Lassan feltápászkodtam a földről és rámosolyogtam Kisamére. Elkezdtem az ajtó felé sétálni és azt kinyitva megálltam. Még körbe néztem, majd megláttam a lelátón ülni. Amint észre vette, hogy figyelem, felállt onnan és elkezdett felém sietni. Kiléptem az ajtón és egyenesen a szobám fele kezdtem futni, majd ahogy beértem, kulcsra zártam az ajtót. Kinyitottam az ablakot és magam mögött bezárva azt, futottam végig a falon, egészen fel a tetejéig.
-Mei, hm!- hallottam meg nem messze a hangját, mire eldobtam a kunaim és amint felért, hátrébb léptem. Megtöröltem a szemem, majd az eldobott kunaihoz teleportáltam.
De messzire dobtad kölyök- nevetett fel mögöttem Akuma
Hé ne nevess. Ilyen állapotban ez még jó is- fontam össze a karom és felé fordultam.
Itt jön
Mi?- megfordultam és Deidara tényleg felém kezdett futni. Kiszedtem a kunait a fából és egyből futásnak eredtem.
-Mei, állj meg, hm- kiáltott közelről, mire gyorsítani próbáltam. Rá akart ugrani a hátamra, ezért magam köré zártam a bordákat. Megakadtam egy kiálló gyökérben, ezzel is sikeresen hasra estem. Eltűnt körülöttem a borda, mire próbáltam felállni, de vissza lettem kényszerítve a földre. Kivettem egy kunait a táskámból és eldobtam, ami egy fához teleportált. Ráharaptam az ujjamra és a tenyeremre csepegtettem a vért. Kézjeleket kezdtem formázni, majd a földhöz vágtam a tenyerem
-Milyen rég is voltam kint- nyújtózott végig Hoshi és leült elém
-Szeretném, ha elvinnél a világotokba, egy időre- sétáltam hozzá és megsimogattam a fejét. Rám emelte vörös szemeit, majd bólintott egyet.
-Mei, hm!- rántott le Deidara a földre és lefogta a kezeimet. Próbáltam szabadulni, de teljesen le lettem fogva. Hoshi felém futott és Deidara arcához hajolt. Elkezdett rá vicsorogni, mire engedett a szorításán.
-Térj vissza Hoshi- sóhajtottam egyet és lehunytam a szemeimet
-Rendben- egy gyenge érintést éreztem az arcomon, mire lassan kinyitottam a könnyekkel teli szememet. Mutató ujjával gyengéden letörölt egy könnycseppet, majd közeledni kezdett felém.
-Nagyon sajnálom, hogy olyanokat mondtam. Teljesen elvakított a pia és azt hittem miattam mentél el. Megpróbáltalak követni, de mikor láttam, hogy egy fiúval vagy, azt hittem nem szeretsz, hm
-Én vagyok a hibás. Nem szabadott volna elmenem csak úgy szó nélkül- fordítottam el a fejem. Könnyek gyűltek újra a szemembe és vártam mikor fog elengedni, de nem tette. Szuper, amióta itt vagyok csak sírni tudok mindenen. Ha a szüleim látnának, biztos nem úgy tekintenének rám. Sóhajtottam egyet, majd a fejemet vissza fordítottam és a szemeibe néztem. Hirtelen tágra nyíltak neki és vér kezdett kijönni a száján. Elengedte a kezeimet, majd le borult mellém.
-Deidara- ültem fel és kihúztam a hátából a shurikeneket. Nevetést hallottam, mire összeszorítottam a fogam és felkapva azokat, dobtam el felé.
-Jó újra találkozni Mei
-Miért vagy már megint itt?
-Tudod, amikért elfogtalak régebben- támadott felém és a torkomnál fogva felemelt. Deidara próbált felállni a földről, mire a hasába rúgott. Lila chakra kezdett kiszivárogni belőlem, amire elengedett és hátrébb ugorva megvágta az ujját. A chakrából lassan kezdett Akuma alakja kilátszódni, majd teljes életnagyságban álltam a fején. Hatalmas porfelhő keletkezet, majd felénk kezdett száguldani egy hatalmas kígyóval
-A szemeid az enyémek lesznek!