Véres kunaival a kezemben feküdtem a füvön, miközben Konan az utolsót ölte meg. Amint megöltem az elsőt, belém vágták a kunait, ezért inkább Akumának engedtem át az irányítást.
-Meg vagy?
-Igen, csak kicsit fáradt vagyok- szorítottam rá a sebre a kezem és elkezdtem begyógyítani.
-Pihenjünk le?
-Nem szükséges, menjünk tovább- álltam volna fel, de vissza borultam.
-Tehát keressünk egy fogadót- segített fel és a legközelebbi fogadóba bementünk. Amint kikértük a szobát, beborultam az ágyba és lehunytam a szemeimet.
-Hozok valamit enni- csak bólintottam, majd hallottam az ajtó csukódását. Tenyereim újra a sebhez csúsztak le és éreztem, ahogy kezd össze forrni a seb.
Ne aggódj gyerek, a chakrám folyamatosan gyógyítja be a sebeket
Köszönöm Akuma
-Jó hamar vissza értél Konan- tornáztam fel magam, mikor kinyílt az ajtó. Viszont nem ő állt az ajtóban. Egy fekete ruhás férfi kezdett felém közeledni, majd megállt előttem. Elővett egy kunait, amiről lecsorgott a vér. Felemelte a kezét és készült leszúrni, mire becsuktam a szemem. Vártam, hogy történjen valami, de nem éreztem semmi. Lassan kinyitottam a szemem, mire körülöttem kék bordák voltak. Kezdett kirajzolódni egy kar, ami felkapta a férfit és elkezdte szorítani. Vért köhögött fel, mire még erősebben szorította, majd ledobta a földre. Felálltam agy ágyról és felvéve az elejtett kunait, ültem rá a hasára és a torkához emeltem a fegyvert.
-Mit akartál?
-Ahhoz semmi közöd- nevetett és fel köhögte a vért.
-Hát ezt sajnálattal hallom- emeltem fel a kezem és elvágtam a torkát. Felálltam a halott testöl és mellé dobva a kunait, léptem a fegyvereimért. Megvártam míg Konan bejött, majd megragadtam a csuklóját és kifele kezdtem húzni
-Mei pihenned kell és ki volt az?
-Már meggyógyultam, Akuma folyton gyógyítja a sebeket. Az a férfi pedig egy volt azok közül akikkel harcoltunk. Megpróbált megölni, de nem nagyon sikerült neki- csak bólintott, mire elengedtem a kezét és futottunk vissza a rejtekhelyhez

-Szerintem megint felfordulást csináltak
-Mindig azt csinálják, ha elmegyünk egy órára is- léptünk be, mire teljesen meglepődtünk. Rend volt mindenhol, sehol egy eltört szék vagy asztal, a ruhák sincsenek a földön.
-Most vagy álmodom, vagy a fiúkkal történt valami.
-Szerintem nézzük meg- bólintott egyet, mire a konyha felé kezdtünk el sétálni.
-Tudtam, hogy ez nem álom- nézett végig a konyhán, ahol tiszta rendetlenség volt.
-Ahj fiúk- fogtam a fejem. Futást kezdtünk hallani, mire hátra néztünk. Egyre távolabb kezdtünk lépkedni az ajtótól, mikor az kicsapódott és egyszerre próbáltak bejönni a fiúk.
-Mire véljem azt, hogy elmentettek az engedélyem nélkül- jött elő Pein és megállt előttünk
-Te mondtad, hogy minél hamarabb szerezzem meg az erejét, nem így volt?- fontam keresztbe a karom és álltam a szemkontaktust vele
-És az engedélyem nélkül elmenni?
-Ha nem idegesítesz fel, megkérdeztem volna
-Tehát én vagyok a hibás?
-Igen, te idegesítettél fel, így miattad mentem el- valaki megragadta a csuklómat és kifele kezdett vezetni a konyhából.
-Hova viszel Sasori?
-Deidarához. Teljesen maga alatt van
-Mi?