarához bújtam
-Ellenség közelít felénk
-Hányan- állt meg Sasori és felénk fordult.
-5-en vannak. Mind jounin.... Konohából
-Kockázatos lenne most harcolnunk velük, hisz nekik nincs erejük most- ahogy, kimondta ezt, megjelent az 5 jounin. Deidara lettet a földre, mire nagy nehezen felálltam és előhúztam egy kunait. Hidan mellém rakta Ninát, akivel próbáltunk egyel végezni. Zajt hallottam, mire megfordultam és megláttam Ninát a földön feküdni. Egy erős ütést éreztem a fejemen és elsötétült előttem minden.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro