-Akuma? Akuma hol vagy?- néztem körbe, de sehol sem láttam. Teljes sötétség van, csak a kezemből kijövő kis tűz segít látni némi fényt. A lábamat magam után húzva, próbálok minden fele menni, de nem látok semmit sem.
-Mei- hallom meg halkan a nevem, mire elindultam a hang forrásához. Kezdett kitisztulni a terep, így eltüntettem a kis tüzet
-Mei- hallottam meg újra, mire gyorsítani kezdtem. A hely kitisztult és megláttam a kedvenc démonom
-Akuma- bicegtem oda és szorosan hozzá bújtam. Fejét rám rakta és próbált vissza ölelni- mi történt? Vagyis tudom, hogy elájultam de akkor is. Miért nem egyből melletted voltam?- engedtem el és leültem mellé
-Fogalmam sincs, lehet a méreg miatt. Szétáradt a hasadig és elkezdte a helyet szét szedni. Ahogy folyamatosan kiabáltam a neved, vissza alakult a hely. Ez lehet azért is van, mert a barátaid találtak ellenszert és beadták. Oh jut eszembe, míg nem tudsz magadhoz térni, van olyan képességem, hogy ki tudlak vinni, de nem látnak és nem hallanak téged, akarod ezt?
-Még kérdezed? Persze, csináld- rám rakta az egyik karmát, mire egyből kint lettem. A szobámba voltam és ahogy körülnéztem, megláttam az ágyam mellett Deidarát ülni. Sasori benyitott a szobába és egy kis üvegcsét tartott a számhoz, ami a benne lévő folyadék lecsúszott a torkomon. Letette az asztalra az üres üveget, mire kivágódott az ajtó és Rai futott be az ajtón és leült Deidara mellé. Hirtelen átölelte őt és szorosan bújt hozzá. Dei vissza ölelte lassan, szemét le nem véve rólam. Raihoz sétáltam és megpöcköltem a homlokát, mire ijedten kapta fel a fejét
-Mi történt Rai?- figyelt fel Sasori és Raihoz sétált.
-Nem tudom, valaki megpöckölte a homlokom
-De hisz rajtunk kívül nincs itt senki- a hasam elkezdett szúrni, mire oda kaptam a kezem és szorítani kezdtem. Térdre borultam és ahogy felhúztam a pólóm, a pecsét elkezdett elhalványodni. Vissza tértem Akumához, aki ijedten nézett rám
-Valahogy vissza kell térnem. Papusnak újra kell csinálni a pecsétet, de akkor te kiszabadulsz
-Megpróbálok addig bent maradni- bólintottam egyet és kinyitva a szemem, egyből a hasamhoz kaptam és szorítani kezdtem
-Mei, hm!- állt volna fel Deidara
-Vigyetek papushoz- szűrtem ki a fogaim közt és szorosabban kezdtem fogni. Deidara bólintott egyet, majd felkapott a hátára és a ház fele kezdett cipelni.
-Mei, mi történt?- szaladt felénk papus, mire Dei lerakott a kanapéra, én meg felhajtottam a pólóm és látható volt a halványodó pecsét. Oda kapott a szájához és lefektetett a kanapéra, mire görcsösen szorítani kezdtem Deidara karját. Papus kézjeleket kezdett csinálni, amivel eltüntette a pecsétet, majd újat rakott fel. Belenyúlt a táskájába és valami papírt helyezett a pecséthez, amit benyomott a hasamba. Jobban megszorítottam Deidara karját és éreztem, ahogy egy könnycsepp kifolyik a szememből.
-Hogy tudott ilyen hamar meggyengülni a pecsét Mei?- vette el a kezét és vissza húzta a pólóm. Deidara továbbra is fogta a kezem, amit nem bántam, legalább itt van velem
-Méreg- lihegtem és nagy nehezen oldalra fordítottam a fejem
-Mi? De hisz az ilyet, homokrejtekben állítják elő, hogy voltál képes onnan?- értetlenkedett, mire nagy nehezen feltornáztam magam a kanapén és a hátamat a karfának támasztottam. Deidara mögém jött és kezeit rátette a vállamra. Nagyot sóhajtottam, majd a papusra néztem
-Volt egy kém a clánba, aki onnan származik. Mikor én és Konan itt voltunk, azért jött, hogy információt szerezzen rólunk és a szervezetről
-Miről beszélsz, milyen információt rólatok
-Papus el kell neked mondanom valamit.....