-Akuma!- kiáltottam a nevét, mire elugrottunk a kígyó elől. Megharaptam az ujjam, majd a tenyeremre kenve, kézjeleket csináltam és lecsaptam a kezem.
-Döntsd már el mit akarsz- dünnyögte és leült mellém- már megint a szemeidet akarja?
-Igen. Kérlek vidd el Deidarát a világotokba és gyógyítsátok meg. Amint ennek vége odamegyek és vissza hozom.
-Rendben van- rakta a mancsát, Deidara lábára és eltűntek. Hirtelen a nyakamra tekeredett valami és nem kaptam levegőt. A táskámba nyúltam és elővéve egy kunait, beleszúrtam a nyakamat fogva tartóba, mire elengedett.
Akuma kitátotta a száját és elkezdett megjelenni egy hatalmas fekete színű gömb. Hirtelen feléjük kezdett száguldani, ami sikeresen eltalálta őket. Amint leült a füst, Akuma lehajtotta a fejét és leszálltam a földre
-Ennyitől meghalt volna?- lépkedtem felé pár lépést. Vissza fordultam és a szemébe néztem
-A bijuu bomba nagyon erős. Ha telibe találat, egyből meghalsz. Mei!- kiáltott felém, mire megfordultam. Hirtelen aktiváltam a susano'o bordáit, amibe áramot vezettem bele. Felkiáltott az áram ütésétől és hátra fele kezdett lépkedni
-Sejtettem, hogy nem halsz meg ennyitől- kezdtem sétálni felé és elővettem egy kunait. Eltüntettem a bordákat és ahogy belé szúrtam, pukkant egyet, majd egy füstfelhővel eltűnt. Akuma kezdett vissza húzódni belém, majd kézjeleket kezdtem formázni és megjelentem Hoshiék világában.
-Áh végre itt vagy. Hogy sikerült- sétált ki a bozótból Hoshi és ahogy mellém ért leült a földre. Lehajoltam hozzá és elkezdtem a fejét simogatni, mire a farkát csóválni kezdte.
-Sikerült, viszont újra elfutott az a kígyó
-Mit vártál? Mindig azt csinálja, ha veszélybe kerül- állt fel és elkezdet a bokrok közé sétálni- jössz?- fordult felém, mire csak bólintottam és követtem a hófehér bundáját. Amint kiértünk onnan, egy nagy rét fogadott, aminek a közepén egy hatalmas barlang volt. Elindultunk a sűrű fűben, majd amint a barlang felé közeledtünk, egyre csökkent a fű. Beléptünk a barlangba, ahol már lehetett látni halványan a tűzet. Lassan lépkedtünk a tűz felé, ami megvilágította a többieket. Deidarához léptem, majd leültem mellé és fejét, combomra hajtottam.
Átölelte a derekamat és közelebb húzódott hozzám. Levettem a hátáról a plédet és megnéztem a sebeket.
-Kérésedre, begyógyítottuk a fiút, viszont a beszédből vissza foghatná magát- ült le velem szemben a főnök, mire rá emeltem a tekintetem.
-Értem. Köszönöm, hogy megtettétek amit kértem. Mennyivel tartozok ezért?
-Pár napja, behatolók érkeztek ide, szeretném ha megkeresnéd és megölnéd őket
-Hányan vannak?- álltam fel és elővettem egy kunait a táskámból. Hoshi mellém lépett és elindultunk a kijárat felé
-5-en. Vigyázz gyermekem, nagyon veszélyesek. Már így is 3 tagunkat megsebesítették
-Ne aggódj, elintézzük őket- ültem fel Hoshi hátára és együtt elindultunk a behatolók felé

-Ők lennének azok?- suttogtam és jobban elbújtam a bokor takarásában. Csak bólintott, mire kézjeleket csináltam és egy hatalmas ködöt hoztam létre. Aktiváltam a sharinganom és Hoshival egyszerre indultunk el a ködbe. Megálltam az egyik mögött és elővéve három shurikent, beledobtam a hátába. Kiszedtem belőle és halkan sétáltam el a másikhoz, akinek ugyan ezt csináltam. Amint a földre esett, eltűnt a köd és így láthatóak lettünk Hoshival. Előttünk még egy volt, aki kézjeleket kezdett formázni, majd tűzet lőtt felénk. Egy nagy vízfallal kivédtem a tűzet, majd az attól keletkezet füstben, felé futottam és a mellkasába szúrtam a kunait.
-Végeztünk- sétáltam ki a ködből és felülve Hoshi hátára, mentünk vissza a barlangba