Ahogy vissza értünk, megfogtam Deidara karját és átettem a vállamon így el tudtunk indulni.
-Mei, hm
-Mi az
-Még mindig rám vagy mérges, hm?- hirtelen megálltam és a szemeibe néztem. Megráztam a fejem és oda hajoltam hozzá egy csókra. Ahogy elváltam tőle, láttam egy kis vörös pírt az arcán.
-Szó sincs arról. Aggaszt, hogy Orochimaru csak úgy meglógott- indultam el újra- ki tudja, mikor támad meg bármelyikőtöket, a szemeim miatt.
-Ezért ne is panaszkodj Mei- állított meg és szembe fordított magával- Bármi történne mi mindig ott leszünk és megvédünk téged és ez fordítva is így van, hm
-Deidara- ugrottam a nyakába és szorosan öleltem magamhoz

-Hoy- kiáltottam, miután beértünk a rejtekhelyre. Konan kijött a konyhából és elmosolyodott rajtunk
-Mei, majd segíts főzni- ment vissza és még az ajtóban kacsintott. Mosolyogva megráztam a fejem és elvittem Deidarát a szobájába, ahol lefektettem az ágyára. Nyomtam még egy csókot a szájára, majd kilépve a szobából, indultam el a konyha felé.
-Uhm, Konan?- néztem végig a konyhán, ami tele volt papír szirmokkal
-Oh pedig reménykedtem, hogy Deidara is jön veled- mosolygott el, mire hozzá vágtam egy edényt, de azt simán kikerülte. Oda mentem mellé és egy kicsit meglöktem, mire elvigyorodott és vissza lökött.
-Játszani akarsz?- mosolyogtam el és újra arrébb löktem.
-Úgy is én fogok győzni- lökött volna el, mire feldobtam egy kunait a plafonra és oda teleportáltam. Fejjel lefele lógtam felette és direkt kinyújtottam rá a nyelvem. Papír lapokká kezdet változni és a hátához két szárny jelent meg. Felrepült felém és ugyan úgy fejjel lefele állt meg mellettem. Nevetni kezdtünk, mire nekem hirtelen eltűnt a talpamból a chakra, így leestem a földre. Pislogtam párat és már csak annyit vettem észre, hogy Konan is leesett a plafonról. Felültem és ahogy Konanra néztem, szám elé kaptam a kezem és próbáltam vissza fogni a röhögést.
-Mi az?
-Semmi, semmi- mondtam ki hirtelen és a hajára néztem, ami ázott a vörös festékben. Furcsállva nézett rám, így a fejéhez nyúlt, majd mikor megnézte a kezét, befutott a szobájába. Utána rohantam, ahol a tükör előtt nézte a haját. Nevetni kezdtem, mire hozzám vágott egy széket, amitől a földre estem. A fejemet fogtam és arrébb rúgva a széket, tápászkodtam fel és leültem az ágyára
-Most miért? Tök jól néz ki a vörös
-Miért volt a konyhába vörös festék?
-Én aztán nem tudom. Nézd a jó oldalát, legalább sima rajzos festék, az hamar kijön
-És addig mit csináljak?
-Nem tudom, de én már nagyon fáradt vagyok, szóval lefekszem- léptem ki az ajtón és átmentem a szobámba. Ráugrottam az ágyamra és magamra húzva a takarót aludtam el