Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

52

-Még csak most tértünk vissza, mi az hogy már menyünk egy másikra- csaptam idegesen az asztalra. Le sem tudtunk pakolni, erre Pein kitalálja, hogy hozzuk el a négyfarkút. Deidara a kezét az enyémhez tette, mire kifújtam a levegőt és leültem a székre.
-Sajnálom, de csak ti és Kakuzuék vannak itt. A többiek elmentek küldetésekre. Adok egy órát elkészülni és utána egyből elmentek a küldetésre- felkaptam a vállamra a háti táskám és ökölbe szorított kezekkel kezdtem sétálni a szobám felé, mikor valaki nekem jött, így a földre estünk.

-Uh, bocsi Mei, de Hidan elvette a cuccomat- szólalt fel Nina, mire rá néztem.
-Mitől olyan vörös az arcod?- vontam fel az egyik szemöldököm. Nevetést kezdtem hallani, mire össze fontam a karom és kiengedtem Akuma chakráját, amiből lassan kirajzolódott a feje.
-Hidan, most azonnal ad vissza Ninának a cuccát és húzz el pakolni, mivel egy óra múlva indulunk küldetésre. - cipő kopogást kezdtem hallani és egy szaggatott levegő vételt.
-Köszönöm- segített fel Nina, és Akuma chakrája kezdett vissza húzódni. Ránéztem az arcára, ami sokkal vörösebb volt az előbbinél. Közelebb hajoltam hozzá és ravaszul elmosolyogtam ezen az arckifejezésen- m-mi az?
-Neked tetszik Hidan
-Mi??? Ez nem igaz. Honnan veszel ilyen hülyeséget?- fordította el a fejét. Elnevettem magam ezen és a vállára tettem a kezem
-Ne aggódj, segítek rajtad- kacsintottam rá és bevonultam a szobámba össze pakolni


-Mindenki itt van?- fordult felénk Sasori, mire csak bólintottunk és elkezdtünk a fákon ugrálva menni. Furcsa érzésem lett, mintha valaki vagy éppenséggel, valakik figyelnének. Megálltam a fán és aktiválva a sharinganom néztem körbe

-Te is érzed ezt- ugrott hozzám Sasori, mire csak bólintottam
-Megyek megnézem mi az- nyúltam bele a táskámba és oda adtam neki a kunai- majd utánatok megyek- ugrottam el és követtem az ismeretlen chakrákat. Ágreccsenést hallottam, mire be ugrottam a bokorba és megidéztem Hoshit
-Nézz körbe- bólintott egyet, majd fél perccel később vissza rohant hozzám.
-2 sziklarejteki genin erre közeledik
-Értem, köszi- pukkant egyet, mire felugrottam az ágra és vártam a két kis genint. Amint közel kerültek, kézjeleket kezdtem csinálni és feléjük irányítottam a villámot. Hatalmas ordítozás volt halható, majd mikor leült a füst, feléjük kezdtem sétálni. Leguggoltam az egyik mellé és a pulzusát kezdtem nézni, ami nagyon gyengén vert. A másikhoz léptem, aminek a mellkasán ki volt szakítva a póló és ömlött a vér a sebéből. Mozgást hallottam, mire megfordultam és még épp időben hajoltam el, mielőtt megvághatott volna a shuriken. Kézjeleket kezdtem formázni és felé lépkedve emeltem fel a pólójánál fogva
-Ezt nem kellett volna- szúrtam át a kezem mellkasán. Kihúztam onnan és elengedve őt, esetlenül terült el a földön. Távolabb kezdtem lépkedni a holttestektől, mikor a bokorból zajt hallottam. Oda dobtam a kunaim, ahonnan csak egy nyúl ugrott ki. Megráztam a fejem és megidézve Hoshit ültem fel a hátára és megkerestük a többieket.
-Nos?
-Két sziklarejteki genin volt- válaszoltam leszállva a hátáról és egy füstfelhő után eltűnt.
-Rendben, viszont itt külön vállunk. Nekik kell elhozni a bijuut, addig Kakuzuék levadásznak valakit- biztatóan néztem Ninára, majd követve a két fiút indultunk útnak.

Egy földrengés zavarta meg az utunkat, mire aktiváltam a sharinganom és a táskám fele nyúltam, mikor felém közeledett és megpróbált fellökni. El ugrottam előle. Egy robbanás volt közvetlen mellettem, mire arrébb repültem és belecsapódtam a fába.
-Deidara!- ordítottam rá és ökölbe szorított kezekkel néztem rá amolyan *hahazamegyünknekedvégedlesz* fejjel, mire kínosan elmosolygott.
-Tűz típus: Sárkány tű éneke- mondtam a kézjelek után és a bijuu felé fújtam. A tűzből számtalan sárkány fej jelent meg, amik sikeresen eltalálták. Felém kezdett ennek ellenére is rohanni és a fejével felütött a levegőbe, a farkával pedig erősen a földbe ütött. Kitátotta a száját, ami előtt egy hatalmas fekete színű golyó kezdet keletkezni, ami elől nem igen tudnék kitérni.
-Mei, hm!- hallottam meg Deidara hangját, de már felém lőtte a bombát. Behunytam a szemem, mire megváltozott a chakrám és nem éreztem a bomba hatását.
-Neee, ez nem lehet, hm!
-Eltalálta a bomba, ezt nem élhette túl- hallottam meg a hangjukat, mire kinyitottam a szemem és Akuma lila chakrája vett körbe.
-Készen állsz?- kérdezte, mire elmosolyogtam és bólintottam egyet. Elkezdett a chakra kiszivárogni belőlem és Akuma alakja egyre jobban láthatóvá vált. A fején találtam magam, mire megrázta a fejét és felállva a földről, terelte el a füstöt körülöttünk.
-Mei, hm!- ugrottak fel mellém és Deidara szorosan magához ölelt és megcsókolt. Elváltam tőle és a bijuura nézve, mentem lejjebb Akuma fején.
-Szerintem kapaszkodjatok- szóltam hátra a fiúknak és elindultunk. A bijuu is elindult felénk és szarvaival próbált minket megsebezni, mire Akuma átugrott felette és egy hatalmas tűzet lő rá fentről. Ahogy leértünk, megfordult és ugrott volna, mire az felállt és elrúgott minket.
-Mei, gyűjts össze rengeteg villámot, amit majd a tüzemmel rásegítek
-Rendben- mondtam és kézjelek segítségével, a kezembe irányítottam rengeteg villámot és felé tartva lőttem el. Akuma egy hatalmas tűzet lőtt felé, amik ahogy eltalálták őt, robbanás következett, ami elől, Akuma megvédett minket. Leugrottam a fejéről és felé kezdtem sétálni, aki már kezdett vissza alakulni emberi formává. Leguggoltam mellé és megnézve a pulzusát, álltam fel és indultam el Akuma felé. Lehajtotta a fejét, amit megsimogattam és homlokomat neki döntöttem. Elkezdett vissza húzódni belém, mire Deidaráék leestek róla a földre. Elnevettem magam erre és oda sétálva segítettem fel őket a földről. Deidara magához rántott és egy szenvedélyes csókba kezdtünk.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro